Egy évvel ezelőtt kóstoltam, akkor nagyon friss, fiatalos és illatos volt. Mostanra a fahordós jegyek kerültek előtérbe némiképp. Pici gyöngyözés a pohárban. Termálvizes illat, orvosságosság, fa.Vaníliás tölgyes, fehér virágos, érett, lédús gyümölcsös, barackos illat. Ízre kerek, gömbölyded, finoman fás, kicsit újvilágias benyomást kelt. Krémes, hosszú, fahordós íz. Jól felismerhetően St. Andis vonások, de azért tartalom terén nincs szégyenkeznivalója. Közepes hossz. Simaság, lágyabb savakkal jellemezhető, különösebb izgalmak nélküli egri fehérbor.
Virágos, parfümös illatözön, szinte pacsulisan émelyítő (mintha egy szupermarket tisztítószeres polcai közé tévedtem volna hirtelen). Vékonyabb, kesernyés, de az az érdekes, hogy az újabb és újabb kortyokkal olyan érzése lesz az embernek, hogy nincs az egyensúlyával szemernyi probléma sem. Nem egy óriásira kalibrált bor, közérthető, egyszerű jelenség, de profi kezek munkája, amiben hibákat nem nagyon lehet találni. Kicsit túlzó illatossága és karcsú teste feminin borrá teszik.
Négy fehér fajta: hárslevelű, olaszrizling, tramini, sauvignon házasítása. Elvileg az előbbi túlsúlyával, ám ez kevéssé hangsúlyos a borban. Jó savak, szép arányok, de talán ezúttal szintén kár volt a kutyát és a fát, mint nevet is bevonni a történetbe. Egyszerű, korrekt bor, de semmi több, és az alap vörös, 2007-es még mindig az igazi. A második vörös testvéréhez képest egy kicsivel többet kapunk, de nem sokkal. Kellemes savak és zamatok, de a St. Andreás báj kicsit hiányzik belőle.
A 2007-es kutyafájátnak készült egy második verziója is, amely egészen más összetételben és egészen másképp jellemezhető, mint nagy reményű eredetije, ami akkor mindent vitt. Mondhatnám úgy is, hogy kissé imázsrombolóra sikerült. Azok után, amekkorát az igazi kutya szólt ez a bor eleve 5 perc hátránnyal indul. Belekóstolunk és nyoma sincs annak a kedves, gyümölcsös pinot noiros közvetlenségnek, melegségnek, amit az elődjénél tapasztaltunk. Szép vörös színe ellenére teljesen „szürke” bort kapunk. Semmi különös St. Andreás érzékenység, kedvesség nem érezhető a borban.
Lőrincz Györggyel kapcsolatban bizony számtalanszor bizonyságot nyert már, hogy rendkívüli érzékenységgel közelít nem csak hivatásához, hanem mindenhez, amihez hozzányúl. Egy igazi kis gyertyaláng az egri borvidék éjszakájában. Egyszerre modern és hagyományszerető, egyszerre tudatos és természetes, egyszerre kedves és erőteljes, határozott. Mi 2005-ös Ferenchegy Chardonnay-ját szerettük meg legelőször...de talán nem hazudnék, nem is túloznék, ha azt mondanám, hogy ez az érzékenység jelen van minden egyes borában. A címkék, a fantázianevek minden laikust levesznek a lábukról (még akkor is, ha néha kicsit erőltettek, néha már kicsit túloznak, de A kutyafáját....Kedvesek is, Boldogságosak is). Ami pedig a borokat illeti, minden borkedvelőt meggyőznek arról, hogy a St. Andrea a szakértelmet és a már említett érzékenységet képes felszínre juttatni a borokon keresztül is. Létezhet igényesség, kiegyensúlyozottság nagy tételben is. A terroir szeretete, a természet felé közölt áhitat, az Istenhit, az alázat és szerénység a többi ember, kolléga, érdeklődő felé mind-mind integrálódott koncepciójukban, mellyel néhány év alatt a legnagyobbak között értek révbe. Majd 2009-ben sokak örömére végre az év borásza címet is ők kapták meg.
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
