X

2009

Ripka Gergely

Úri Borok Gergely Vincénél

Tiszta Mád!

100 % Mád. Gergely Vincénél sokféle hagyomány és stílus ötvöződik. Készül nála száraz szamorodni, modernebb aszú, de van egy tétel, ami 1999 óta hordóban érlelődik (esszenciával). Ha ilyen volt a Rákóczi idők aszúja, akkor már valóban értem, miért szerették már akkor is a királyok, császárok, pápák. Gergely Vince gyönyörűen felújított házában pedig olyan érzésem volt, hogy igen, valami hasonló arisztokratikus, grófi környezetben, gondolatiságban születhettek meg hajdan ezeknek a boroknak az ősei. A mádi látogatásomnak egyébként más apropója is volt. Gergely Vince több ponton sem értett egyet egy korábbi, róla szóló írással (melyhez az ő megjegyzéseit is csatoltam utólag). Legjobb ezeket a vitákat személyesen helyretenni, lehetőleg egy pohár bor mellett. A borszakíró és a borász persze soha nem fog egyetérteni mindenben, de mindennél fontosabb, hogy tudjunk egymással őszintén beszélgetni.

Tovább

Ripka Gergely

Ráspi Zwigelt 2009

Pici illó ebben a Ráspi borban is érezhető, cassis, áfonya és szilva kíséretével. Ízre elég durva szemcséjű tanninok, szinte rombol. Nagyon fiatalnak tűnik még most is. Remélhetőleg az idő finomít rajta.

Tovább

Ripka Gergely

Új szelek fújnak Mádon

Kóstoló Szepsy Istvánnal, 5 év után

Hosszú ideje nem kóstoltunk Szepsynél. Voltam nála nyáron interjú végett. Utána meghívást is kaptam. Jártam is nála, ha Mádon jövet-menet kérdésem volt, de kóstolni 2010 óta nem nyílt alkalmam nála. Véletlenek persze nincsenek. Talán most jött el újra az ideje... Akinek volt már ebben része (ajánlott), az tudja, hogy vele egész más élmény borozni, mint bárki mással. Pillanatok alatt a hatása alá tud vonni bárkit. Általa másképp látjuk Tokajt, kicsit másképp látjuk magát a bort is. Szepsy István látásmódjával sokminden új megvilágításba kerül (ahogy magát a borvidéket is képes volt megváltoztatni a rendszerváltás után). Pedig a maga puritán valóságában nincs itt semmi csodafegyver: Szepsy István alázattal áll a látogatók elé, köveket mutat, bort tölt és mesél, őszintén, szívből, átéléssel olykor meghatóan. A hatás pedig nem marad el soha. Így évek múltán sem.

Tovább

Ripka Gergely

Takler Cabernet sauvignon Reserve 2009

Hordós, fás, vaníliás illat, tejcsokival, kissé illós háttérrel. Ízre étcsokoládés, hordófűszerekkel telített korty. Gyönyörű tanninok, harapható, rágható beltartalom. Ízig-vérig Takleres.

Tovább

Ripka Gergely

Mayer Kopár 2009

Ritkán kerül szóba Mayerék Kopárja. Pedig a kiválónak kikiáltott villányi termőhelyen bár nem jutott sok szőlésznek hely, azért Mayer Márton is a kezdetek óta kiveszi részét a dűlő históriájának írásában.  Ráadásul az ékezettől sem kellett megfosztani soha az ő Kopárját. Illatában van némi lakkos illó, hordós fűszerekkel, vaníliával, mákkal. Sűrű, étcsokis, kellően koncentrált íz, kissé direkt fássággal, tipikus villányi mayhem-vörös jegyekkel. Meleg, rumos, érett bor.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy furmint-lecke a Kakasban

Nyári búcsú 2014-től

Ha ez a poszt már kiment, valaki szóljon! Kicsit megpróbálom rendszerezni a porette kézirataimat. Igencsak elkallódott jegyzet következik még a nyári napokról. Egy emlékezetes hegyaljai nap. - Gervai János, az Onyx* headsommelier-je, valamint Demeter Zoltán már tavaly is szerveztek egy izgalmas, felettébb jó hangulatú, zártkörű mustrát a Kakasban. Tavaly a hárslevelű, idén a furmint adta hozzá a színpompás hátteret. Most is hozta mindenki, amit otthon/pincében talált „vulkanikus furmint” témában. Jelen volt még a közös szeánszon a Berecz és a Bodó házaspár, Bukolyi Marcell, Gálik Judit - grafikus, Vállai Béla - a debreceni Ikon étterem sommelier-je, Csepreghy Márk - amerikai-magyar borkereskedő, Losonci Bálint - mátrai borász, illetve Takács Lajos - immár Somlóról hazatalált hegyeljai lakos. Micsoda társaság?

Tovább

Ripka Gergely

Mayer Cabernet sauvignon 2009

Igazi régi vágású villányi darab Mayeréktől. Barnásodó szélű a megjelenése. Illatában megnyerő tejszín, mák és szeder. Jó állagú tanninok, szépen integrált hordóval, meglepő egyensúllyal. Szép délies vörösbor.

Tovább

Ripka Gergely

Egy nap az Aszúért//#2.

5 puttonyosok: 2000-2010.

Közvetlenül a nem rég posztolt 6 puttonyos sor (+ebéd) előtt kóstoltuk meg az alábbi izgalmas aszúsort. Egészen pontosan a Tokaj Reneszánsz borászainak 5 puttonyosai kerültek a poharakba, mégpedig évjárat szerint sorrendbe állítva. Bevallom, kissé elvesztettem a fonalat afelől, mi is lenne most a csapásirány a Reneszánsz célkitűzéseiben, tevékenységében. Az mondjuk tény, hogy az egyik első borvidéki szintű összefogás volt, mely tematikus rendezvényeken próbált fölvonultatni egy átfogó merítést az autentikus hegyaljai pincékből. S teszi ezt a Reneszánsz nem csak budapesti évjáratbemutatóval egybekötött sétáló kóstolón, a Tokaj Nyitányon. - Több külföldi aktivitás is szerepelt programjukban. Újabban talán picit csendesebbek, dolgoznak a Borjourral karöltve a Nyitány közönségének megfiatalításán is, most pedig bekapcsolódtak az aszú-brand újratervezésébe is.

Tovább

Ripka Gergely

Szent Benedek - látogatás

tállyai kincsek

Újra itt. A jegyzetek csak gyűlnek, de a múlt héten sajnos nem volt módom feltölteni ide őket (győzött a nyár és a jókedv). Igazság szerint az egész egy hetes hegyaljai túra záró akkordja volt a Szent Benedek, de annyira elégedett voltam a látottakkal a teljesen egyszerű, puritán körülményeik közt is, hogy gondoltam, előre veszem őket egy kicsit.

Tovább

Ripka Gergely

Ábrahám Pince: távol a mainstreamtől

„Ki kell lépnünk az önsajnálatból.”

Nem tudom, hogy írt-e már Ábrahámékról korábban valaki önálló nagyposztot, de most inkább tekintsünk el a Bemutatkozik kezdetű címtől. Az egyik megbecsült tokaji borász azt mondta nekem pár héttel a megjelenés előtt, hogy a Tokaj kalauzból óriási hiba lenne kihagyni az Ábrahám Pincét. Pedig bizony így történt. Bocs. Addigra már sajnos a nyomdai anyagon dolgoztunk, így a kiadvány nélkülük jelent meg, de ennyi elég is volt ahhoz, hogy fölvegyem őket a listám elejére. A pince első évjárata a 2006-os volt. Összesen 7 hektárt (Kerektölgyes/Rátka és Kakasok), 15 ezer tőkét, művelnek szerte a borvidéken, amiből ötezer palack bort töltenek átlagosan. A gyomirtást kizárólag kaszálással oldják meg.

Tovább

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgőt innék egész nyáron

Herczeg Ági MasterTasting/7

Herczeg Ágnes javában vizsgázik eközben Londonban. Ezzel a poszttal is szeretnék neki nagyon sok sikert és szerencsét kívánni a nagy megmérettetésen! Óriási felkészülési munka előzi meg az ilyesfajta vizsgát. Nyugodt és eltökélt volt, mikor legutóbb együtt kóstoltunk. Amolyan laza ünneplés gyanánt pezsgőkkel koccintottunk az utolsó közös kóstolás alkalmából. Mindenféle stílusba belekortyoltunk: prosecco a maga fiatalos lazaságával, könnyű gyümölcsösségével, Cava a maga sajátos érleltéségével, Lambrusco a megszokhatatlan édességével (nem is tudtam igazán írni róla), néhány kuriózum és természetesen az örök csúcsok-csúcsa: Champagne, a finom kis részletekkel. Mindig mondom, hogy pezsgőt én bármilyen év- és napszakban képes lennék inni, de nyáron aztán végképp szezonja van: frissítő bubik, esküvők, kertipartik, jókedv...ezek szinte elképzelhetetlenek jó pezsgő nélkül!

Tovább
Szilvolgy

Ripka Gergely

Tovább