A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Szélsebes vágtával robogott el ez az év. A blogra jutott talán most a legkevesebb idő. De éppen ősszel volt 15 éve, hogy A Bor a munkám is lett (2008). Azt sejtettem, hogy tartalmas esztendő lesz 2023 (tele váratlan történésekkel), de idén úgy tűnik tényleg összeálltak a csillagok. És hogy mely tokaji borok voltak idén a legszebbek...?

Megjelent az AszúGlass és én alighanem még soha ilyen büszke nem voltam semmilyen szakmai projektemre. El sem tudom hinni, mennyire szeretik és vonzónak látják ezt a poharat. Pontosan ezt a hatást igyekeztem becélozni, és látom, ahogy az emberek tekintetét megigézi, ahogy nézik az üres majd aszúval töltött kelyhet, aztán megfogják és nem akarják elengedni, és birtokolni akarják. Pedig féltem, hogy nem értik majd: kézzel készült pohár, drága lesz, mindenki tart majd tőle (mi van ha eltörik?), de láthatóan a pohár eleganciájával és teljesítményével kivívta magának a sikert és a szakma megbecsülését egyaránt. Elképesztő napokon vagyok túl: december 8-án és 9-én Tarcalon, 10-én, az AszúDay-en Tokaj városában, majd december 11-én, 12-én és 14-én Budapesten mutattam be az új poharat. Múlt hétfőn a sommelier-szakma előtt, kedden pedig szokásos évi TM20-as kóstolónkon, ahol ezúttal tehát 2003***** kerül a poharakba.

Tavaly lett 30 éves a Pajzos. Ennek kapcsán több izgalmas tematikus kóstolásról tettünk említést, részletes jegyzeteket hasábjainkon. Talán kevesen tudják, de a francia tőkével alapított nagyborászatot bátran nevezhetjük a borvidék legnagyobb birtokának, hisz a két dűlőben (Pajzos és Megyer) összesen nagyjából 200 hektár képezi a cég tulajdonát (igaz ennek csak egy része terem), évente 350000 palackos produkcióval. Ebből adódóan amolyan állatorvosi lóként is tekinthetünk erre a birtokra: ami itt történik, az kicsit igaz a borvidék egészére is sok esetben. Lemérhető sokminden a borok árazásában, a termékportfólió súlypontjain, benne immár a pezsgő megjelenésével stb. Fontos változás tavaly óta, hogy birtokigazgatói poszton új kapitány vette át a kormánykereket Kolozsváry-Kiss Árpád személyében, aki Laurent Comas után sok tekintetben átkalibrálta a birtok napi szintű működését az első céges átvilágításai óta. Most nézzük meg közelebbről aktuális választékukat!

Micsoda meglepetés Mád egyik legújabb borászatától! Kristálytiszta, vonzó illatába bele kell habarodni: tele naranccsal, kandírozott narancshéjjal, érett sárga citrusossággal. Ízben tiszta, buján déli gyümölcsös, kajszilekváros és marmeládos. Igazi mádi aszú, ami körbeölel minden irányból és nem ereszt, hosszan és dzsemesen terül szét, tele primer aszússággal, sok-sok mézédes trópusi gyümölccsel, nem hivalkodó, de éppen elegendő savval. Nagy formátum, gazdag ízek, finom harmónia, hosszú eltarthatóság. Az első aszúbor egy induló borászat történetében mindig fontos és sokatmondó mérföldkő, ez pedig kérem szépen több, mint izgalmas első aszú Kulcsár Gáboréktól!

Meglepően halvány a színe 10 év után is. Illatban finom érettség, sok botritisz, gombás karakter, barnuló őszi gyümölcsök egy ódon tölgyfaasztalon, kis férfiparfümmel körbelengve. Ízben magas cukor, krémes textúra, mádias szélesség, nagy test, sok körtés, birsalmasajtos, mézes, tercier (barnás) tónussal megfestve. Egy nagy évjárat, kicsit már az érettség útján haladva. 

Aszúhoz illő új poharakat teszteltünk a napokban. A secret projektről még augusztusban hamarosan megosztok több izgalmas részletet is (már tűkön úlök, látva a végkifejletet). Ám ma még a megmaradt, termelők által a tesztelésre hozott borokról osztanék meg pár jegyzetet, amolyan teaser jelleggel...annak jegyében is, hogy nyáron sem bűn aszút bontani, sőt!!

Illatában érett baracklekvár, sok botritisz, gyógynövények, virágpor, kevesebb gyümölcs, az is már kandírozottabb, dzsemesebb állagú, kis dióssággal, marmeláddal, narancshéjjal. Ízben széles, finom kesernyével, sok gombával, narancshéjjal, magas cukorral és kiadós testtel. Csípős szesz, dió és kajszilekvár a lecsengésben, a gazdag évjárat szépségével. A régi és az új iskola határán egyensúlyoz szépen. Keményebb, maszkulin aszústílus, nem az a behízelgő, kedves hangulat, amit mondjuk löszről vagy a borvidék délebbi részén megszoktunk.

Elnézést, a formálódó friss projektek némileg elvontak a blogposztoktól (nem csak a könyv, részletek természetesen hamarosan, kámingszún…stb), de cserébe nem akármi következik ma… Egy bő hete igen komoly szakmai közönség előtt tarthattam mesterkurzust friss aszús évjáratokat bemutatva a Winelovers Wine Awards első napjának zárásaként. Azt nem mondom, hogy nem izgultam szanaszét magam maser of wine-ok és külföldi szakértők előtt angolul, de az legalább biztos, hogy sikerült nekik egy csodaszép aszúsort gurítani 2019, 2018, 2017, 2016 és 2013 javából. Ezúton is köszönet a borászoknak a felajánlott tételekért: jó hírét viszik a borvidéknek ezek a tételek, az biztos. Ígértem összegzést is nekik a borokról. Íme:

Halvány arany szín. Szinte szalmasárga árnyalata jelzi, hogy igen fiatal még (igaz a pincére ez a szín ilyenkor eléggé jellemző). Csoda illat: benne buja, sárga, déli gyümölcsök, főleg mandarin, mangó, marakuja. Ízben is az évjárat mélysége, teltsége a meghatérozó. Egy nagy tál érett, egzotikus gyümölcs, magas cukor, de kellő savval megtámogatva, végtelen íz. Krémes, vastag, hömpölygő korty, amibe bele lehet harapni. Talán savból lehetne benne kicsit több, de igazából a meleg évjáratnak a sajátos textúrája teszi valóban egyedivé. Gyönyörű munka.