Szuper kezdeményezés indult útjára tavasszal a Basilicus Szőlőbirtok központjában, a tarcali Könyves Kálmán utcában. Bárki, aki nyitvatartási időben érkezik hozzájuk, bármikor megkóstolhat öt remek aszút, 5 évjáratból, 6 puttonyos minőségben. Nem mondom azt, hogy ezt a cukorkoncentrációt hétköznapi embereknek találták volna ki, de a magamfajta wine-geek számára ideális program. Érdemes figyelni, mennyi mindenről tud szólni egy aszú: napsütésről, gombáról, hordóról, korról, savakról, cukorról, egyensúlyról, hangsúlyokról. Két 5 puttonyos után három 6 puttonyos, de oly szépek, hogy indokolatlan ide bármilyen puttonyszámos megkülönböztetés. Íme:

Seven Wanggal röviddel a 2016-os TokajGuide megjelenése után találkoztam először. Herczeg Ági mesélte, hogy van egy Budapesten élő kínai lány, aki megszállottja Tokajnak, és találkoznunk kéne. Így is lett, a Bazilika mellett futottunk össze, vittem neki könyvet. Idő közben igazi nagykövete lett Hegyaljának Kínában is, a Budapesten élő kínai közösség számára nem különben! Amellett, hogy kereskedik, szenvedélyes gyűjtője főleg az aszúknak és a tokaji ritkaságoknak. Aztán pár héttel ezelőtt rám írt, hogy van neki egy szép csokorra való **Szepsy bora, és kíváncsi lenne, milyenek lehetnek egymás mellett kóstolva. Neki vannak szuper borai, én meg pont imádok tokaji varázslatokat szervezni, így merült fel a közös ‘örömkóstoló’ ötlete, melyet a Borkollégiumban tartottunk tegnap nagy érdeklődés mellett.

Kató Andrást legtöbben talán még a Terroir Clubos időkből ismerhetjük. Időközben a képlet sokat változott, emlékszünk még a Terra Hungarica-ra, aztán később lett Mitiszol? - eseménysorozat, s immár a Chefmarketen belül zajlik a természethű borok képviselete, többek közt Juhász Panka szaktudásával megtámogatva a csapatot. A Haris Parkban tartottak tavaszi kóstolót, és mivel egyébként is régen kóstoltam az András által képviselt pincék boraiból, az időpont is megfelelt, így alig vártam, hogy megszondázzam az izgalmas választékot. Lássuk!

A rendszerváltás utáni évtized a kedvenc korszakjaim közé tartozik Hegyalján. Azzal együtt is, hogy a privatizáció időszaka Magyarországon talán nem mindenhol a legjobb forgatókönyveket követte, kérdésként az is felmerülhet, hogy láncainkat letépve, a hirtelen jött szabadság adta lehetőséggel mennyire sikerült élnünk. A Tokaji borvidéken az állami borkombinát romjain megjelent 5-10 olyan külföldi befektető, akiknek a szándékai tiszták voltak, az aszú renoméját mindenképp igyekeztek fényesre csiszolni. Érzésem szerint eközben leginkább a régi és új szereplők közti kohézió, illetve a hosszú távú, közös piaci víziók hiánya vetette vissza a borvidék fejlődési ütemét. A Pajzos és a Megyer kezdetben szinte külön márkaként épült és alakult: a szárazban izgalmasabb pataki Megyer történelme, a bodrogolaszi Pajzos-dűlő klasszifikált mivolta, aszús potenciálja pedig egy sor emlékezetes borral örvendeztetett meg minket a francia tőkével alapított birtoknak köszönhetően. Közben számos korszakot megélt a Pajzos, mely mára a hazai piacon kizárólag ezt a márkanevet erősíti, új arculattal és immár 30 éves múlttal. Laurent Comas birtokigazgatóval és lelkes, fiatalos csapatával közösen szervezgetjük a birtok jubileumának kóstolóeseményeit. A furmint selection nyitja a sort.

Alig, hogy az előző furmintos cikknek a bevezetőjét megírtam, már hívott is Barta Károly, hogy lesz nekik egy retrospektív furmint-kóstolójuk a belvárosban, közvetlenül az előző kóstoló után, ugorjak be oda is, ha van kedvem. Persze, hogy volt. A legtöbbeknek nem lehet újdonság, hogy a Barta-kronológia két jól elkülöníthető korszakra bontható: 2008-2015-ig Homonna Attilával, 2016-tól pedig Ujvári Viviennel a kormány mögött. 2017-ig kizárólag a mádi Királyból készültek a nagyszerű furmintjaik (2018-tól bejött a képbe a Kővágó is, mely dűlő rögtön az egyik legelegánsabb mádi és hegyaljai mosolyát villantotta meg furmint-hárs vonalon). Nos ezúttal mindkét borász korszakába sikerült kicsit belenyúlni, igazi ritka kincsekkel a pohárban. 

Sokan készítenek jó bort Tokajban. Közben mégis kevesen sikeresek. 200-220 pince, szűk hazai piac, rendezetlen szabályozási környezet/eredetvédelem, ebből következően rendezetlen árpolitika és rendezetlen kommunikáció korbácsolja a kedélyeket továbbra is Hegyalján, ami egyre nagyobb hullámokat és visszhangokat generál. Ma egy olyan pince borai kerülnek bemutatásra, akik az egyik legkedvesebb borvidéki településen, Tállyán az elsők közt (2002) kezdtek a megszokottakon túlmutató minőségbe, de mind a mai napig küzd a létéért a vállalkozás. A Szent Benedek borai tiszták, izgalmasak, szárazban és édesben is megközelítik a világszínvonalat; emellett érezhetően tiszta elköteleződés és szenvedély motiválta a pincészet elindítását, de a sokak számára oly szűkös piacokon nehézkesen rúg labdába Farkas Géza birtoka, ahol egyébként Ádám József készíti a remek borokat. Értetlenül állok kicsit én is a helyzet előtt, de tudjuk jól, hogy egy sikeres borászatnál sok feltételnek kell érvényesülni, sok szakmának kell szinergiákat kialakítani, és ez ma Hegyalján bizony nehéz kenyér (sajnos).

Sötét rubinszín. Orrban markánsan animális, bőrös, likőrös, szilvás jellege van. Étcsokis, sima korty, szárító íz, húsos, finom, harapható tartalom, kiegyensúlyozott és kész állapotú nagy villányi bor a hűvös estékre.

Vannak birtokok Hegyalján, melyek későbbi indulással érkeztek meg a borvidékre, de munkásságukban vastagon ott lapul a csillagos faktor. Mádon két ilyen is van jelenleg, közülük az egyik a HOLDVÖLGY, melyet Demkó Pascal alapított 2004-ben, majd az első tényleges évjáratuk a gyönyörű 2006-os lett. Az első években Berecz Stéphanie formálta meg a borokat, ma Gincsai Tamás borászként, Jójárt Gergő igazgatóként vezeti a birtokot. Sajátos piacszervezés volt rájuk jellemző mindig: eleinte a külföldi vektorok jelentették a fő fókuszt (Moonvalley néven), később a hazai csatornákat is elkezdték tudatosabban építeni. Közben az ezüst címkék alatti sávban megjelent egy fiatalosabb második vonal, a Hold and Hollo. Exkluzív gyűjtői klubtagságot szerveznek, egyedi élményekkel a gyönyörű mádi birtokközpontban, de nagyon előremutató az a stratégia is, hogy az aszúik közül az érettebbek futnak a piacon, a frissebeket kizárólag előjegyzésben lehet elérni. Lássuk, melyek voltak eddig a legszebb kiadások!

Ezt a klubszezont Bárdos Sarolta Barakonyi-dűlős furmintjaival kezdtük a minap. A Várhegyből kivált termőhelyet általa ismerhettük meg a 2000-es évek derekán, méghozá gyönyörű, egyedi stílusjegyekkel megformálva. Noha évek óta hárslevelűből is készül a Barakonyi-dűlős bor, az évjáratok számomra itt mégis a furmintot látszanak igazolni. Mégis kedvesebb, élvezetesebb borok ezek szemben mondjuk a szigorúbb mádi furmintok derékhada: mindig van több vagy kevesebb maradékcukor, ami az eltarthatóságban is fontos szerepet játszik ezekben a borokban. 2017 klasszis év: ennek köszönhetően a Nobilisnél egy különleges parcellaszelekció, a ‘Karós’ tétel is elkészült, melynek friss, 2018-as évjárata most debütált nálunk: érezhetően egy még hosszabb eltartásra szánt “nagybor” a cél ezzel a különleges szelekcióval. Nézzük is meg, hogy a dűlő mire képes több évjárat tükrében!

Jellegzetes koros, hordós furmintosság: érett sárga gyümölcsök, barnuló alma és birs, valahol a kellemes érettség és a már tompuló oxidációba hajló határon (kár érte, mert érezhetően remek alapanyagként kezdte életét, 1 csillaggal). Ízben is követi az illat irányait: reszelt almás, érett, tercier jelleg, kerek formák, élmentes savak, reszelt alma, kis kesernye, de egy finom terroirjegy, hosszú és telt zamat azért mégis emel rajta, eleganciát és komplextiást csempészve az egyébként túlkoros borba (megj: az elmúlt 2 évben mindegyik palack ugyanígy viselkedett; nekem szilárd meggyőződésem, hogy a 2013 előtti üvegdugós borok hosszú távon szignifikánsan gyengébb zárást nyújtottak, mint 2013-tól, ez érezhető a bontáskor is és a borok fejlődésén is; ennek a jelenségnek több 11-es, 12-es TokajDry bor esett áldozatul sajnos, miközben 2009-es, 2008-as Csontosok dugó alatt máig gyönyörűek.)