Megjelent az AszúGlass és én alighanem még soha ilyen büszke nem voltam semmilyen szakmai projektemre. El sem tudom hinni, mennyire szeretik és vonzónak látják ezt a poharat. Pontosan ezt a hatást igyekeztem becélozni, és látom, ahogy az emberek tekintetét megigézi, ahogy nézik az üres majd aszúval töltött kelyhet, aztán megfogják és nem akarják elengedni, és birtokolni akarják. Pedig féltem, hogy nem értik majd: kézzel készült pohár, drága lesz, mindenki tart majd tőle (mi van ha eltörik?), de láthatóan a pohár eleganciájával és teljesítményével kivívta magának a sikert és a szakma megbecsülését egyaránt. Elképesztő napokon vagyok túl: december 8-án és 9-én Tarcalon, 10-én, az AszúDay-en Tokaj városában, majd december 11-én, 12-én és 14-én Budapesten mutattam be az új poharat. Múlt hétfőn a sommelier-szakma előtt, kedden pedig szokásos évi TM20-as kóstolónkon, ahol ezúttal tehát 2003***** kerül a poharakba.

Szuper kezdeményezés indult útjára tavasszal a Basilicus Szőlőbirtok központjában, a tarcali Könyves Kálmán utcában. Bárki, aki nyitvatartási időben érkezik hozzájuk, bármikor megkóstolhat öt remek aszút, 5 évjáratból, 6 puttonyos minőségben. Nem mondom azt, hogy ezt a cukorkoncentrációt hétköznapi embereknek találták volna ki, de a magamfajta wine-geek számára ideális program. Érdemes figyelni, mennyi mindenről tud szólni egy aszú: napsütésről, gombáról, hordóról, korról, savakról, cukorról, egyensúlyról, hangsúlyokról. Két 5 puttonyos után három 6 puttonyos, de oly szépek, hogy indokolatlan ide bármilyen puttonyszámos megkülönböztetés. Íme:

Ma folytatódik tokaji kincsvadászatunk, méghozzá a járatlan ösvényeken. Amfórás borok, narancsborok, natúr borok, száraz szamorodnik kerültek letakarva a poharakba. Dr. Bene Zsuzsa új szereplő hasábjainkon. Családi borászatuk Bodrogkeresztúr egyik legvaskosabb múltú pincészete, akiknél számos régi aszútétel elérhető a mai napig, és Zsuzsa mellett, hogy kutat és tanít a Tokaji Kutatóintézetben (illetve a Tokaj-Hegyalja Egyetemen), ürmösborokat és más különc borokat is készít. Mellécsaptunk pár érdekességet, így született meg ez a kis sor:

Bodó Juditék egyik kedves barátja, Pollák Tibor szokta megszervezni minden évben Bodrogkisfaludra azt a kóstolót, ahol a tíz évvel korábbi évjárat érett tételeiből kóstolgatjuk. Mindenki hoz, amit otthon a pinyóban talál, a borászok beszállnak saját tételekkel és (nyilván) a kezdő pezsgő és a jó hangulat mellett nyílt diskurzusban arra is keressük a választ, hogy miképpen fejlődnek (előre vagy épp vissza) a különféle borok a palackban. A reflektorfényben persze leginkább Tokaj. Ezúttal pedig 2011 került terítékre, mely sok szempontból fejtöréseket tartogató év. Lássuk, miért…!

Szépen definiált száraz szamos illat, kenyér, finoman oxidált jegyekkel. Ízben kesernye, narancshéj, kenyérhéj, botritisz és az aszússág is megjelenik; jellegzetes érett karakterrel kísérve. A műfajon belül tiszta, szép példa.

Újabb realtime nyáresti poszt. Természetesen gyöngyöző, és tisztán muskotály, és félszáraz, ami mondjuk nem feltétlen zsánerem bubis borokban, de alapvetően működik ez az előbbi képlet. Virágos, szappanos, parfümös, löszösen púderes muskotályosság orrban. Szép gyöngyözés a pohárban, és ez aztán ízben is kifejező. - Frissítő bubik, elég vastag cukor fedi be az ízt és teszi nagyon kerekded borrá. Jól esne némi finesz és sav, így egy kissé populáris, nőies és behízelgő az összhatás, de tetszik, hogy tiszta, fajtajelleges és igazi vidám, közérthető tétel az ilyen augusztusi estékre, amikor csakúgy innánk valami hideget... 

Tokajban kevéssé hagyományos, tavasztól azonban mindenki szereti. - Mi az? Naná, hogy a gyöngyöző és habzóborok, melyek 2010 után országszerte reneszánszukat kezdték élni. Ez alól Tokaj sem jelentett kivételt. A Garamvári- majd a Szentesi-pezsgőkorszakok után Tokaj környékén új korszak indult a közösségi infrastruktúrának köszönhetően, hisz a közösségi háromszög bodrogkisfaludi feldolgozójában komplett bubis apparátus áll rendelkezésre a termelőknek, ami gyöngyözőbortól a palackos erjesztésű pezsgőig teret enged a helyiek fantáziájának (az első itt készülő MT pezsgők már palackban pihennek tavalyról, nem csekély palackszámban). Tavaly már többen ki is hoztak innen bíztató példákat, most pedig érkeznek szépen sorban a 2019-es első fecskék is, melyek lassan a nyarat is elhozzák nekünk. Nézzünk is meg két példát közelebbről:

Karanténkiadás. Folytatjuk a vakkóstolást további innen-onnan beröppenő palackokkal. Alföldi Merlot kolléga nem rég nagy ívű posztot közölt az otthon kóstolás kontra rapid benyomások/tesztelések problematikája körül (jó írás, ajánlott). A kettőt ötvözve zajlik egyébként a mi vaktesztünk: a borokat vakon kóstolom és pontozom odahaza (Dórim segít), s aztán napokon át rájárunk a maradékra, ebből alakulnak ki aztán a végleges jegyzetek, a művelt alkoholistán (és általam) is preferált "slow tasting" módszer jegyében. Azt gondolom, bár erre nyílik alkalom ritkábban, csak ezzel a módszerrel lehet igazán objektív képet kialakítani a borokról: a pillanatnyi benyomások a felszínt mutatják csak meg, noha erre sajnos én is rákényszerülők időnként: kóstolók, pincelátogatások, borversenyek alkalmával. Folyik a soronkövetkező TokajGuide tartalmi részének összeállítása, de ebben a tanulságos vaktesztben most talán többen vannak a vájt fülűek számára némileg már ismert pincék. Lássuk, a harmadik forduló milyen meglepetésekkel szolgált:

Igazi ritkaság az önálló Kabar, pláne édesben. Virágos, tokajis, tiszta, korrekt, de visszafogott, nem igazán kifejező illat. Krémes, telt, hosszú íz, gazdag korty, magas cukorral. Vakon is érezhető, hogy komoly cucc. Viszonylag kevés sav, de csodaszép így is.

Az októberi TokajMagic alkalmával sikerült igazán rendhagyó tematikára sort keríteni. Bár a vénasszonyok nyara szépen kitart és a hűvös esték még szelídek ilyenkor, úgy éreztem ideje lenne összeszedegetni Hegyalja mai vöröseit egy csokorba s megkóstolni veletek. Azt én magam sem hittem volna, hogy borász körökben ennyire híre megy az eseménynek, és miközben szépen gyűltek az érdeklődők, vele párhuzamosan kerestek meg a borászok is, hogy "nekünk is lenne egy cabernet..." meg "küldenék a sorba én is egy pinot-t". Így végül a megszokottnál jóval nagyobb tételszámmal, de egy nagyon szép sort sikerült összerakni. A hajtás után rövid történelmi áttekintés után a műfajról jönnek a kóstolójegyzetek.