Csanaky Mátét a boros közönség a Zsirai Pincék kereskedőjeként ismerhetik. A Mádon, Somlón, sőt Villányban is tevékeny családi borműhely lelkes képviseletét látja el idehaza és külföldön is. Egy jó boros szakember persze szüntelen kóstol, fejleszti a képességeit, tanul: így Máté ruszti WSET-dolgozatához gyűjtött éppen tapasztalatokat akkor, amikor megszervezte azt a kóstolót, melyen vakon kóstoltunk aszúkat és szamordonikat. Kutatásának célja, hogy a tokaji borpalettát körüljárva bemutassa, milyenek egymáshoz képest ezek a borkülönlegességek. Mint ismeretes, szamorodni fronton különösen látványos a magasabb cukor felé való elmozdulás néhány éve, de manapság 5 puttonyosoknál sem ritka a 150 körüli cukor, a 200+ cukorral rendelkező (mádias) aszúkról nem is beszélve. De vajon vakon kóstolva mennyire világos vagy épp összezavaró ez a helyzetkép és mit okozhat ez a fajta “mézédes rendetlenség” a piacokon?

Az Oremusnál kóstolni mindig különleges élmény. Ha a spanyol tőkével (Vega Sicilia) alapított birtokról van szó, nem lehet nem említeni Bacsó András értékteremtő munkájának súlyát és ennek ma is látható finom nyomait a birtok szinte minden négyzetcentiméterén. De immár nem ő, hanem fia, ifjabb Bacsó András és a birtokigazgató, Kindl Róbert fogadnak Tolcsván, a vinotékánál. A fiatal borász 2017-től vesz részt a borok készítésében, édesapja komoly életpálya után pár éve visszavonult. Meg kell mondanom már az elején, hogy több, mint méltó az utód: ezt onnan is látni, hogy roppant határozott, magabiztos és mégis mérhetetlenül alázatos szakmaisággal képviseli az Oremus-márkát már most. Őszintén mondom, nagy élmény volt a vezetése mellett kóstolni és beszélgetni a lassan 30 éves nagybirtok jelenéről, jövőjéről…

Tavaly demberben 1999-et ünnepeltük egy felejthetetlen visszatekintésen. De 2020-ra is jut egy izgalmas jubileum. Talán 1999 kapott több szakmai méltatást az elmúlt húsz év alatt, de az idő igazolta, hogy a forróbb 2000-nek semmiféle szégyenkeznivalója nincs a sziporkázó savú 99-es aszúk árnyékában. Megfigyeléseim szerint minden tíz évben 3 nagy aszús évjárat van (bár pont az elmúlt évtized lehet, hogy lemarad, hacsak 2020-ban nem történik meg a csoda). A rendszerváltás utáni évtized, a múlt évezred végének 3 legszebb évjárata közt gondolhatunk 2000-re, ami nem csupán nagy aszúkban, de TokajSweet (cuvée) és ugyebár TokajDry (*Királyudvar Úrágya 2000) stílusban is számos mérföldkővel és meglepetéssel örvendeztette meg a szakmát és a közönséget is. Tokaj reneszánszának, egy fontos innovációs időszaknak talán a záróakkorja ez az év Hegyalján. Sydney Olympia, Putyin, Bush (és Britney Spears) színrelépése, ezredforduló, egy fontos évjárat, brilliáns aszúkkal, és országszerte kiválóan érő száraz fehér és vörösborokkal. Ezzel a nem mindennapi TokajMagic-sorral emlékezünk húsz év után 2000-re, erre a gyönyörű, meleg aszús évre:

Az egyik közkedvelt áruházlánc akciós darabja. Nehéz eldönteni, hogy az alapanyag lehetett satnyább vagy a tárolási körülmények kezdték ki a bort, de a lényeg, hogy tud ennél az aszúnál Tokaj is, a Hétszőlő is sokkal jobbat. Illatra is elég tompa, sokkal több díszt várnék tőle még 11 év után is. Gombás, avaros, poros, de elsőre nem is tűnik hibátlannak. Azt gondolnám elsőre, hogy 2004-es, ott voltak ennyire avaros édes borok, 2005 ennél azért szebb aszúkat produkált. Ízre élénk savakba botlok (végre valami határozottság és pozitívum). A nagy kezdeti lendület aztán kár hogy kesernyébe torkollik. A cukor jelenléte egészen visszafogott (bár tudom, hogy a pince nem a hömpölygő édes borairól ismert, de azért ez mégiscsak egy aszú akar lenni, nem?). A korty vége kimondottan rövid és üres. Sherrys, oxidált hangvételű az egész, felejthető aszú, pedig élményt kéne nyújtania.

Egy remek évjárat meglepő 3 puttonyosa. A 2008-as aszúkra a remek savak és a gördülékenység a jellemző, nagyszerű egyensúly mellett. Ez itt is igaz. - Gomba, dohány, avar, kandírozott narancshéj illatait árasztja. Ízre friss, fiatalos, még sok-sok év ígéretével. Ismét aszalt gyümölcsöket érezni, de hosszú, aszús komplexitás mellett. Gazdag és csordultig telt édes bor. Kéksajttal és magában is remek volt.

Visszafogottabb illat, mézességgel. Sok cukor, édesebb, hosszabb és a 7-esnél sokkal krémesebb bor, melynek az évjáratból adódóan a savai is jóval élénkebbek azért. Alkoholja és kesernyéje kissé disszonánssá teszi most a képet, de az idő biztosan összedolgozza a kilógó részleteket.

Narancsos, sárga gyümölcsös illat, melyben 2007-hez képest meglepően kevés az aszús, botritiszes jegy. Friss sav, nem éppen hosszú vagy összetett ízű aszú, de a 3 puttonyos szint jeles és modern példája.

Mád egy kissé elfeledett ősbirtoka a hőskorszakból a Classic, mely klasszikusan szintén azok közé a pincék közé tartozik, akik a magyar piaci harcok megvívása helyett a külföldi kapcsolataikra bízták magukat. Nem is bánták meg. A három tulajdonos közül kettő német, a harmadik magyar. Ő pécsi, komolyzenével foglalkozik, s a rendszerváltás után tért csak vissza Magyarországra. Pécs környéki kísérletek után úgy döntött, hogy a klasszikus zenéhez egy klasszikus borvidék passzol igazán, így Tokaj környékén kezdett önálló birtokot építeni. Aztán 93-94-ben a bátyja is bekapcsolódott a területek felkutatásába, így végül 7 hektárra tettek szert az első osztályú Királyban és a Betsekben, 0,7 hektárra a Juharosban (besorolatlan terület, Szarka Dénesnek készülnek innen izgalmas borai). A hozam 30-35 mázsa/ha körül mozog. A birtok az édesorientáltságú pincék közé sorolandó. Néhány éve kevés száraz bor mellett alapvetően a cuvée-ben és az aszúban próbálnak minden évben domborítani.  Aszúból évente két féle készül, melyek 3, 5 vagy 6 puttonyosok, illetve aszúesszenciák lettek.

Nagyon régóta tervezem, hogy fölkeresem Tokajban Zwack Izabella meglepően kis méretű birtokát, de maga a Dobogó-csapat is annyira kicsi, hogy a borász Domokos Attila sajnos/nem sajnos igencsak elfoglalt, rengeteget van úton (Zwack Izabelláról nem is beszélve, akiről köztudott, hogy tulajdonképpen folyamatosan úton van). De mikor legutóbb ismét dolgom volt Hegyalján, úgy voltam vele, hogy ezt a hiányosságot most már pótolni kell. Simon Erika, az iroda vezetője pedig föl is ajánlotta emailemre, hogy körbevezet ő is szívesen, ha nem ragaszkodom a borász személyéhez. Nem ragaszkodtam.

Illatos aszúbor, bár csak 5%-a muskotály (számtalanszor kiderült már, hogy a fajta exhibicionista énjének elég pár százalék is). Illatos, mézes, propoliszos, méhviaszos buké, melyben a botritisz eleinte alig-alig van jelen (egy nap után beerősít). Késői szüretes légiességet mutat. Ízben talán egy fokkal intenzívebb, melyben a primer gyümölcsösség a meghatározó. Savai a korty elején robbannak, a cukra is tekintélyes (119 g/l), mely az íz végén főszerepet is kap (kevesebb élénkséggel, de 2007 ilyen aszúkat adott). Szép fa, krémes simaság és narancs. Közepes hossz, laza könnyedség, remek ihatóság (végén árnyalatnyi kesernyével), de nem érzem azt, hogy a pince szamorodnija vagy late harvest cuvée-je mellett bármi újat kaptam volna. Profi bor ez, nincs vele gond, de az én eddigi élményeimből összerakva a képet, egy felejthetetlen aszúborban egy árnyalattal több mélység és hossz okoz igazi megdöbbenést (melyet viszont az Oremus 5 és 6 puttonyosai maradéktalanul hoznak).