Az idei évem úgy alakult, hogy lesz új TokajGuide is októberben, úgy tűnik, mégsem a friss kalauz lett az év projektje! De amíg az ötödik kiadás mostanra teljesen önjáró mechanizmusok mentén kerül nyomdába tíz év után, addig az ASZÚGLASS-projekt teljesen új kihívásként körvonalazódik az év elejétől. Mostanra pedig mindenki erről kérdez, aki már hallott róla, szóval előállok a farbával. Itt van nekünk egy szuper prémium borunk, a tokaji aszú, Halimbán pedig egy többnyire alig ismert szuper prémium pohár! Miért ne erősíthetné egymást a két magyar csúcstermék? - tettem fel a kérdést nem csak magamnak. A furminthoz lett egy gépi pohár évekkel ezelőtt, engem pedig nem hagyott nyugodni, hogy az aszú is megérdemelne egy kézi kelyhet, amiben a legmagasabb szintű élmény élhető át e csodás borral. Több körös tesztelésekkel, egy remek stábbal éppen idén augusztusban történt meg a nagy borvidéki kiválasztás utolsó mozzanata. Nos, az idei AszúDay-ig még várni kell, amíg a hivatalos ASZÚGLASS megérkezik a magyar háztartásokba, de ez a pohár garantáltan más lesz, mint a többi!

Molnár Péter a gazdag hegyaljai bortörténelmet ragyogóan összefoglalta előttem, én most a jelenre koncentrálnék egy kicsit. Szokás mondani, hogy a magyar bor világhírű…itthon. De rögtön elnézést is kell kérnem a jelenlévő ünneplő közönségtől, mert a fenti állítás bizony Tokaj kapcsán is igaz, még nagyobb dilemma, hogy vajon az is marad-e hosszú távon! Vagy esetleg közösen teszünk azért a világhírnévért.

Tokaj jelenkora, mint minden kor, csupán egy mondat lesz majd krónikákban. De vajon hogy fog hangozni majd ez a mondat? Miközben a prospektusokon, brossúrákban, csodás képekkel illusztrált online felületeken már szinte átsiklik a szemünk a szintén klisé jellegű a királyok bora, borok királya vagy épp Nemzeti Himnuszunk Tokajról szóló idézetei fölött, érdemes áttekinteni és következtetéseket levonni, honnan, hova jutott el mára a tokaji bor, és mennyire tudott alkalmazkodni a felgyorsult piac kihívásaihoz!

Aszúhoz illő új poharakat teszteltünk a napokban. A secret projektről még augusztusban hamarosan megosztok több izgalmas részletet is (már tűkön úlök, látva a végkifejletet). Ám ma még a megmaradt, termelők által a tesztelésre hozott borokról osztanék meg pár jegyzetet, amolyan teaser jelleggel...annak jegyében is, hogy nyáron sem bűn aszút bontani, sőt!!

Illatában érett baracklekvár, sok botritisz, gyógynövények, virágpor, kevesebb gyümölcs, az is már kandírozottabb, dzsemesebb állagú, kis dióssággal, marmeláddal, narancshéjjal. Ízben széles, finom kesernyével, sok gombával, narancshéjjal, magas cukorral és kiadós testtel. Csípős szesz, dió és kajszilekvár a lecsengésben, a gazdag évjárat szépségével. A régi és az új iskola határán egyensúlyoz szépen. Keményebb, maszkulin aszústílus, nem az a behízelgő, kedves hangulat, amit mondjuk löszről vagy a borvidék délebbi részén megszoktunk.

Elnézést, a formálódó friss projektek némileg elvontak a blogposztoktól (nem csak a könyv, részletek természetesen hamarosan, kámingszún…stb), de cserébe nem akármi következik ma… Egy bő hete igen komoly szakmai közönség előtt tarthattam mesterkurzust friss aszús évjáratokat bemutatva a Winelovers Wine Awards első napjának zárásaként. Azt nem mondom, hogy nem izgultam szanaszét magam maser of wine-ok és külföldi szakértők előtt angolul, de az legalább biztos, hogy sikerült nekik egy csodaszép aszúsort gurítani 2019, 2018, 2017, 2016 és 2013 javából. Ezúton is köszönet a borászoknak a felajánlott tételekért: jó hírét viszik a borvidéknek ezek a tételek, az biztos. Ígértem összegzést is nekik a borokról. Íme:

Halvány arany szín. Szinte szalmasárga árnyalata jelzi, hogy igen fiatal még (igaz a pincére ez a szín ilyenkor eléggé jellemző). Csoda illat: benne buja, sárga, déli gyümölcsök, főleg mandarin, mangó, marakuja. Ízben is az évjárat mélysége, teltsége a meghatérozó. Egy nagy tál érett, egzotikus gyümölcs, magas cukor, de kellő savval megtámogatva, végtelen íz. Krémes, vastag, hömpölygő korty, amibe bele lehet harapni. Talán savból lehetne benne kicsit több, de igazából a meleg évjáratnak a sajátos textúrája teszi valóban egyedivé. Gyönyörű munka. 

Már egyszer írtam róla idén, most egy friss projekt kapcsán újra a poharamba került. Szép halvány arany szín. Illatban friss, primer tokaji gyümölcsök: birs, barack, egzotikus jegyek. Ízben is ehhez passzoló stílusjegyek: dzsemes barack, mézes, buja birses, körtés gyümölcsözön, tiszta és egyensúlyos korty, igen hosszú lecsengéssel. Az áráért több, mint korrekt minőség. 

Illatában szép gomba, sok botritisz, de mellette gyümölcsök, főleg érett sárga húsúak! A hűvösé évjárat szép sava, ismét sok gomba, még több barack, és végtelen korty, finom egyensúllyal. Tiszta, eleven, modern aszú, igen kifinomult stílussal! (Halvány 8)

Tavaly két csillagig is jutott. Még mindig nem sokat tudunk a pincéről (egy korábbi kereskedő által felvásárolt és forgalmazott egyedi, vsz egyszeri kiadásról van szó a Sparból). A dugó ugyan penetránsan dohos szagú, de a bor illatának érdekes módon több pohárban tesztelve sincs semmi tünete. Fiatalos barackosság, érett, lédús sárga húsú gyümölcsök, egzotikus jegyek, nem túl intenzíven, egy kis virágporral, virágmézzel, lekvárral. Ízben magas cukor, elégséges sav, sok gyümölcs (itt motoszkál egy kis dugó sajnos). Remek egyensúly, jó arányok, hosszú íz, szép aszú és szuper vétel (de vsz enyhén dugós lehetett).  

Vannak azok a borászok, akiknek simán az alaptermészetük és munkájuk nyugalmat áraszt. Dorogi István például nem ült fel a trendekre, borai így is elég jók, hisz bennük, egyediek, és sokat mesélnek a termőhelyről. Nem akar egyik nap a pezsgővel kitűnni, másik nap a narancs borral, egyszerűen magas minőségű száraz és hagyományos édes borokat is képes tisztességesen elkészíteni. Az ehhez hasonló stabil értékekből pedig sajnos egyre kevesebbet találunk ezen a borvidéken, ahol István elmondása szerint is két három évente újabb nagy, világmegváltó ötletek jönnek, miközben a kisméretű termelők számára ez igen csak labilissá teszi a működést és hosszú távú sikerességet. Pedig rendíthetetlen véleményem, hogy az ilyen és ehhez hasonló kis családi borászatok jelentik a borvidéken a legfontosabb értékeket, amit a leginkább védeni kell. Dorogi Pistinél meg lehet nyugodni Hegyalján: minden értelemben. - Egyrészt a terasza, vendégháza igazi kis eldugott helyszín, ahol (még én is) le tudok kicsit lassulni, másrészt a borok is megnyugtatóan szépek. Lássuk most, hogyan fejlődnek a régebbi évjáratok: