Vannak birtokok Hegyalján, melyek későbbi indulással érkeztek meg a borvidékre, de munkásságukban vastagon ott lapul a csillagos faktor. Mádon két ilyen is van jelenleg, közülük az egyik a HOLDVÖLGY, melyet Demkó Pascal alapított 2004-ben, majd az első tényleges évjáratuk a gyönyörű 2006-os lett. Az első években Berecz Stéphanie formálta meg a borokat, ma Gincsai Tamás borászként, Jójárt Gergő igazgatóként vezeti a birtokot. Sajátos piacszervezés volt rájuk jellemző mindig: eleinte a külföldi vektorok jelentették a fő fókuszt (Moonvalley néven), később a hazai csatornákat is elkezdték tudatosabban építeni. Közben az ezüst címkék alatti sávban megjelent egy fiatalosabb második vonal, a Hold and Hollo. Exkluzív gyűjtői klubtagságot szerveznek, egyedi élményekkel a gyönyörű mádi birtokközpontban, de nagyon előremutató az a stratégia is, hogy az aszúik közül az érettebbek futnak a piacon, a frissebeket kizárólag előjegyzésben lehet elérni. Lássuk, melyek voltak eddig a legszebb kiadások!

Ezt a klubszezont Bárdos Sarolta Barakonyi-dűlős furmintjaival kezdtük a minap. A Várhegyből kivált termőhelyet általa ismerhettük meg a 2000-es évek derekán, méghozá gyönyörű, egyedi stílusjegyekkel megformálva. Noha évek óta hárslevelűből is készül a Barakonyi-dűlős bor, az évjáratok számomra itt mégis a furmintot látszanak igazolni. Mégis kedvesebb, élvezetesebb borok ezek szemben mondjuk a szigorúbb mádi furmintok derékhada: mindig van több vagy kevesebb maradékcukor, ami az eltarthatóságban is fontos szerepet játszik ezekben a borokban. 2017 klasszis év: ennek köszönhetően a Nobilisnél egy különleges parcellaszelekció, a ‘Karós’ tétel is elkészült, melynek friss, 2018-as évjárata most debütált nálunk: érezhetően egy még hosszabb eltartásra szánt “nagybor” a cél ezzel a különleges szelekcióval. Nézzük is meg, hogy a dűlő mire képes több évjárat tükrében!

A Gróf Degenfeld család története igazi regénybe illő história. A reformkor idején Gróf Degenfeld Imre helyi borászokkal, termelőkkel egyesületet alapított azzal a céllal, hogy a tokaji borok minőségét szabályozzák, illetve magasabb szintre emeljék. Ez lett 1857-ben a Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesület, mely a borminőségek szabályozásában, később kereskedelmében is szerepet játszott. 1873-ban kastély épült Tarcalon, egy országos program keretein belül, mely a borászatok megerősítését támogatta a filoxéra alatt és után. A patinás épület vincellériskolaként működött, ezzel is támogatva a válságos időket élő régiót. Az évszázadok folyamán a család számtalan nemesi sarja származott el szerte Európában (német és erdélyi szálakkal), szerepet kapva a politikában, de pl. a 30 éves háborúban is. A világháborúk idején a család néhány évtizedre eltűnt Magyarországról, hogy aztán 1995-ben méltó pompával térjen vissza, a borászat mellett nemesi kifinomultságot sugárzó kastélyszállóvá alakítva a tarcali birtokközpontot, modern borászattal a rendszerváltás utáni borvidéki privatizáció második/harmadik hullámában. A 25 év alatt olyan szakemberek bábáskodtak a birtok stílusának kiérlelésén, mint ***Demeter Zoltán, Bárdos Sarolta, Rakaczki Gábor, Ujvári Vivien, Zsurki Sándor, de mindenképp nevesíteni kell a kezdetek óta szőlészként itt dolgozó Varkoly Istvánt is, akinek köszönhetően immár organikus elvek szerint zajlik a szőlőtermelés!

Színben is mélyebb fokozatra váltott már. Illatában pedig a hőskorszak jellegzetes, füstös, köves száraz furmintos tercier jegyei, szárított gyógynövényekkel, gyurmával, sóssággal, még a nem zavaró palackérettségen belül. Ízben is szépen tartja magát, az év magas savaival, sós, feszes íveivel, hosszú, lendületes ízével, hibátlan fókusszal, finesszel. A vége felé kissé kezd üresedni a korty, a komoly sav mellett a cukor most kevésbé érezhető, mint más palackoknál, de remek példa a szépen érő száraz furmintra, még mindig sok szép erénnyel. Épp a csúcsa körül lehet, éredemes kibontani.

Egy különlegesség istván-nap alkalmából! Tudni kell, hogy óriási a palackvariancia mostanra a 7-es és 8-as Szepsyk közt! Ugyanez a bor tavaly nyáron egy másik palackkal 5 pontig jutott. Mélyebb szalmaszín. Illatban már vakon is rá lehetett ismerni a borász(hőskorá)ra. Tiszta és szép furmintos palackbuké: sós pörkölt mogyoró, szárított sárga húsú gyümölcsök, burgundias (de diszkrét) elegancia, finom tercier jegyek, de még éppen az élvezhető tartományban (zavaró elemek nélkül, pedig volt egy büdi korszaka néhány éve). Fókuszált korty, sósság, finom sav, élénkség. Nem mondanám túl hosszúnak, de gyönyörűen beérett, magas szerkezet és a termőhelyet is képes megjeleníteni 12 év után is. Finom hordó, mogyorósság, cizellált, tiszta lecsengés, vibráló finesz. Élmény a javából, de eljött az ideje a felbontásának (kár, hogy a dugók változó minősége miatt lehetetlen megmondani, mi lehet a még létező palackokban)...

Érdekes, mintha némileg elkezdtek volna bezárkózni a 2008-as aszúk jelen stádiumukban (pedig fiatalon kifejezetten tele voltak ígéretekkel). Pár éve ez is sokkal szebb volt, persze azért 2008 bár nagy év, mégiscsak 12 évesek a borok. Gyönyörű arany szín, nemes mézes illat, komplex és mély aromatika. Vastag, nagyon édes, enyhe savú aszú, amit nem először érzek 2008-nál (és ebben 2013-hoz mintha hasonlítana 2008: szárazban izgalmas savak után aszúban mindkét évjáratnál viszonylagos lágyságot hozott a meleg ősz). Hosszúság, markáns hordó, nehézkes, vaníliás jegyek. Biztos, hogy még évekig tartja magát, az oxidáció még nem érezhető sehol, de szebb már szerintem nem nagyon lesz. Egy csillagot kopott a fénye.

Az első aszúja a csillagos borászatnak, melyben már Demeter Zoltánnak sem volt szerepe. Sokat változott a stílus ezután. Gyantás, érett tercier jegyek uralkodóak illatában. Sok cukor, kevés lendülettel, érettséggel, összességében kicsit hömpölygős jelleggel. Nem egy tipikus 2008-as aszú, lehetne benne egy kicsit több lendületet adó sav, de így is komplex és hosszú íz jellemzi. Meglepne, ha még fejlődne a palackban.

A hosszú csendet ismét megtörve… Mivel végre újra lehetnek beltéri események, nem is vesztegettem hát az időt: május utolsó péntek estéjét le is fixáltam a Borganika Stúdióval, így ismét a megszokott helyszínen kóstolhattunk tokaji ritkaságokat, ezúttal a tarcali löszről. Azon belül is számomra az egyik legszebb példa kerül ma a poharakba hárslevelűből: méghozzá az idei TokajGuide-ban egy csillagossá előlépett Kikelet Pincészet Lónyai-dűlőjéből. Berecz Stephanie-nak hála egészen a kezdetekig vissza tudtunk nyúlni az időben, a TokajDry-hőskorszak hajnalát jelentő 2005-ig. Lássuk, hogyan érnek a löszös szárazak, ha Bereczék segítik őket világra!

A világ egyik legdrágább bora (0.375-ös kiszerelésben, nem a másfeles, speckó üvegben). Egészen rendkívüli élmény. Illatban a hűvös év jellegzetes vegetális, gyógynövényes jegyei: kapor, kamilla, hecsedli. Eszenciális íz, magas cukor, végtelen korty, aminél aligha van feljebb. Krémesen hömpölyög, szinte olvad és a sok zöldfűszert ízben is érezhetjük. Kortalan, időtlen klasszis, stílusokon felüli szint. Ha egy nagyon fontos személyt igazán le akarnék nyűgözni mondjuk egy kerek születésnapon, évfordulón, előléptetés alkalmából, akkor ennél a bornál nehezen tudnék szebbet elképzelni. Ékes illusztráció ez a tétel a borászat idén kiérdemelt TokajGuide-birtokcsillaga mellé.

A sok száraz furmint után épp el is jött az ideje egy aszús posztnak. A *Disznókő a 2019-es TokajKalauzzal kapta meg a csillagát (nagyobb pincék közül elsőként), ami nagyrészt annak a különleges adottságnak köszönhető, hogy gyakorlatilag minden évjáratban képesek legalább egy magas minőségű aszútételt készíteni. Az egyedi fekvésű dűlőkkel rendelkező, francia alapítású nagybirtok fontos műhelye volt mindig a tokaji aszúnak, ahol 1992 óta 5 és 6 puttonyos mellett készül a legjobb években Kapi-szelekció (1999, 2005, 2011, 2015), sőt néha önálló eszencia is. Mindez nagyon egyedi, kimunkált és felismerhető stílusban palackozva, melynek őrzője Mészáros László birtokigazgató. Most az 5 puttonyosok fiatalabb kiadásaitól az idősek felé indultunk egy podcast interjút követően, hogy egy 20 éves állócsillaggal zárjuk a szép sort.