Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:

Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni. 

Mindig értékelem, ha egy pince szép csendben, különösebb hivalkodások nélkül teszi a dolgát, és közben hű az elveihez is. Hegyaljáról több példát is lehetne hozni azokból, akik így dolgoznak. A Dobógó például soha nem akarta túldobogni az elmúlt évtizedekben a borvidék (elég tompa) alapzaját. Korai aszúikért rajongtam, és keveset beszélünk róla, de a TokajDry műfajban is a pionírok közt voltak. A Dobogó Furmint ugyanis 2003 óta minden évben elkészül! És soha nem akar több lenni, mint ami: egy korrekt árú alap száraz tokaji bor, ami megéri az árát. A legutóbbi hasonló vertikális napján (2018 ősz) Fiáth Attila emlékezetes facebookos kirohanása azt a harsány kritikát fogalmazta meg a tokaji furmintról, hogy úgy érik, mint Barbara Streisand. Azt nem állítom én sem, hogy minden furmint eszményi módon fejlődne a palackban, de pont azért tanulságosak az ilyen retrospektív kóstolások, mert megmutatják, melyik évjáratban mire képes a fajta, a termőhely, a borász, és szépen kirajzolódnak a különbségek, korlátaink, hogy tudniillik vannak olyan évjáratok, amikor a furmint lehet igazi csoda szárazban, és vannak évek, amikor sajnos 1-2 év alatt fogyasztandó bort is alig-alig ad. Nincs ebben semmi gond, nem kell szerintem ebbe semmi többet beleképzelni, mert bizony máshol is így megy ez. A Dobogó úgy kezdte el mindennek az értelmezését, hogy egy korrekt alapbort le tudjon tenni a fogyasztó asztalára, lehetőleg minden évben, és pont. Lássuk, melyik években jutottak ebben a munkában 20 év alatt legmesszebb…

A TokajGuide első háromcsillagos birtokáról köztudomású, hogy bő tíz éve a pezsgő tartja igazán intenzív mozgásban. Ott volt a Szentesi-féle bérpezsgős korszak ébredésénél (2009-2011), és sokat utazott, hogy megértse az autolízis működését. - Demeter Zoltán igen fontos úttörője volt ennek a műfajnak, nem csupán tokaji, országos viszonylatban is (ld. Borászok 12 Pontja). Sokat tett azért, hogy a pezsgő mind jelentősebb műfajjá váljon, és Hegyalján alighanem őt halljuk a legtöbbet a buborékokról beszélni. Márpedig, ha pezsgőről van szó, akkor nála valóban igen konkrét víziók hangzanak el (ahogy ezt olvashattuk a múlt év végi sajtóban is), különösen igaz ez 2013 óta, mióta neki köszönhetően bárki készíthet immár saját pezsgőt, saját pincéjében. Régen szerepelt a neves tokaji termelő klubkóstolóink sorában, de ha már nyár, úgy voltam vele, hogy adjunk egy esélyt a tokaji buborékoknak! - Halkan hozzátéve, hogy e sorok írója igen szkeptikus ezzel a műfajjal Hegyalja vonatkozásában. De meséljenek most a pezsgők otthon visszakóstolt maradékai:

Merlot és cabernet franc. Érett, tercier jelleg, öreg bútoros illat, likőrös mélységek. Telt, vastag, elég tanninos, hosszú, sajátos érettséggel. Érdemes meginni lassan. Tapad a vége. Egyedi és izgalmas bor, máshoz nem hasonlítható ízjegyekkel… (5+)

Erősen animális, érett palackbuké. Magas tannin, kortalan íz, hosszú, telt, sűrű szövet, sötét húsú gyümölcsökkel. Markáns tapadás, még most is fiatal. (6+)

Vannak azok a borászok, akiknek simán az alaptermészetük és munkájuk nyugalmat áraszt. Dorogi István például nem ült fel a trendekre, borai így is elég jók, hisz bennük, egyediek, és sokat mesélnek a termőhelyről. Nem akar egyik nap a pezsgővel kitűnni, másik nap a narancs borral, egyszerűen magas minőségű száraz és hagyományos édes borokat is képes tisztességesen elkészíteni. Az ehhez hasonló stabil értékekből pedig sajnos egyre kevesebbet találunk ezen a borvidéken, ahol István elmondása szerint is két három évente újabb nagy, világmegváltó ötletek jönnek, miközben a kisméretű termelők számára ez igen csak labilissá teszi a működést és hosszú távú sikerességet. Pedig rendíthetetlen véleményem, hogy az ilyen és ehhez hasonló kis családi borászatok jelentik a borvidéken a legfontosabb értékeket, amit a leginkább védeni kell. Dorogi Pistinél meg lehet nyugodni Hegyalján: minden értelemben. - Egyrészt a terasza, vendégháza igazi kis eldugott helyszín, ahol (még én is) le tudok kicsit lassulni, másrészt a borok is megnyugtatóan szépek. Lássuk most, hogyan fejlődnek a régebbi évjáratok:

Izgalmas felkérésnek tettem eleget pár napja a Borkollégiumban. A 3 órás mesterkurzus célja az volt, hogy a világ különféle természetes édesboros technológiáit kóstoljuk össze (az erősítetteket tehát most kihagytuk). Jól tudjuk, hogy ez a piaci szegmens micsoda kihívásokkal küzd eladhatóság és rentábilitás terén, nem csak Tokajban. Mégis megdöbbentő volt azt látni e 21 borral, mennyire sok országban becsülik nagyra a termelők az édesség limitált kincseit mint a természet ritka ajándékát. 

Folytatódjék a kincsvadászat Hegyalján! Keresztes Ákost nem kell bemutatni azoknak az olvasóknak, akik Tarcalon bejáratosak. Fontos közösségi motorja a helyi történéseknek. Családjával a borászat mellett vendéglátással is foglalkoznak. Fenn a keresztúri úton kedvelt vendégházat üzemeltetnek párjával, Orsival, de immár teljes gőzzel működik lenn a Fő utcán borbárjuk is, ahol a bor mellett kávézni, sörözni, meccset nézni, kvaterkázni is szeretettel várnak mindenkit. Ákost nem meglepő módon rendszeresen megtalálják az “pincétlen” ismerősök, hogy segítsen nekik a borászkodásban. Így pár éve Franciaországból Frederic Darrieux is gyakori vendég lett a borbárban. Hegyalján örökölt birtokot, s jelenleg alig egy hektáron gazdálkodik, onnn készíti borait. Nem csak a tarcali borbárban jöttek velem szembe borai és egy kedves brit olvasóm is rendre rágta a fülem, hogy kóstoljam meg a borait,. Zömében a két mádi Szilvás-dűlőt dícsérik egyébként a tételek. Most egy füst alatt mindkét pince borai a pohárba kerültek szép sorban:

A jócskán felázott dugó ellenére még szépen tartja magát (bár fiatalon talán szebb is lehetett). Illatában határozott petrol és tercier jegyek, tipikus furmintos érettség, primer gyümölcsből már kevesebb. Inkább kész, mint csúcsán túl van még. Ízben a borász, Homonna Attila szikár stílusa köszön vissza egyértelműen: határozott savak, csiszolt íz, szigorú furmintkarakter, sok citrussal, nagy lendulettel és hosszú, sós terroirjegyekkel. Minden tercier palackérettség jól áll neki, tartja magát a bor sűrű szerkezete, és a szép, intelligens terroir furmintok klasszikus, neutrális, savas jegyeit mutatja. Csillaghoz közeli minőség, de tudom, mert kóstoltam, hogy a Padi-hegy és a Rány ennél sokkal többre képes a borász kezei közt.