X

ÁRVAY JÁNOS

Ripka Gergely

Hétfürtös 6 puttonyos tokaji aszú 2000.**

Borostyán színbe mélyült már a palackom, ezért gondoltam, ideje rányitni. Aztán ahogy beleszaglásztam a pohárba, azonnal tudtam, hogy elhamarkodottan ítélkeztem fölötte. Nemes, meleg tónusú aszúillat, főtt és kandírozott gyümölcsök hangulatával, színtiszta stílusjegyekkel. Mézes, nektáros, hosszú, húsosan gyümölcsös ízek. Szinte harapható bor. Nagyon telt. Fiatal még így 15 év után is. Krémes textúra. Sok a cukor, ahogy 2000-nél mindig, de mégsem nehéz vagy gejl, nagyon finom zamatú (amilyen csak tokaji tud lenni); hibátlan az egyensúly, hibátlan a fókusz és nagyon komoly a szerkezet, tele szépséggel, eleganciával. Néhány éve ajándék áron lehetett hozzájutni az egyik kereskedőnél. Két palackom közül mindkettőtől óriási élményeket kaptam. Ha akkot lett volna egy borbáram, sokat vételeztem volna belőle es fűnek-fának mutogatnám. Nagy borok születtek az Árvay - Sauska összjátékból.

Tovább

Ripka Gergely

Milyen volt Tokajban 2006?

Hiszünk a nagy száraz fehérborok halhatatlanságában. Annyira hiszünk, hogy néha észre sem vesszük, mennyire az út elején tartunk megismerésükben. A 2006-os év például az egyik legfontosabb mérföldkő volt Hegyalján száraz borok terén. A 2003-as után végre ismét egy kimagasló minőséget produkáló évjárat, ahol a pincékben tovább folytatódhatott a dűlős borok minőségi csiszolása. Mindennek már hat éve. Akkor sokan azt gondoltuk, ez a minőség új távlatokat nyit meg érlelhető száraz borok tekintetében.
Az egyéni stílusok még javában formálódtak: a fahasználat és az almasavbontás hatása, a magas szesz több helyen gyermekbetegségekként nyomták rá bélyegüket egyes borokra, de az vitathatatlan, hogy a dűlők föltérképezésében óriási szerepe volt 2006-nak! Ismét borászokkal és bloggerekkel kóstoltuk meg vakon az évjárat legfontosabb tételeit Hegyalján, hogy megtudhassuk, mi maradt a kecses, törékenynek látszó löszös borokból vagy épp a zsírosabb, méregdrága nagyágyúkból.

Tovább

Ripka Gergely

Hétfürtös Édes Élet Cuvée 2005.*

Karácsony táján kóstoltam utoljára ezt a nagyszerű kis desszertbort, mely már akkor elkápráztatott remek ár-érték arányával. Mindig is szerettem a fősodron kívüli gyöngyszemeket, melyekre csak kevesen figyelnek föl, pedig lenne miért...

Meglepően mély borostyán szín. Sőt most az illatát is érettebbnek éreztem, mint fél éve. Azért akad benne primer jegy is bőven: lédús, érett szőlő, szőlővirág, trópusi gyümölcsök egész sora, mézes tea, virágpor.

Ízben elképesztő savai pumpálják a lendületet, újabb és újabb „attack” – okkal (hogy drbartásan fejezzem ki magam:) Van benne egy konstans cseres érzet is azért. Krémes, vaníliás korty, magas (180 g/l) cukortartalom nő föl a vitálisabbnál vitálisabb savak mellé. Mézesség! Hihetetlen hossz és balansz. Rengeteg szaftos gyümölcs (az ilyen tokajiaknál szokta nagymamám tök komolyan bekérdezni, hogy „ebbe a szőlőn kívül más gyümölcsöt is tettek, ugye?”). Az édes élet az egyik legizgalmasabb aszú-szintű késői cuvée-élényeket nyújtja nekem mostanában, mely nem vallana szégyent Ilonák, Főborok és Szepsy Cuvée-k közt sem (miközben ára fele azokénak)! Évekig ilyen szép lesz még szerintem, - illatát, ízét nézve most is ilyesmi volt bennem a végső konklúzió. 7(+)

(Nem rég jelent meg két írásom a GaultMillau.hu oldalon)

Tovább

Ripka Gergely

Pannon Bormustra 2012/SÉTÁLÓ KÓSTOLÓ

Ezen a héten: XIII. Pannon Bormustra #3

Fontos formálódáson esett/esik át a Bormustra, ami azért különösen fontos, mert nem nagyon van borverseny idehaza, mely a csillogó matricák mellé igazán komoly presztízst is nyújtana. Továbbra is ígéretesnek érzem ezt a nemzetközi irányt, mellyel nem csak az idehozott külföldi szakértők segíthetnek népszerűsíteni borainkat (blogjukban és más egyéb felületeken), de felénk is egy olyan tükröt tartanak, melyből idén is rengeteget tanulhatunk (ez persze már rajtunk áll, hogy ezt be tudjuk-e fogadni). Ahogy pedig a köszöntőben Jásdi István is fogalmazott: ha tükörbe nézve nem szép a képünk, akkor nem a tükröt kell összetörni. Mert ha megmarad az elmúlt két esztendő fejlődése, akkor valóban lesz esély rá, hogy a Pannon Bormustra több legyen más hazai borversenyeknél.

Tovább

Ripka Gergely

Árvay és társa tokaji desszertborok

A szétválás előttről

Mindenki emlékszik még bizonyára a nagy szakításra, amikor a 2008-as szüret után az akkorra villányi vizeken már sikeressé vált Sauska Krisztián és Árvay János útjai elváltak. Ezzel gyakorlatilag meg is szűnt az Árvay és Társa, a.k.a. tokaji Hétfürtös borászat (én csupán akkoriban kezdtem igazán elmélyedni a borok között, úgyhogy kevés élmény fűződik munkáikhoz). Meg kell azonban mondanom, hogy kifelé példamutatóan úriemberek módjára történt meg ez a különválás. Nagy formátumú egyéniségek, bizonyára sok önálló elképzeléssel, elvvel. - Láttunk már nagy hasadásokat (mostanában is). De így is lehet ezt. - Egyszerűen külön folytatják, teszik a dolgukat, drukkolnak egymásnak és láthatóan senkiben nem maradt tüske. Az egyikük megmaradt azóta is nagynak, helyileg továbbra is a tokaji kaszinó falai közt, a másik visszatért övéivel a családi gyökerekhez Rátkára, s még nagyobb szerepet szán a termőhelynek. Amennyit én láttam a változások előtti és utáni borokból, abból nekem az jött le, hogy Árvay úr mint borász egyértelműen a manapság klasszikusnak mondható alapokra építette föl a néhai Hétfürtös szortimentet (igaz a Chardonnay, Sauvignon blanc száraz zempléni borok mást sugallnak); ám fontos, hogy a rendhagyó és dűlős száraz borok mellett legalább ugyanakkora szerepet kaptak anno a különféle édes borok is, úgy mint az Édes Élet cuvée és természetesen az aszúk (főleg 6 puttonyosok). Nem rég láthattuk azt is, hogy a különválás után - külföldi preferenciák alapján is - Sauskáék még nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni a sajátos száraz cuvée-boroknak, ahol természetesen az eredeti koncepció szerint a két világfajta is szóhoz jut a furmint és a hárslevelű mellett.

Tovább

Balla Márton

Oly távol és mégis közel...

két burgundi stílusú fehér, távol Burgundiától

Árvay Hétfürtös Furmint, 2006

Riebeek Cellars „Few Good Men” Chardonnay, 2008

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább