Felettébb izgalmas kóstolót volt szerencsém megtartani a Borkollégiumban múlt pénteken. Az idei Winelovers Top 100 legszebb édes borai kerültek terítékre, melyek közt számos váratlan meglepetés is helyet kapott. Az idén nemzetközileg és itthon elismert szakértőkből verbúvált zsűriben én is helyet kaphattam. A mi panelünk csak édeseket kóstolt (szegény szerb hölgy mellettem a végén már úgy szuszogott, fujtatott a sok cukortól), elnökünk pedig Lenka Sedlackova MW volt; öröm volt látni (később), hogy a legtöbb bornál hasonló értékeléseket adtunk. Elképesztő, hogy milyen keveset ismerünk az édes borok stílusai közül, pedig mennyi színt, mennyi árnyalatot lehet találni a műfajon belül akár csak ebben a honi merítésben. A legnagyobb meglepetések persze most is Tokajból jöttek, de bizony a Balaton-felvidékről, sőt Aldebrőről is érkezett a pohárba eleddig számomra ismeretlen érdekesség. Lássuk is, hogy honnan!

Ma már nem lehet eléggé túlértékelni a pohár jelentőségét, ha borok komoly kóstolásáról van szó. Otthoni kedvence mindenkinek van, amibe sokszor a forma szépsége, a megszokás, személyes preferencia is beleszól, de bizony a boros pohár külön tudományterület, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a kóstolás leglényegesebb eszköze, amin a bor végső tetszése, nem tetszése, sőt közlékenysége is áll vagy bukik. Az alábbi írásnak két előzménye is volt. Első körben (selejtező) minden otthoni poharamat vizsgáztattam egy 2013-as 5 puttonyossal. Gyorsan kiderült például, hogy a Gabrielglas-t nem Tokajhoz fejlesztették ki, szinte megölte a bort. A Magyarországon közismert, kis méretű, szűk szájú fesztiválpohár az aszút keserűvé teszi, mivel a bort a nyelv hátsó részére irányítja, a Schott-Zwiesel univerzális pohara korrekt volt, de semmi különös (kicsit elveszik a nagy kelyhekben a bor). De következzenek a nagy döntősök, akik már két körben gyönyörűen bemutatták az aszúborokat.

A borászat névválasztását nem egészen tudom értelmezni, de nagy meglepetés (vakon) Eger mellől édesben, igaz tudjuk, hogy a debrői hárs egy méltatlanul elkallódott értéke ennek a borvidéknek. Mély szín, kis illó érezhető ugyan rajta, de izgalmasak lekváros aromái. Ízben magas cukor, de aztán a sav is sok, nagy koncentrációval, emlékezetes, egyedi ízekkel. Nagyon közel a csillagos élményhez vagy tán meg is van...

Szuper kezdeményezés indult útjára tavasszal a Basilicus Szőlőbirtok központjában, a tarcali Könyves Kálmán utcában. Bárki, aki nyitvatartási időben érkezik hozzájuk, bármikor megkóstolhat öt remek aszút, 5 évjáratból, 6 puttonyos minőségben. Nem mondom azt, hogy ezt a cukorkoncentrációt hétköznapi embereknek találták volna ki, de a magamfajta wine-geek számára ideális program. Érdemes figyelni, mennyi mindenről tud szólni egy aszú: napsütésről, gombáról, hordóról, korról, savakról, cukorról, egyensúlyról, hangsúlyokról. Két 5 puttonyos után három 6 puttonyos, de oly szépek, hogy indokolatlan ide bármilyen puttonyszámos megkülönböztetés. Íme:

Pajzos bor, ami egybéként a Megyer termése. A 11.5 alkohol mellett 5.6-os sav és 2 g/l cukor. Illatában felsejlik némi botritisz, palackbuké, zsálya, növények, és egy kis fülledtség. Ízében kissé lomha, lusta (tán az almasavbontás miatt), meglepő lágyság, majd vegetális lecsengés. Jól jönne némi élénkség, lendület.

Sok prémium hordó, fehércsoki, kis zavart illósság. Ízben is elég fás, vaníliás jegyek a meghatározóak. Mellette kevés gyümölcs, de finom ízek, jó sav, fehéres árnyalatok. Egyébként szép. 

Sokan készítenek jó bort Tokajban. Közben mégis kevesen sikeresek. 200-220 pince, szűk hazai piac, rendezetlen szabályozási környezet/eredetvédelem, ebből következően rendezetlen árpolitika és rendezetlen kommunikáció korbácsolja a kedélyeket továbbra is Hegyalján, ami egyre nagyobb hullámokat és visszhangokat generál. Ma egy olyan pince borai kerülnek bemutatásra, akik az egyik legkedvesebb borvidéki településen, Tállyán az elsők közt (2002) kezdtek a megszokottakon túlmutató minőségbe, de mind a mai napig küzd a létéért a vállalkozás. A Szent Benedek borai tiszták, izgalmasak, szárazban és édesben is megközelítik a világszínvonalat; emellett érezhetően tiszta elköteleződés és szenvedély motiválta a pincészet elindítását, de a sokak számára oly szűkös piacokon nehézkesen rúg labdába Farkas Géza birtoka, ahol egyébként Ádám József készíti a remek borokat. Értetlenül állok kicsit én is a helyzet előtt, de tudjuk jól, hogy egy sikeres borászatnál sok feltételnek kell érvényesülni, sok szakmának kell szinergiákat kialakítani, és ez ma Hegyalján bizony nehéz kenyér (sajnos).

Elkezdjük a száraz novembert néhány száraz tokajival. A mai vakkóstolóban csavarzáras borok nyíltak, s mivel ebben a műfajban a coravin nem alkalmazható, így ezeket a palackokat most egy héten át szondázgattuk otthon (a pontokon érdemben nem alakítva). Bardon, 4H és egy Palkó bor kerültek a sorba, illetve érdekességként a Grand Tokajban elkészített, 2020-as Polgármesterek Bora is. Katt a Továbbra!

Mennyi szín, mennyi árnyalat? Idén szeptemberben is sikerült tető alá hozni a Tállya-Dűlőbár eseményt, igaz az idő miatt ez most a szó szoros értelmében szükséges volt, hisz a Kerekdomb pénteki napján az eső végig kísértett minket. A tavalyi programhoz hasonlóan a különféle tállyai dűlők bemutatása volt a cél Meggyestől Bojtáig, Hasznostól Siposig. Nagy változások nem lettek a borlapon, idén is lehetett három boros, tematikus körökben ismerkedni a dűlőkkel, stílusokkal, volt egy szép ültetett dűlőtúránk, melyet Alkonyi László tartott, közben három napon át kedvenc gasztróhősünk, Czinege Tamás sütött-főzött a bár előtti kertben. Az egész fesztivál remekül sikerült és nagyon jó érzés volt látni, hogy ennyi ember érdeklődött idén is a tállyai terroirsztorink iránt. Jövőre megújulás következik, frissített koncepcióval, de továbbra is fontosnak, magunkhoz közelinek érezzük a Kerekdombot, a borvidék legkúlabb, legőszintébb fesztiválját. 

Vannak birtokok Hegyalján, melyek későbbi indulással érkeztek meg a borvidékre, de munkásságukban vastagon ott lapul a csillagos faktor. Mádon két ilyen is van jelenleg, közülük az egyik a HOLDVÖLGY, melyet Demkó Pascal alapított 2004-ben, majd az első tényleges évjáratuk a gyönyörű 2006-os lett. Az első években Berecz Stéphanie formálta meg a borokat, ma Gincsai Tamás borászként, Jójárt Gergő igazgatóként vezeti a birtokot. Sajátos piacszervezés volt rájuk jellemző mindig: eleinte a külföldi vektorok jelentették a fő fókuszt (Moonvalley néven), később a hazai csatornákat is elkezdték tudatosabban építeni. Közben az ezüst címkék alatti sávban megjelent egy fiatalosabb második vonal, a Hold and Hollo. Exkluzív gyűjtői klubtagságot szerveznek, egyedi élményekkel a gyönyörű mádi birtokközpontban, de nagyon előremutató az a stratégia is, hogy az aszúik közül az érettebbek futnak a piacon, a frissebeket kizárólag előjegyzésben lehet elérni. Lássuk, melyek voltak eddig a legszebb kiadások!