X

ABAÚJSZÁNTÓ

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK - Radka - Abaújszántó

Az első három évjárat

Jó dolog bennfentesnek lenni Hegyalján. Igazából nem is a bennfentesség miatt jött ez, de egész véletlenül tényleg igazi csodákba futhat bele az ember, melyeket a hétköznapi fogyasztó aligha kóstol meg. Benkő István és cseh felesége, Radka nagy műkedvelők, járják a világot, Leányfalun élnek (az év egy részében). Évtizedek óta gyűjtik és fogyasztják a borokat, István már a rendszerváltástól figyeli a magyar borászatok alakulását, de az USA-ba is juttatott ki néhány pincétől borokat. Abaújszántón vettek területet a Bea-dűlőben, majd 2018-ban palackozták le az első tételüket (helyi humán és közösségis hardver közreműködéssel). Pár éve instagramon jött velem szembe a művészi címkéjük és a grafika készítőjén keresztül jutottam el végül hozzájuk. Megismerkedtünk, elmesélték a történetüket, de aztán évekig nem beszéltünk. A szép bornak köszönhetően bekerültek a 2021-es guide-ba, mert az a debütáló tétel tényleg nagyon tetszett. Most a frissebb kiadásokat is megkóstoltuk, ugyanúgy Leányfalun.

Tovább

Ripka Gergely

Firmánszky Pince - helyszíni szemle Abaújszántón

Tisztaság borokban és lélekben

Manapság olyan ritkán találkozik az ember igazán tiszta lelkülettel és az anyaföldhöz, természethez való igazán szerves kapcsolódással. Firmánszky Gábor a Zemplén természeti értékeinek nagy ismerője. Minden sasfészekről tud. Annak idején egy általános iskolai erdei iskolázás során találkoztam első ízben vele mint természetvédelmi őrrel; akkoriban már igyekezett a hajdani családi birtok ezerfelé örökölt parcelláit ismét egybeolvasztani. Az abaújszántói Sátor-dűlőből 2003 óta kitűnő száraz furmintokat is készít. Csendes, szerény pince, tiszta boraik ma már a kézi, családi tradíciók mellett modern technológiával kiegészülve készülnek, s egyértelmű tanújelét adják, hogy Abaújszántó termőhelyi adottságai is több figyelmet érdemelnek tőlünk. Immár a hasonló lelkületű, friss generáció viszi tovább a stafétát, közülük Györk a közösségi borkészítésben is aktív borásza a borvidéknek, míg Botond a sajtkészítésben remekel. Bármelyikük szemébe néz az ember, érzi a lelkiismeretet és a tájért, Abaújszántóért való igazi elhivatottságot.

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJ - vakteszt/V.

Kincsvadászat címke nélkül

Lázasan gyűjtöm az anyagot a friss guidehoz. Ismét összejött a pincében néhány kóstolásra várakozó palack a tokaji termelőktől, nem is tartogattam őket soká, elérkezett az ideje egy újabb vakkörnek a nappaliban. Az ötödik fordulóban is sikerült a pontozási skála széles szakaszát bejárni. Kóstoltunk Mádról, Abaújszántóról, Bodrogkeresztúrról és Vámosújfaluról is érdekességeket, többnyire ismeretlen vagy kevéssé ismert pincéktől, melyek saját kézzel vagy közösségi feldolgozós megoldásokkal készültek. A hajtás után a slowtasting-jegyzetek és a pontszámok következnek:

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Lengyel Ottó Pincészete (helyszíni szemle)

Hangulatos kis pince és vendégház Abaújszántón

Zajlik az élet Abaújszántón is mindeközben. Vendéglátás és borok terén is van új a nap alatt, amiről érdemes lesz egy friss kiadványban beszámolnom... Egy vérbeli tanárember, aki Abaújszántó központjától pár lépésre készíti borait pincéjében teljesen ösztönös módon. Ezek a borok nem trendkövetők, és az évjáratok, a termőhely, illetve a családi borászkodás stílusjegyeit rezzenéstelenül, őszintén közvetítik, sokmindent áthozva a hagyományos hegyaljai borászkodás jellegéből. Fordítás, szamorodni és aszú vonalon számos gyöngyszembe belefuthatunk boraik közt, s immár a második generációval Réka is igyekszik bekapcsolódni a borászat életébe. Vendégházuk mellett bátran keressük fel a gyönyörű, ódon pincét, ha ezen a szép településen át visz az utunk! Négy+ pontot bejáró ív mentén kóstoltuk meg aktuális boraikat:

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJ - vakteszt/IV.

Kincsvadászat címke nélkül

A karantén-kóstolásaink friss epizódja igen szép meglepetésekkel szolgált. Az előző felvonásban tárgyalt Homonna Édes Hármas 2013 elvérzett, de most látni fogjuk, hogy még a helytelen tárolás közepette is van esélye egy palacknak a túlélésre, hovatovább a dugó alatt micsoda palackvariancia fordulhat elő (pláne mostoha körülmények közt). Abaújszántóról egy kevéssé közismert, fiatal pincének a kiváló borai is bemutatásra kerülnek, de pár régebbi évjáratból is kaptunk meglepetéseket. Ezúttal pedig csillagokban sem szűkölködtünk. Köszönjük a borászoknak a felajánlott palackokat a szokásos többnapos ismerkedéshez (konklúziók édesborok terén a poszt végén):

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Palkó Borok

Tiszta stílus csiszolódik egy elfeledett településen

Van egy városka a borvidék észak-nyugati peremén, mely valaha sokkal inkább kereskedő város volt, mint szőlőtermesztő település. Dűlői a felvidéki és lengyel kötődésekről, kapcsolatokról mesélnek ősi történeteket (Krakó, Kassaváros stb), olyannyira, hogy az észak felől hegyekkel kevésbé védett településen Kassi szélnek nevezték el az északi széljárást. Milyen szép hagyomány ez...annál is inkább, mivel Kassával nagyonis élő mindmáig testvérvárosi a kapcsolat. A 2016-os TokajGuide-ban még két pince: a Pinceköz és a Pendits voltak azok, melyeken keresztül egyébként igen szépen érezhető volt, hogy a szántói borokban bizony sokszor megjelenik egy hűvös, friss (zöld)almás karakter, egyedi terroirjegyekkel. Az új kiadásban utolsóként csúszott be egy kevéssé ismert, kis családi borászat, egy kedves házaspár, a Palkó Pince. A tavalyi Winelovers Top100-on kóstoltam egy dűlős hársukat, ami nagyon meggyőzött, most maratoni ismerkedésbe kezdtem egy hosszú és izgalmas borsoron keresztül náluk, Abaújszántón.

Tovább

Ripka Gergely

Hudácskó/Hangavári látogatás Kisfaludon

Abaújszántó is not dead

Bodrogkisfalud egyik tradicionális családi pincéjeként ismerjük a Hudácskót. Kevesen tudják (hát most megtudhatja ország-világ), hogy a borászat 2009 óta nem is ezen a néven fut, hanem úgy döntöttek, átkeresztelik magukat a magyarosabb Hangavári Pincére. A birtok 15 h-os. Nagyszülők indították el a borházat huszonöt éve, mely a mai napig folyó borral is szolgál a betérő érdeklődőknek. - Számomra kellemes élmény volt látni, hogy háztól is viszik az emberek a mindennapi betevő bort, kell, hogy az ultraszelektált csúcsminőség mellett működjön ez a szegmens is, meghatározott minőségi keretek közt a petpalackos borok helyett; sok termelőnek jelent plusz bevételt és sok halandó embernek biztos és megfizethető borforrást. Még izgalmasabb volt azonban számomra a felismerés, hogy a pince tételei közt megbújva, új köntösben öltött testet egy kedves, régi ismerős a messzi északról. A palackos tételek közül az alábbiakat kóstoltam meg:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább