Édeskésebb illat, sok-sok gyümölcs. Kifinomultabb, nemesebb, krémesebb tapintású ízek. Egész más konzisztencia, emelkedettebb. Minden alkotó integrált és sehol nem túloz a fogyaszthatóság rovására.

Tejcsoki, szárított paradicsom. Aztán erre egész káprázatos íz jön. Csupa friss gyümölcs, húsosság, teltség, lendület és erő. Minden pont annyi, amennyi kell belőle az örömborozáshoz, de mindeközben súlya és tartalma is van. Gőzöm nincs, hogy csinálják ezt Mendozában, de remek vétel ez a bor megint 2450 Ft-ért.

CS, Merlot, Petit verdot és Syrah. Illatban nyoma sincs az újvilági elemeknek: meggyes-túrós sütemény, pici puncs. Egészen szárító tanninokat mutat. Steakezős bor. Bőr, hosszú, komoly tétel.

Újvilági borokról nem könnyű írni. Az itt szereplő két pince is hosszú ideje rengeteg olyan bort mutatott már, amiben igazából nem lehet hibát találni, annyira professzionális a kivitelezés, hogy szinte a jelzők sora és a pontozás is elveszti minden (maradék) értelmét. Holott persze nyilván nem 100 pontos borok ezek sem, csak nincsenek benne hibák, nem lövünk velük mellé, ha vendégségbe megyünk, kiegyensúlyozottság árad belőlük.

Jobb Sauvignont mostanában nem nagyon ittam. Illata csupa trópusi gyümölcsöt idéz és virágokat, főként az obligát bodzáét, ám fontos: mindezt intelligensen, izgalmasan, s nem "techno"-jelleggel tálalva. Zamatos bor, élénk, vibráló és finom savakkal. Meglepően hosszú és kecses ízzel. Nem lehet nem észrevenni, mennyire magabiztos munka, hibák nélkül (s mivel hasonlóan magabiztos volt mellette a Cabernet is, ezért megszavaztam nekik erre a borra egy csillagot).

A Haraszty pince argentín testvérbirtoka a Palo Alto, mely meglepően magabiztos, tipikusan újvilági hangolású, szép arányokkal megáldott borokkal örvendeztetett meg nem rég. Ez a Cabernet úgy tűnik nagyon érett alapanyag lehetett. Sonkás, bőrös buké. Puha, vajas tanninok, csupa szilva és rengeteg húsos gyümölcs alkot benne sűrű szövevényt. Lecsengése meleg érzetű, enyhén erőteljes paprika is megjelenik fajtajellegként, de utóbbit leszámítva remek.

Színben sötét, mélyrubin, koros, de nem öreg, téglásodó árnyalattal a szélen. Tipikus "nagyboros" illat (bármely villányi megirigyelné), tercier jegyekkel: öblös, mélyen palackbukés, elegáns hordóvanília, mellette bors, fűszerpaprika, fekete ribizli, rengeteg gyümölcs: szilvával, cseresznyével és ribizlivel. Ízben szépséges, gazdag és simogató tanninkészlet, a fa kókuszos, újvilágias érintésével. Bársonyos, zamatos bor, behízelgően friss gyümölcsösséggel terül szét a szájban. Remekül itatja magát, és a legfontosabb, hogy még egyáltalán nem hat öregnek, így 10 év múltán sem. Tipikus, közérthető, telt dél-amerikai vörösbor, melyből egy pillanatra sem lóg ki semmi.

A dél-amerikai borok kapcsán már oly sokszor bizonyságot nyert, hogy kiváló ár-érték arányt képviselnek. Évről-évre ugyanazzal a megdöbbenéssel tartjuk őket a poharainkban, hogy mégis hogy lehet egy alig több, mint három-ezer forintos bor ennyire a helyén. Méghozzá minden tekintetben... Egyrészt a sokkal kedvezőbb ökológiai, klimatikus és domborzati tényezők sokkal kiegyenlítettebb, érettebb termést produkálnak, mint például Európa számos vidékén. Másrészt az olcsóbb munkaerőtől, a csekélyebb növényvédelmi fenyegetettségen át, egészen a közel egyformán remek borokat adó évjáratokig még számos gazdasági előny sorakoztatható fel, mely az Andok argentin oldalán is tevékenykedő Vina Montes magas színvonalú bortermelése számára pazar táptalajt teremtettek a kivirágzáshoz.
Régóta nem titok, hogy a híres bordói fajtából, a Cabernet sauvignonból igen szép dolgok hozhatók ki az Újvilágban is. Ez pedig itt a méltó példa, ami alátámasztja, hogy nem csak testesség, de a kellemes gyümölcsösség is ugyanúgy a fajta erényei közé tartozik.