X

BACSÓ ANDRÁS

Ripka Gergely

Bacsó András életművének margójára (#1)

Egy igazi forradalmár figura köszönt el nem rég

Legendás hegyaljai egyéniség, igazi forradalmár búcsúzott a szakmától az év elején. Nézegettem a híradásokat Bacsó András nyugdíjba vonulása körül és meglep, mennyire semmitmondó a többségük és lózungok közepette mennyire mellőzik többnyire a lényeget, a valódi érdemeket. Attól tartok a boros közvélemény jelentős része távolról sincs tisztában azzal ki is Bacsó András, a Tokaji Állami Borkombinát utolsó igazgatója, az Oremus későbbi birtokigazgatója, aki nem csak a borvidéki és az aszú körül rendszerváltás egyik kulcsfigurája volt, de a külföldi befektetéssel létrejött hegyaljai nagyborászatok megjelenésének egyik legfőbb koordinátora is. A teljes Bacsó-portré a Tovább gombra kattintva érhető el.

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC – Nagy Aszúk/1999.*****

20 éves a legnagyobb modernkori aszús évjárat

Vannak évjáratok, melyekről csak közhelyekben lehet beszélni. Például, hogy vannak bizonyos borok, melyeknek a kibontása önmagában is ünnep. Egy új korszak hajnala (mely lezárt egy nagyon sötét kort). - A 90-es évek minden idők talán legjelentősebb innovációs évtizede volt Tokajnak, s legfőképpen azért, mert 1999-ig még minden évjárat szinte kizárólag a botrotisz és a nemes rothadás tökéletesítéséről szólt. Az első nagy rácsodálkozás a rendszerváltás után 1993 volt, aztán egy évtizeddel 1989 után a tökéletes aszús évjárat is megadatott a kisebb vagy nagyobb, magyar vagy éppen külföldi tőkével elindított hegyaljai birtokoknak. Azt gondolom, 1999 bizonyította be végleg, hogy a tokaji aszú a világ legkiválóbb természetes édes bora.

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC – Best of 2006: Aszúk a csúcson

Tíz éves a Táncoló

Úgy látszik, ez most egy ilyen aszús trip, amin épp ülök, ismét Tokaj legösszetettebb, legsokfélébben megélt boráról fog szólni egy poszt. - Aki emlékszik még a 90-es évekre, tudja, mekkora ívet húzott akkor az aszú minősége 99-re. Aki emlékszik még a 2000-es évekre, az tudja, mekkorát szóltak az első Nagy Tokaji Szárazak. Emiatt kicsit akkor kevésbé figyeltünk talán az édesekre, a klasszikus tokajiakra, pedig volt ott egy pár évjárat, ami ékes példája annak, Tokaj mennyire nagyszerű minőségre képes például aszúban. Ilyen volt 2006 is.

Tovább

Ripka Gergely

Borászok Borásza 2019 – kóstoló kör

Egy délután a hazai élvonal borászaival és boraival

Egyszercsak 2019 lett. Mintha tavalyelőtt lett volna, hogy 2007-ben először odaítélték a Borászok Borásza elismerést (**Demeter Zoltánnak), amolyan „kontra-díjként” elindítva valamit, mely egyértelműen feddhetetlenebb, hitelesebb életműdíj szeretne lenni a boros elismerések valóságos tengerében. Rókusfalvy Pál hívta életre a kezdeményezést, melyet az idő is szépen igazolni látszik. Közben eltelt 12 év, s idén is 50 jelölt közül szavazhattak a hazai borászok egymás közt, hogy aztán áprilisban kiderüljön, ki is lesz a jobbak legjobbja. Gratulálunk minden jelöltnek! A névsoron végigpillantva öröm látni, hogy a hazai élvonal objektív szompontok alapján is szerepelni tud közös platformon, és hogy díjat odaítélni a korszellem értékeinek megfelelően is képes a borszakma. Ebben az évben kicsit komolyabb keretek közt lehetőség nyílt együtt kóstolni a korábbi nyertesekkel és az idei 50 jelölttel, méghozzá nem is akármilyen csillagzáporral, egészen 9 pontig:

Tovább

Ripka Gergely

Oremus Mandolás 2012.

Hosszú évek óta igazi modern klasszikus a száraz tokajiak közt. A 90-es évek közepe óta változatlan külső és változatlan stílusjegyek. Fehér gyümölcsök, birs tiszta, furmintos illata. Ízben is friss savasság, jó élénk korty, csakis az utóízben érezni a Mandolásra jellemző fát, krémességet. Összességében tetszetős nagyon. Intelligens fa és az évjáratra jellemző direkt gyümölcsök is megtalálják benne a helyüket. Megszokott profizmus.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus Mandolás Furmint 2011.

Száraz tokajis körte, hordófűszerek, vanília és ázott kövek illata. A korty közepesnél egy árnyalattal teltebb, elegánsan, de feltűnően díszíti a hordó, ahogy az a Mandolásnál jellemző. Savai 2011-esen puha állagúak, amitől az egész bor kerek lesz, sima tapintású, a végén mineralitással és némi alkoholos hévvel.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 3 puttonyos tokaji aszú 2007.

Illatos aszúbor, bár csak 5%-a muskotály (számtalanszor kiderült már, hogy a fajta exhibicionista énjének elég pár százalék is). Illatos, mézes, propoliszos, méhviaszos buké, melyben a botritisz eleinte alig-alig van jelen (egy nap után beerősít). Késői szüretes légiességet mutat. Ízben talán egy fokkal intenzívebb, melyben a primer gyümölcsösség a meghatározó. Savai a korty elején robbannak, a cukra is tekintélyes (119 g/l), mely az íz végén főszerepet is kap (kevesebb élénkséggel, de 2007 ilyen aszúkat adott). Szép fa, krémes simaság és narancs. Közepes hossz, laza könnyedség, remek ihatóság (végén árnyalatnyi kesernyével), de nem érzem azt, hogy a pince szamorodnija vagy late harvest cuvée-je mellett bármi újat kaptam volna. Profi bor ez, nincs vele gond, de az én eddigi élményeimből összerakva a képet, egy felejthetetlen aszúborban egy árnyalattal több mélység és hossz okoz igazi megdöbbenést (melyet viszont az Oremus 5 és 6 puttonyosai maradéktalanul hoznak).

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 5 puttonyos tokaji aszú 2006.**

Már csak pár nap van a Pannon Bormustráig, ennek apropóján a tavalyi championnal ismerkedtem nem rég (reggeli mellé:)
Illatban elsőre narancs(héj), marcipán és egy érdekes fehér csokoládés hangulat hatja át az egész bort (melyet még érdekesebbé tesz, hogy ugyanígy megvolt a Bott Pince 2006-os aszújában is; talán évjárati jegy...majd egy vakkóstolón egyszer kiderül). Mérhetetlenül elegáns aszú: élénk, feszes sav adja lendületét, krémes fehér csokis íz, mellette obligát kajszisság, pici tercier érettség tekintélyességével. Szépen kidolgozott részletek, sok dimenzió és réteg egyetlen borban. Percnyi hossz, feddhetetlen egyensúlyú aszú, csúcsközelben. Nagy élmény.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus édes Szamorodni 2008

Még elég visszafogott, élénk, tükrös, de szinte citromszínű bor. Illata sok citrust vonultat föl: mandarin, narancs, trópusi gyümölcsök (kiwi, ananász), méhviasz, később lédús őszibarack, sárga virágok, vanília. Ízben viszonylag nagy test, de inkább a késői szüretes, friss, zamatos gyümölcsökre épít, nem a súlyra és az aszússágra. Maradékcukra (80-90 körülire saccolnám, de ebben könnyű mellé lőni) besimult, savai inkább a közepes vagy annál picit hosszabb íz végén jutnak szerephez mellette, jótékony élénkséget adnak. Utóízében némi glicerinességgel vegyes tompa kesernye érezhető, mely kicsit nehézkessé, szamorodnisabbá teszi. Mintha a 2007-es mindenben picit több, kimunkáltabb, izgalmasabb lett volna. Ez inkább hasonlít a halványabb 2003-as 3 puttonyosukra, de desszert mellé így is remek (ráadásul megfizethető árért).

Tovább

Ripka Gergely

Oremus Mandolás 2007

Hirtelen nem is tudnám megmondani, mely Mandolásokat kóstoltam eddig. Volt pár. A 6-osról, 5-ösről nem élnek bennem határozott emlékek. A 2003-as az év elején remek formát mutatott hét évesen is. Pár hónapra rá, a legújabb 9-es illatban elvarázsolt, de ízében csalódtam.
Közepes citromszín, zöldes reflexekkel (korát minden téren letagadhatná). Illata elsőre fanyar zöldalmát mutat. Majd sós kövek, aztán fajtajelleges birs, és illatos, parfümös körte, legvégül tropikális jelleg mutatkozik meg benne. Illata már-már túl sokat ígér. Ízben aztán hirtelen visszafogott és diszkrét hangnemre vált, s mindezt nem először érzem Mandolásoknál. Finom savait - 2007 ellenére is - szépen megőrizte (pisztráng mellett is kiválóan működik), kis fás kesernye tartja ki a kortyot. Érzek némi sós mineralitást is, de összességében egyáltalán nem egy túl bonyolult, bár korrekt borjelenség. (Továbbra is fontos, emblematikus alap száraz bornak érzem tokaji szinten, s mint ilyennek az ára sem veszélyes; de egyre inkább ki lehet fogni már jóval olcsóbban is izgalmasabb furmintokat. Bízom benne, hogy ebben a műfajban is még sok igényes Oremust kóstolhatunk, s nem lesz belőle a pincénél kallódó mostohatestvér a sok szép „édestesó” közt.)

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább