Vannak birtokok Hegyalján, melyek későbbi indulással érkeztek meg a borvidékre, de munkásságukban vastagon ott lapul a csillagos faktor. Mádon két ilyen is van jelenleg, közülük az egyik a HOLDVÖLGY, melyet Demkó Pascal alapított 2004-ben, majd az első tényleges évjáratuk a gyönyörű 2006-os lett. Az első években Berecz Stéphanie formálta meg a borokat, ma Gincsai Tamás borászként, Jójárt Gergő igazgatóként vezeti a birtokot. Sajátos piacszervezés volt rájuk jellemző mindig: eleinte a külföldi vektorok jelentették a fő fókuszt (Moonvalley néven), később a hazai csatornákat is elkezdték tudatosabban építeni. Közben az ezüst címkék alatti sávban megjelent egy fiatalosabb második vonal, a Hold and Hollo. Exkluzív gyűjtői klubtagságot szerveznek, egyedi élményekkel a gyönyörű mádi birtokközpontban, de nagyon előremutató az a stratégia is, hogy az aszúik közül az érettebbek futnak a piacon, a frissebeket kizárólag előjegyzésben lehet elérni. Lássuk, melyek voltak eddig a legszebb kiadások!

Újabb mádi köröket tettünk múlt héten. Az eredetvédelmi egyesület legutóbbi ültetett szeánszán egy igen hálás témakör, a szamorodnik vették át a porondot. Ha van olyan műfaj, amiben kiváltképp élen jár és komoly referenciákat tudhat magáénak a borvidék legnagyobb hegyközsége, akkor a szamó mindenképp az: **Szepsy István 2003-ban kezdte kiengedni a szamorodni-vitorlákat (a korábban szabadabban készített cuvée kategóriát rövidesen háttérbe is szorította). Az okok érthetők: a szamorodninak az 1700-as évekig visszanyúló hagyományai vannak, idő közben a termékleírása is ráncfelvarrásra került és nem utolsó sorban használható a tokaji fehér palack is (míg a késői szüret és cuvée esetében nem). Mondanom se kell, rövidesen elég sok mádi pince kezdett el aszúhoz hasonló színtű szamorodnikkal piacra lépni, és a mostani bemutatkozókból, de a borokból is kiderült egyértelműen, hogy a koncentráció a cél (ahogy Mádon szinten minden bortípus terén). Nézzük, melyek ragyogtak most a legszebben…!

Izgalmas élmény, nagy megelepetés. Szép hordó, sötét gyümölcsök, újvilági benyomások, emelkedett, "drága borosság" érezhető benne vakon. Nagyon komoly anyag, sok tanninnal, érlelhető, fiatal még. Most tapad, vastag, szinte pusztító cserrel a második kortynál. Kicsit mindenben túlzó bor, de valami azt súgja, öt év kevés neki a palackban.

Szép, bordói fűszeres, intenzíven piros gyümölcsös buké jellemzi, egy kis korossággal (tercier jelleg). Visszafogott, diszkrét villányi bor. Tanninos, tapadós íze szárít durván és keményen. Nincs igazán élő gyümölcs. Hiányoznak már a díszek (melyek a korábbi évjáratokban szebben megvoltak). Nagy kérdés, hogy változik-e még előnyére a palackban (?), talán érdemes lassan kibontani.

**Demeter Zoltánról köztudomású, hogy a pezsgő műfajának meghatározó élharcosa itthon. Az általa jegyzett Borászok 12 Pontjának köszönhető, hogy 2013 óta 30 milliós kaució nélkül a kisebb pincék maguk is készíthetnek pezsgőt, nem kell bérüzembe vonulniuk az alapborral. Így aki elég bevállalós, az maga is palackozhat hagyományos pezsgőt. Tokaj-Hegyalján ezzel a lehetőséggel eddig talán két kisebb borászat élt, de a Dereszla komoly fejlesztések mentén szintén maga készíti a pezsgőjét, sőt mostmár a közösségi infrastruktúra adta lehetőséggel a borvidéken bárkinek elkészítik borából a pezsgőjét (ezzel kikerülve a sufni adta esetelegességeket). A Törley és Garamvári korszak után a pezsgő-őrület felfutása bő 10 éve robbant nálunk Szentesi József kézműves pezsgőivel, utána Somlón Kreinbacherék újabb fejezetett nyitottak minőségben. De vajon hol van a pezsgő helye egy édes borról elhíresült borvidéken?

A sok száraz furmint után épp el is jött az ideje egy aszús posztnak. A *Disznókő a 2019-es TokajKalauzzal kapta meg a csillagát (nagyobb pincék közül elsőként), ami nagyrészt annak a különleges adottságnak köszönhető, hogy gyakorlatilag minden évjáratban képesek legalább egy magas minőségű aszútételt készíteni. Az egyedi fekvésű dűlőkkel rendelkező, francia alapítású nagybirtok fontos műhelye volt mindig a tokaji aszúnak, ahol 1992 óta 5 és 6 puttonyos mellett készül a legjobb években Kapi-szelekció (1999, 2005, 2011, 2015), sőt néha önálló eszencia is. Mindez nagyon egyedi, kimunkált és felismerhető stílusban palackozva, melynek őrzője Mészáros László birtokigazgató. Most az 5 puttonyosok fiatalabb kiadásaitól az idősek felé indultunk egy podcast interjút követően, hogy egy 20 éves állócsillaggal zárjuk a szép sort.

Korábbi két posztnak is ugyanaz a tolcsvai birtok és személy volt a főszereplője, mint a mainak. Ám azt talán érdemes elmondani még a visszavonuló Bacsó András és az Oremus borászati gondolkodásáról, hogy két évtizeden keresztül egyetlen száraz bor játszott szerepet a portfólióban, ez pedig a közismert Mandolás volt. A név talán azt sejtetheti sokak számára, hogy dűlőszelekcióról van szó, pedig korántsem: a Mandolás fantázianév és mindig birtokfurmintot takart. Most látták elérkezettnek a változást a birtoknál: megszületett a festői szépségű Petrács-dűlő első önálló száraz bora. Egyben az első dűlős referencia Tolcsváról. Itt volt az ideje már. Múlt héten írtunk a Petrács okozta vak élményről, most időutazás következik a Mandolás elmúlt évjárataival és mellettük kiegészülve a dűlőszintű értelmezéssel (s egy meglepetéssel, mindez ismét furmintfan jóvoltából). Lássuk a medvét!

Szűcs Ferenc testvérünk közismerten nagy borgyűjtő hírében áll. De emellett évtizede a tállyai borászközösség aktív tagja, aki gondolt egyet és saját készletéből, illetve innen-onnan összegyűjtögette a fellelhető összes Csontos-dűlős *Bott bort Bodóék, a szűk körű tállyai borászok és persze a saját örömére. Nem tudok elég hálás lenni, hogy engem sem felejtett ki a névsorból, így a tavalyi TokajMagic-es csillagszórás után az idei Furmint Február sem maradt el az eltarthatóságban maratonista Csontosok és Exczelecziások nélkül. Remélem, nem unjátok őket...! Nekem felettébb kedvemre való sor volt:

Sötét rubin árnyalat. Egyedi illat, gyógylikőr, cédrus, fűszerek, sötét fűszerek, földesség, cassis, elég egyedi aromatika. Durva sav, éretlen, húzós, fanyar jelleg. Talán fiatal és változhat még, de most hűvös, markáns, cédrusos, szárító ízek jellemzik, kis kesernyével. Nekem elkéne még ide némi gyümölcs és a kedvesség. 

Kedvelem Berecz Stephanie stílusát, és főleg szárazban. - Löszről tőle kóstolhattunk először igazán formabontó TokajDry borokat: olyasfajta eleganciával és törékeny szépséggel megformálva, ahogy addig azt nem ismertük (különösen hárslevelűben). Alkonyi László kronologizálása szerint először a tokaji Szerelmiből, később a Kikelet révén a tarcali Lónyai, Kassai-dűlőkből, a Mester-völgyből, majd a Mézes-mályból és Szilvölgyből kóstolhattunk refereneciákat száraz borban löszös terroirról. Addig a mádi, bényei, keresztúri vulkanikus borokat tartottuk többre szárazban, a löszt sokan (pl. mádiak) a mai napig édes borok tekintetében ismerik el inkább. Azt gondolom, a nap végén az elegancia dönt: a puha lösz pedig mintha gyakrabban nyújtana bájos, kedves, elegáns borokat, mint a rideg riolit és a tufa. Hat-hét évesnél idősebb löszbort nem nagyon kóstoltam, ami még élvezhető volt, tehát ajánlott fiatalabb korukban fogyasztani őket. Ezúttal egy igen sokrétű Kikelet-sorral lesz mód ismerkedni, ahol a buborékoktól a szamorodniig sokminden mikroszkóp alá kerül, őszinte kritikával illetve. Klikk a Tovább gombra a tanulságokhoz: