Kellemes aranyszín villan meg a pohárban. Illatában birses, körtés direktség, fűszeresség és rózsa (ahogy a 2017-esnél is). Ízben magas cukorérzet, húsos, gazdag aszúíz, ahol a muskotály ismét főszerepet kér magának, de koncentrált, hosszú íz jellemzi a bort mindvégig. (Vastag 5)
Különleges időutazás aszúkkal
Angol újságíróknak szervezett tokaji túrát a borvidék hegyközségi tanácsa: végre valami igazán pozitív projekt! Az Angliában élő és ténykedő Toronyi Zuzu szervezte meg azt a három napos eseményt, melynek keretén belül a brit zsurnaliszták lehetőséget kaptak, hogy képbe helyeződjenek, hol tart a tokaji furmint, a hárslevelű, a pezsgő vagy éppen az aszú napjainkban. Jómagam a pezsgős és az aszús mesterkurzus levezénylésére kaptam megtisztelő megbízást, amire mondanom se kell, örömmel mondtam igent.
Mélyebb szín. Illatban érezni némi zavartságot, korjelleget, bizonytalanságot. Ízben magas cukor, a 16-os aszúk közt abszolút kilóg lustább kortylefutásával, avittabb ízvliágával, egyensúlytalan jegyeivel.
Meglepő rózsás illat, illatos, muskotályos jegyek, erős parfümösség. Ízben viszont semmi tréfa: nagyon gazdag, hosszú, vastag aszú. Magas cukor, de gyönyörű egyensúly és kiváló struktúra mellett. Az egyik legszebb tétel, amit eddig a tolcsvai pincétől kóstoltam.
Mára épp egy Laposa bor következett volna, de ha a tegnapi fejlemények után nem lépnek semmit, akkor ezen a platformon több boruk aligha fog publicitást kapni.
A fajtához képest nagyon enyhe, szinte szárazboros illat, friss, érett, almás, körtés jegyekkel. Tetszik! Ízben friss, élénk, mozgékony savak. Almás, egzotikus korty. Profi és mérhetetlenül tiszta muskotály. Tisztán hagyja a szájat, remek szerkezettel. Amolyan gasztorédes műfaj benyomását kelti, amit talán ideje lenne helyzetbe hozni a mindennapokban és a gasztronómiában egyaránt, hiszen hátha (több) igény van erre a szélesebb rétegek körében is a csúcs-szamorodnik és a sok-sok "nagyfurmint" közepette, amivel új közönség köthető meg Tokaj körül (megfizethető árral, mégis korrekt minőségben)...
Egyelőre várom az igazán átütő élményt a meghatározó tolcsvai családi pincétől. Ez most kifejezetten ígéretekkel teli tétel, egy gyönyörű évből. Érett, enyhén szamorodnis buké. Szellőzve jönnek a sárga gyümölcsök, barackkal, teafűvel, kaporral, mézzel, hordófűszerekkel. Ízben élő bor: erőteljes sav, vitalitás és sok árnyalat villan be. Hosszú korty. Még érlelhető tanninnal, szép egyensúllyal, aszalt fügével és narancshéjjal.
Az aszúborok tradicionálisabb, könnyebben befogadható képviselője. Nem annyira túláradóan gyümölcsös és összetett, de megbízhatóan megjeleníti az elvárt aszús jegyeket. Illata mazsolás, diós, nagyon szép, érett. Ízben kissé a muskotályosság az, ami a bor profilját uralja, melyet a zamatok mellett, a fajtára jellemző kissé kesernyés lezárás is tanusít a korty végén. Összeségében szépek az arányok, jó az összhang is a cukor és a savak részéről. Ár-érték arányban egy kiegyensúlyozott aszúborról van szó.
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: