X

A KUTYAFÁJÁT

Ripka Gergely

St. Andrea A kutyafáját fehér 2011

Egy évvel ezelőtt kóstoltam, akkor nagyon friss, fiatalos és illatos volt. Mostanra a fahordós jegyek kerültek előtérbe némiképp. Pici gyöngyözés a pohárban. Termálvizes illat, orvosságosság, fa.Vaníliás tölgyes, fehér virágos, érett, lédús gyümölcsös, barackos illat. Ízre kerek, gömbölyded, finoman fás, kicsit újvilágias benyomást kelt. Krémes, hosszú, fahordós íz. Jól felismerhetően St. Andis vonások, de azért tartalom terén nincs szégyenkeznivalója. Közepes hossz. Simaság, lágyabb savakkal jellemezhető, különösebb izgalmak nélküli egri fehérbor.

Tovább

Ripka Gergely

St. Andrea A kutyafáját fehér 2011.

Virágos, parfümös illatözön, szinte pacsulisan émelyítő (mintha egy szupermarket tisztítószeres polcai közé tévedtem volna hirtelen). Vékonyabb, kesernyés, de az az érdekes, hogy az újabb és újabb kortyokkal olyan érzése lesz az embernek, hogy nincs az egyensúlyával szemernyi probléma sem. Nem egy óriásira kalibrált bor, közérthető, egyszerű jelenség, de profi kezek munkája, amiben hibákat nem nagyon lehet találni. Kicsit túlzó illatossága és karcsú teste feminin borrá teszik.

Tovább

Ripka Gergely

St. Andrea – A kutyafáját (fehér) - 2008.

Négy fehér fajta: hárslevelű, olaszrizling, tramini, sauvignon házasítása. Elvileg az előbbi túlsúlyával, ám ez kevéssé hangsúlyos a borban. Jó savak, szép arányok, de talán ezúttal szintén kár volt a kutyát és a fát, mint nevet is bevonni a történetbe. Egyszerű, korrekt bor, de semmi több, és az alap vörös, 2007-es még mindig az igazi. A második vörös testvéréhez képest egy kicsivel többet kapunk, de nem sokkal. Kellemes savak és zamatok, de a St. Andreás báj kicsit hiányzik belőle.

Tovább

Ripka Gergely

St. Andrea - A kutyafáját II - 2007

A 2007-es kutyafájátnak készült egy második verziója is, amely egészen más összetételben és egészen másképp jellemezhető, mint nagy reményű eredetije, ami akkor mindent vitt. Mondhatnám úgy is, hogy kissé imázsrombolóra sikerült. Azok után, amekkorát az igazi kutya szólt ez a bor eleve 5 perc hátránnyal indul. Belekóstolunk és nyoma sincs annak a kedves, gyümölcsös pinot noiros közvetlenségnek, melegségnek, amit az elődjénél tapasztaltunk. Szép vörös színe ellenére teljesen „szürke” bort kapunk. Semmi különös St. Andreás érzékenység, kedvesség nem érezhető a borban.

Tovább

Ripka Gergely

A 6 legkedvesebb St. Andrea élményem

kedvencek a 2009-es év borászától

Lőrincz Györggyel kapcsolatban bizony számtalanszor bizonyságot nyert már, hogy rendkívüli érzékenységgel közelít nem csak hivatásához, hanem mindenhez, amihez hozzányúl. Egy igazi kis gyertyaláng az egri borvidék éjszakájában. Egyszerre modern és hagyományszerető, egyszerre tudatos és természetes, egyszerre kedves és erőteljes, határozott. Mi 2005-ös Ferenchegy Chardonnay-ját szerettük meg legelőször...de talán nem hazudnék, nem is túloznék, ha azt mondanám, hogy ez az érzékenység jelen van minden egyes borában. A címkék, a fantázianevek minden laikust levesznek a lábukról (még akkor is, ha néha kicsit erőltettek, néha már kicsit túloznak, de A kutyafáját....Kedvesek is, Boldogságosak is). Ami pedig a borokat illeti, minden borkedvelőt meggyőznek arról, hogy a St. Andrea a szakértelmet és a már említett érzékenységet képes felszínre juttatni a borokon keresztül is. Létezhet igényesség, kiegyensúlyozottság nagy tételben is. A terroir szeretete, a természet felé közölt áhitat, az Istenhit, az alázat és szerénység a többi ember, kolléga, érdeklődő felé mind-mind integrálódott koncepciójukban, mellyel néhány év alatt a legnagyobbak között értek révbe. Majd 2009-ben sokak örömére végre az év borásza címet is ők kapták meg.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább