Meglepetés, egy kevéssé felfedezett fajtából, de remek forrásból, egy régi kedvenctől, akiktől bár az elmúlt években kevés (átütő) bort kóstoltam. Diszkrét grapefruitos illatjelleg, de leginkább makulátlan tisztasága gyönyörködtet. Aztán friss, fiatalos íze, sok-sok eleven citrussal, igazi gasztróbor, igazi balatoni stílus, remek arányokkal, csupa eleganciával. (6+)
Masszív hordójelleg, de mellete komplex és szép minőség. Ízben is erőteljes a hordóhatás, intenzív tölgyfával, sok vaníliával, kókusszal, de jó savakkal, szép testtel és hosszú ízekkel. (5+)
Winelovers Top 100: édes borok kóstolója
Felettébb izgalmas kóstolót volt szerencsém megtartani a Borkollégiumban múlt pénteken. Az idei Winelovers Top 100 legszebb édes borai kerültek terítékre, melyek közt számos váratlan meglepetés is helyet kapott. Az idén nemzetközileg és itthon elismert szakértőkből verbúvált zsűriben én is helyet kaphattam. A mi panelünk csak édeseket kóstolt (szegény szerb hölgy mellettem a végén már úgy szuszogott, fujtatott a sok cukortól), elnökünk pedig Lenka Sedlackova MW volt; öröm volt látni (később), hogy a legtöbb bornál hasonló értékeléseket adtunk. Elképesztő, hogy milyen keveset ismerünk az édes borok stílusai közül, pedig mennyi színt, mennyi árnyalatot lehet találni a műfajon belül akár csak ebben a honi merítésben. A legnagyobb meglepetések persze most is Tokajból jöttek, de bizony a Balaton-felvidékről, sőt Aldebrőről is érkezett a pohárba eleddig számomra ismeretlen érdekesség. Lássuk is, hogy honnan!
Oly régóta próbálkozom már a Varga édesekkel, hogy csak horogra akadt valami izgalmas is végre. Friss, primer illatok, sok-sok gyümölccsel, főként tiszta barackkal. Ízben nagy koncentráció, sok birses zamat, körte, meglepően magas savérzettel és komoly hosszúsággal. Ez most tetszett!
Illatában sok-sok érett sárga húsú gyümölcs, finoman jön rajta némi botritisz is. Ízben az évjáratra jellemző magas cukor, nagy édesség és aztán eléggé rövid lecsengés jellemzi. (Bevallom, nem teljesen világos, mi a cél ezekkel a borokkal: alig isznak az emberek édes bort, de a kevesek, akik isznak, azért azoka találnak ennél nagyobb élményeket is.)
Mélyarany színe is már gyanús. Illatban is, ízben is érett, oxidált, csúcsán túli élmény sajnos...
Szép érettséget mutat 20-as létére, azonnal érezni, hogy nem a tokaji stílusjegyekből épül fel. Csupa citrus, rajnai édeseket idéző izgalmas buké. Ízben magas cukor és némi CO2 teszi nagy friss, rieslinges édes borrá. Egyébként érdekes tanulmány a fajtára.
Érett, kissé old-school karakter jellemzi már, de alighanem a nehéz év is kap benne szólamokat orrban. Ízben meglehetősen gejl édes bor, alig érezni benne savat, egyáltalán nem vesz le a lábamról, sőt a végén még keserű is.
Édes zenit Badacsonyból. Igencsak direkt, virágos, szinte muskotályos jelleggel mutatkozik be a fajta orrban, sok almával és körtével. Ízben is intenzív rózsás, bukés jegyek, mely akár traminiket is zavarba hozhatna. Összességében kissé bizarr és gejl bor, enyhe savakkal.
Kirobbanóan friss illat, sok primer gyümölcs is jelzi fiatalságát, főként barackos jegyekkel díszítve. Nagy koncentráció ízben, birses, körtés szépség, (a fajtához képest is) meglepő savtartalommal és hosszúsággal. Tokaji mezőnyben is megállná a helyét, szép minőséggel.
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: