Takács Lajos Somló egyik legnagyobb figurája. Volt. Volt? - Alighanem igen, mivel tavaly a saját útját járó borász átköltözött Hegyaljára. Ahogy ő mondja: haza. Nem is térnék most ki ennek a hátterére részletesen. Maga a borász is elérzékenyült szűkszavúsággal nyilatkozott a témában. (A történet hátterét terveim szerint egy mélyinterjú fogja majd megvilágítani hamarosan.)
Maradjunk egyelőre a jelenben: furmint február van. Lajos és a Terroir Club pedig elhozták 20 lelkes érdeklődőnek a kultikus Hollóvár pince összes eddigi Furmintját. Bevallom, hozzám a pince borai közül mindigis a Furmintok álltak a legközelebb. Hiába a hársak kaptak talán összességében nagyobb visszhangot, s lettek talán följebb is pozicionálva. - Takács Lajos furmintjainak nagy szerepe van abban, hogy a fajtának anno híve lettem, s vagyok ma is (minden szkeptikus hang ellenére). Felettébb izgalmas volt látni, hogy a gyakorlatilag azonos terhelés és azonos évközi mozzanatok mellett milyen szépen kidomborodnak az évjárati sajátságok az alábbi borokban. Gyakorlatilag lecsupaszítva ott volt előttünk a forró nyár vagy épp a sok csapadék hangulata. Mint tíz szobor.

A Sauska borokról sok újdonságot már nem nagyon lehet elmondani. Évek óta masszívan tartják pozícióikat a hazai elitben. Ez különösen a villányi borokra igaz, de egyedi irányt fölvállaló száraz tokaji boraik ugyancsak elindultak hódító útjukon (a villányi számozással és árazással parallel módon fölépítve a sort). Nem gondolom egyébként, hogy túl kéne magyarázni ezt a házasításos témakört a 3 számjeggyel ellátott tokaji cuvée-ik esetében. Biztos lesz, akinél ledobja az ékszíjat és "hogy kerül a csizma az asztalra?", megint mások (a nyitottabbak) elfogadják, hogy ez a pince másutt és másféle egyensúlyokat keres, mint a megszokott dűlős fumintok és hársak mívelői szerte Hegyalján. Azt szoktam a védelmükben elmondani, amit mindannyian tudunk: a tokaji fajtákat az elődök alapvetően édes bor készítéséhez szelektálták és arra is használták. - Ki tudja? Talán tényleg egy megfelelő arányú házasítás lehet a megoldás a nagy száraz tokaji meglelésében. Lehet, hogy nem csak Kárpát-medencei fajtákkal érdemes kísérletezni.... Senki sem tudja. De meg kell próbálni, meg kell kóstolni (noha, amint látni fogjuk, a fehérek közül nekem is épp egy helyi fajtákból összerakott tétel okozta a legtöbb örömet...ettől függetlenül, őszintén nagyon kíváncsi vagyok, hogy muzsikálnak a 113-asok, 111-esek, 107-esek a jövőben).

A Bott Pince Tokaj-Hegyalja meghatározó kisbirtoka. Egyike azon műhelyeknek, ahol a legnyitottabb hozzáállás mellett a jövő legtisztábban definiált borstílusai hoznak gyönyörű virágokat. Főszerepben természetesen a termőhelyek vannak, de a Bott édes borokat kóstolva is az az érzés kerít hatalmába, hogy teljesen újszerű árnyalatok bontakoznak a Bodó-műhelyben. Bott Judit és Bodó József borai a makulátlan tisztaságra épülnek. Soha nem keresték a feltűnést. Hozzáállásuk nélkülöz mindenféle erőltetett, öncélú viszketegséget, helyette mindig sokkal jobban örülnek a közösségi sikereknek. Ez is része az említett tisztaságnak, és a visszafogott marketing ellenére érdekes módon, ha külföldi szakemberek Hegyaljára látogatnak, Demeter Zoltán, Szepsy István mellett egyre inkább ezt a birtokot is ugyanazzal kíváncsisággal keresik föl. Igazuk van. Az új, nem rég letöltött 2012-es tételekből kóstoltam a hétvégén a pincénél:

Alkalmam nyílt idén először ellátogatni a Vince nagyszabású rendezvényére, mely az egyik legjelentősebb szakmai eseménnyé nőtte ki magát az elmúlt pár évben. Vagyis mindenképp az egyik legvisszhangosabbá, az biztos. A korábbi évek igencsak vegyes kritikái után valójában különösebb elvárásaim nem voltak, mikor beléptem a helyszínre (egy ideig nem fogjuk elfelejteni a Mi magyarok vs. Világ drámai végkifejletet hozó banális mellényúlását). Aztán a személyes látogatással elég hamar szembejött velem a magas fokú szervezettség és a profizmus. Egészében meg kell, hogy mondjam, hogy a legtöbb igényt maradéktalanul kiszolgálta a szorgos és bizony nem kevés főt számláló csapat (pedig nem mondható, hogy könnyű dolguk volt). A rendezvényen bizony kiállítóként és vendégként is igen nagy falat, kis túlzással azt is monhatnám, hogy aki él és mozog idehaza a borszakmában, az többnyire megfordul a Vincén.

Félreismerhetetlenül Szászis bor: virágos, körtés, tropikális díszítőelemek (elsőre kissé fülledt), minerális hatás. Sűrű és kimondottan gazdag korty. Nagyon ásványos, sós, köves ízek. Érett, tercier jegyek, lisztes érzet, mandulás lecsengés. Nem is kérdés, hogy Szászi Endre 2006-os és 2007-es rizling szelekciói egészen új megvilágításba helyezik ezt a fajtát!

Nehéz lenne magamnak megmagyarázni, miért akarnék én Chablis-t venni. Mit kapok Chablis-tól, amit másutt nem kapok meg? Talán csak tisztelem, de mennyire szeretem? Azt már többször elmondtam, hogy nem egyszerű műfaj, nehezen megszerethető, elég semleges és baltával faragott savú, első blikkre nem sok örömet adó borokba is könnyű erre felé belefutni. Területileg is közelebb van Champagne-hoz, mint Burgundia szívéhez. S ahogy már Champagne kapcsán több ízben is említettem mostanában a ravasz franciák a kultuszbrand-építésben élen járnak a világban. A Hall Of Fame impozáns Chablis-szobrának esetében is érzem ezt a jelenséget. Nagyobb bennem a tisztelet, mint az őszinte elragadtatás, pláne összehasoníltva egy-egy színpompás német rajnaival vagy egy-egy csiszolt loire-i vagy akár egyes új-zélandi sauvignon blanc-nal. Nem beszélve arról, hogy Chablis-ra különösen is igaz, hogy már az alapok sem olcsók, de az igazán nagy élmények meg aztán valóban fájdalmas áron kerülnek a boltokba. a borok persze kiegyenlített minőséget, konstans precizitást mutatnak, de mégsem lettem a rabja Chablis-nak...

A kötetlenebb hangulatú nyitott kóstolók évek óta rendszeresen látogathatók a Terroir Clubban. Ilyenkor az épp aktuális újdonságok közül néhány tétel kóstolható meg együtt, jelképes összeg fejében. A napokban ezek az érdekességek kerültek bemutatásra a Csillaghegyi úton:

A Furmint Februáron odavoltam Takács Lajos 11-es félszáraz Furmintjáért. Ezt a posztot most csak azért kezdem egy látszólag teljesen ide nem illő borral, mert arról a borról írás sajnos egyelőre nem született, de előbb-utóbb úgyis fog. Nem titok, hogy Somló talán legkedveltebb kézműves borászánál 2010-től nagy változások történtek a borok érlelését illetően. Egész pontosan az, hogy a borász egyik évről a másikra megvált hordóitól, és áttért famentes érlelésre. Csak színlével dolgozik Takács Lajos, szüret után gyors földolgozással, bár a must akár egy éjszakát is csepeghet, ami révén értelemszerűen számos értékes sav és aromaanyag jut a borba. Tiszta és sallangokat, trükköket nélkülöző technológia, mely hasonlóan tiszta borokat hozott a teltebb, vastagabb korai évjáratok után.

Sokminden történt 2012-ben. - Rengeteg változás, alakulás, fomálódás kísérte az évet. - Kívül is, belül is…persze jó volt ez így (mégis abban bízom, hogy 2013 valamiféle stabilitást, kis révbe érést hoz majd magával a sok hullámzás után). De addig is, ahogy 2008 óta minden esztendőben, úgy idén is próbáltam módszeresen a lehető legjobb borokból nyitni a családnak a meghitt ünnepre. A tányérokon hal, mákosguba, bejgli stb. A poharakban pedig…

2011/novemberi jegyzet:
A füstösség, mint oly sokszor ennél a bornál, megint csak Szepsy borokkal rokon jegyként tört elő (s ismét bizonyíték lehet arra, hogy ez a jegy nem a hordóból jön, mivel nem ugyanazt a hordót használja a két borász). Mégis ez a füstösség a Barakonyiban nem tolakszik annyira, mint mondjuk az Úrágyában; halvány és ugyancsak jellegzetes, finom tengeri sósság kapcsolódik mellé, ami teljesen lebilincsel mindig. Ízben behízelgően zamatos a maradék cukortól. Bárdos Saroltás süteményesség, linzeresség jelenik meg az ízben. Imádni valóan finom savak ellenpontozzák eközben a cukrot, hogy aztán végtelen és káprázatos mineralitással érjen véget. Alkoholja nem kevés, de ezúttal mégsem volt zavaró szerencsére (korábban volt, hogy ezt másképp érzetem ennél a tételnél). Az utolsó két palackot vettem le magamnak a polcról, ugyanis hamarosan elfogy végleg és a 11-es lesz majd valamikor a következő Barakonyi. Szerintem az utolsó 2009-es palackomban is van még pár év. 7+