Friss és üde. Kirobbanóan fiatalos, tiszta, virágos, gyümölcsös és direkt illat. Szép szerkezetű, eleven íz. Tiszta, fajtajelleges, kellően testes és gyümölcsös is, finom, frissítő savakkal. Több mint korrekt kunsági fehér. Bravo! (6)
Ritkán kerül rozé a poharamba, de van olyan is, hogy még élvezem is. Ez is egy szép példa, jó forrásból. Friss, nem túl direkt, de kellemes primer gyümölcsök aromái. Üde, ropogós, vegetális ízek, frissítő korty, egyensúlyos, tiszta és jó italú rosé a mindennapokra. Nagyon korrekt vétel. (5+)
Alfoldi pezsgő az évvégére? Balzsamos, rózsás, illatos jegyek, fűszeres, mentás, birses korty, nagy buborékok és erős habzás jellemzi, nem is rossz próbálkozás Kunságból és sárfehérből!
Almás, parfümös, izgalmas illat, kissé direkt technológiai karakterrel. Ízben CO2, ropogós, friss, élénk savú korty, fehér húsú gyümölcsökkel, főleg zöldalmával. Friss, fiatalos, fejlődő jelleg, még idő kell neki, de kíváncsi leszek rá később is! Van potenciál a fajtában.
Illatos borok közt tompább, enyhébb, de fűszeresen illatos, virágos jegyek. Sima, könnyed, almás, körtés, érett gyümölcsök, könnyed, korrekt bukébor, bár kicsit rövid és egyszerű.
Fedett illat elsőre (vakolatos hangulat), nem tud kiszabadulni a gyümölcs eléggé, inkább vegetális. Pedig a korty szép, szinte csendesboros jelleg, izgalmas cukor, tartalmas (félszáraz) alapbor! Korrekt buborékok, bár kissé rejtőzködőek a kortyban.
Meglepően ásványos, komoly jegyeket mutat szép illata, egy kis petrollal megtoldva. Intenzív habzás, de krémes, apró és sűrű bubikkal rendelkezik. Finom dosage, száraz végszó. Egy porfin és elagánsan megformált pezsgő az Alföldről.
Tiszta, fineszes, de moderált illat, sárga húsú gyümölcsökkel, könnyed illatos bukéval. Ízben frissítő citrusok, feszes, trópusi gyümölcsös jegyek, grapefruit, könnyed, tiszta szomjoltó karakter, egy tankönyvi alföldi irsai.
Rég írtunk alföldi borról, pedig hisszük, hogy helye van a mindennapokban. Parfüm, szappan, virágok, sok primer jegy. Kellemes, jóleső, korrekt, zamatgazdag bubis bor. Nagyon enyhe pezsgés, laza szomjoltó tétel, remek arányokkal.
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon: