X

2007

Ripka Gergely

•Szepsy Király Hárslevelű 2007.•

A magyar üzletlánc polcáról az utolsó palackot vettem le. Mondom, lesz, ami lesz....teszek egy próbát egy rég nem látott ismerőssel. Pár éve a Kakas-dűlőbe, egy tematikus hárslevelű kóstolóra én magam vittem el ezt a bort a gyűjteményemből (nem brillírozott, kudarcot sem vallott...hozta azokat a Szepsys jegyeket, amik kissé megosztják a szakavatott kóstolókat). Nagyon szerettem ezt az évjáratot és egyszer Mádon, a pincénél ezt a bort is imádtam, így hát adtam neki egy újabb lehetőséget. Nem bántam meg. Igaz, kicsit megkopott a fénye, és ez így is van rendjén: a száraz, meleg évek borai nem érnek a végtelenségig, ezt el kell fogadnunk. Illatra gumi, kénes termálvíz, kicsi büdi, ami Szepsy szárazakban ismert jelenség. Fedik a kajszilekváros, narancsos Haribos, gyümölcsös jegyeket. Ízre mégis megdöbbentően vastag, hosszú, testes, kissé kesernyés. Krémes, de mellé savai máig élnek, a korty közepe elképesztően sűrű is. Lehetne gyümölcsösebb, lehetne üdébb, de miért is várnánk ilyet egy 2007-es bortól....? Igazából meglepett, mennyire él, de semmiképpen ne hűtőszekrény hidegen igyuk, adjunk időt neki a pohárban. Nyolc év után is tartogat kellemes meglepetést. Szépen érik. (Ne hűtsük túl, sőt hagyjuk kiengedni a hűtés után.)

Tovább

Ripka Gergely

Heumann Pince – gyorsszemle

Villány nemzetközi értékrend mentén, manufakturálisan

 

Villányban minden más borvidékünknél hamarabb és erősebben jelentek meg a 90-es években a nagy családi pincék. Akik először ébredtek, azok a meghatározók ma is, szükségtelen neveket sorolni. A legtöbb borvidékünkön mostanra a kis pincék, ha zárványszerűen is, de tényezőkké váltak. Villányban ezek a kis manufaktúrák talán kevésbé jelentősek, de néhány éve ezen a fronton is van mozgolódás. A kicsiket néhány lelkes külföldi befektető is erősíti, így egy kedves és világlátott pár: Heumann Evelyn és Erhard pincészete, akik gyüttmentekként nem jutottak pincéhez a városban, ezért egy kevéssé hangulatos, ám a célnak épp megfelelő ipari épületet szemeltek ki borászati álmaik megvalósításához. Minden négyzetcentiménterét ki is használjak a létesítménynek. Elképesztő tisztán és precízen dolgoznak. Nyilván a külpiac a meghatározó számukra, és ehhez kellő inspirációt is gyűjtenek kóstolással. Boraikkal korábbi munkahelyemen már találkoztam, Terra Tartarojukat nagyon szerettem, de ideje volt a frissítésnek:

Tovább

Ripka Gergely

Nobilis Barakonyi Hárs’ 2005-2014.

Hősök és szupersztárok

Bárdos Saci Barakonyi-dűlős borai könnyen lehet, hogy a mindenkori legszebben érő száraz tokajiak. Aki szeret vakon kóstolgatni idősebb furmintokat, hársakat, annak talán nem új ez a jelenség. Sokszor elmondom azt, hogy a termőhely-fajta-borász háromszög akkor adja ki a legszabályosabb képet, ha valóban mindhárman méltók rá és működik köztük az összhang, a kémia. Azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem minden termőhelyen tud akármilyen fajtával, bármely borász keze nyomán nagyot adni, de pont ezért szeretjük a bort, ettől különleges termék a bor: megismételhetetlen és az egyediség hordozója. Bárdos Sarolta borászatában a Barakonyi-dűlő kapta a signature szerepet. Készít innen Furmintot (tán ez az ismertebb márka), de akik a Terroir Clubnál szoktak vásárolni, bizonyára az egyszerűen csak Hárs’ névre keresztelt dűlőszelekciót is ismerik.

Tovább

Ripka Gergely

Gere K O P A’ R…..1997-2012!

Így íródik egy mítosz

 

Gere Attila műfajt teremtett a Kopárral. Az első igazán tudatos villányi csúcsküvé. A vörösbor-kóstolók melletti viták, hogy ez a külföldi inspirációkból megszülető műfaj pontosan melyik évjárattal indult el (vagy ért véget) és kinek melyik tetszik/tetszett belőle igazán ugyanúgy része a marketing-történetnek, mint az, hogy ez az egyetlen magyar bor (so far), mely a bordói modellhez hasonló előjegyzésben működik. A 97-es első évjárat óta a harmada így fogy el mindig a 19-60 000 palacknak. A Kopár ékezetének port kavaró elvesztése is része volt a kitűnően működő marketing gépezetnek: Gere Attila kvázi kapott egy önálló márkanevet KOPAR néven (mindenki Kopárnak ejti), az eladások, palackszámok csak tovább nőttek. - Igazán senki nem rendült meg azon, hogy ez fantázianév és nem dűlőszelekció neve (a fogyasztók többsége vsz nem is igazán érti leszarja a különbséget). Történjen bármi, a Kopárt veszik, automatikusan, gondolkozás nélkül orvosnak, főnöknek, kollégának, partnernek karácsonyra. Az alapkoncepció tehát Bordóból van, a brandépítés és a marketing talán inkább toszkán beütésű (Ornellaia, Sassicaia). A Gere Kopár mostanra talán a leghíresebb magyar vörösbor-brandnek tekinthető. De mégis meddig jutott a Kopár közel 20 év alatt?

Tovább

Ripka Gergely

Amiben Tokaj verhetetlen

Érett botritiszes édes borok kóstolója

Vannak percek, amikor a sok ránk, magyarokra jellemző fanyalgás és szkeptikusság mellett időnként szünetet tartva büszkék lehetünk valaminkre. Úgy igazán! Tokaj édes borai bizony ilyenek. És ilyenek voltak évszázadokon át. A legjobb a világon. A címmel, alcímmel tulajdonképpen a legörömtelibb tanulságát már el is mondtam annak a kóstolónak, melyet nagyrészt bloggerek társaságában volt szerencsém átélni egy hete. Dagadtos meghívásának örömmel tettem eleget, mikor írta, hogy elég komoly botritiszes borokat fog kiszanálni a gyűjteményéből. Némelyik mellé odatett egy-egy hasonlóan érett külföldi tételt is, csak hogy ne legyünk nagyon belterjesek. Vakon, kettesével leplezve kóstoltuk az összes bort, noha a tokaji sor jelentős részéből nem csinált előttem titkot a szervező. Pár igen exkluzív ritkaság is került a sorba, olyan borokkal is, melyeket még én sem kóstoltam korábban. Azt is megnyugtató volt látni, hogy az alábbi tokajiak nagysága a legjobb kitekintéssel rendelkező, legkritikusabb szájú, legszkeptikusabb hazai bloggereket is meggyőztek a kóstoláskor.

Tovább

Ripka Gergely

Új szelek fújnak Mádon

Kóstoló Szepsy Istvánnal, 5 év után

Hosszú ideje nem kóstoltunk Szepsynél. Voltam nála nyáron interjú végett. Utána meghívást is kaptam. Jártam is nála, ha Mádon jövet-menet kérdésem volt, de kóstolni 2010 óta nem nyílt alkalmam nála. Véletlenek persze nincsenek. Talán most jött el újra az ideje... Akinek volt már ebben része (ajánlott), az tudja, hogy vele egész más élmény borozni, mint bárki mással. Pillanatok alatt a hatása alá tud vonni bárkit. Általa másképp látjuk Tokajt, kicsit másképp látjuk magát a bort is. Szepsy István látásmódjával sokminden új megvilágításba kerül (ahogy magát a borvidéket is képes volt megváltoztatni a rendszerváltás után). Pedig a maga puritán valóságában nincs itt semmi csodafegyver: Szepsy István alázattal áll a látogatók elé, köveket mutat, bort tölt és mesél, őszintén, szívből, átéléssel olykor meghatóan. A hatás pedig nem marad el soha. Így évek múltán sem.

Tovább

Ripka Gergely

Holdvölgy Furmint 2007

Ha valaki az érett furmintokat keresi. Sok kérdést támaszt bennem amúgy a fajta érése, a palackérlelés lefolyása. Mintha az amúgyis kevés aroma, a furmintnál még inkább csapdába esne a palackban. Érett, marcipános, viaszos, kicsit rusztikus illat. Poros, propoliszos. Kissé oxidált ízek, korosabb, idősebb, a vége felé egyre inkább üresedő bor. Ne rakosgassuk a pincében.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 3 puttonyos tokaji aszú 2007.

Narancsos, sárga gyümölcsös illat, melyben 2007-hez képest meglepően kevés az aszús, botritiszes jegy. Friss sav, nem éppen hosszú vagy összetett ízű aszú, de a 3 puttonyos szint jeles és modern példája.

Tovább

Ripka Gergely

És akkor a Tokaj Kerház aszúi új irányt vesznek...

Aki a kormányt kezeli: Áts Károly

A már emlegetett első Tokaji Aszúnap záró momentuma egy látogatás volt a Tokaj Kereskedőház szegi érlelőpincéjébe. Nem jártam még ott soha, pedig a 37-es úton robogva egy kormánymozdulattal bármikor megtehetettem volna. Nagyszabású tervekről számoltak be a hagyományos pince mélyén (mely egyébként régen bánya volt, ezért a plafon nincs annyira alacsonyan). Pár év múlva látogatóközpontot szeretnének ebből a pincéből, boros bolttal, akár étteremmel, értelmezhető, vezetett bejárási lehetőséggel a laikus közönség számára is. A fejlesztési tervek a modernebb szőlő befogadó-, feldolgozó- és érlelőtér kialakítására szép lassan összeállnak, felújul a hordópark is, szóval az állam által rendelkezésre bocsátott súlyos pénzek így kerülnek majd a fejlesztések mentén a megfelelő helyekre (elsőrosban az új, tolcsvai épületegyüttes kivitelezésébe). Nem kétséges. Komoly és nagy álmokat szövöget az állami borászat. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Tovább

Ripka Gergely

*Demeter Zoltán Tokaji Aszú 2007.***

Puttonyszám szokás szerint nincs a címkéjén. Maradékcukra jóval 200 g/l fölött.  Igézően fiatalos, birses illat. Kóstolva egyszerre barackos és krémes hatást kelt. Hosszú, de nagyon. Annyira fiatalnak tűnik még. Finom, kedves bor, miközben elképesztő rétegzett és komplex is, hála az évjárat különleges minőségű aszú-alapanyagának. Remek savak a meleg év ellenére.  Ami nagyszerű, azon egyszerűen nincs mit magyarázni. 

Tovább

Ripka Gergely

Barta Pince - gyorsszemle

Minden ugyanaz, csak másképp

Homonna Attila pár éve elhagyta a fedélzetet a mádi Rákóczi Kúria alatti pincében. Közben a fiatal Ujvári Vivien csatlakozott Barta károly csapatához és 2016-tól már egyedül ő készíti a borokat. Nehéz egy ekkora tehetséget pótolni, de bizton állíthatom, a csere bevált. Homonna Attila stílusa évekig elég markánsan megmutatkozott a Barta borokon. Szeretem azt a stílust is, de még jobban szeretem a saját boraiban, a bényeiekben. Viviennel egész más irányt vettek a borok. Olyan szakemberrel lépett el a pince egy frissebb irányba, aki száraz boros technológiákból látott már egy párat a nagyvilágban, de Hegyalján is. Így a borok is úgy lettek másak, hogy közben a Király-dűlő is szépen teret kap bennük 

Tovább
Tállya

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Kikelet - gyorsszemle

Origotól a tarcali dűlők csúcsáig

Stephanie-nál is bizony rég jártam már. Tán évjáratok is elmentek, amióta a borvidék talán legnagyobb szárazboros tehetségével utoljára le tudtam ülni kóstolni, beszélgetni, hallgatni, ahogy egyéni látásmódjával ráközelít Tokajra, Tarcalra, furmintra, hársra. Pedig náluk mindig van valami különös rezgés. Egy dolog azonban változatlan: Bereczék továbbra is kitartanak a Tokaji-hegy és Tarcal mellett. A borok mindigis elegánsak és csiszoltak voltak, szerkezetben és érésben ezek a borok egészen máshogy viselkedtek mindig, mint akár a mádiak, akár a bényeiek vagy bodrogkeresztúriak.

Tovább

Ripka Gergely

Vincze Tomi – gyorsszemle

2017-es minták egy sárospataki garázsból

Egy pillantra sem állunk le a FurmintFebruározással, és a Hegyalja körüli kincsvadászattal sem! Talán tényleg a legfontosabb feltétel egy borászatnál az, hogy mekkora az alázat a gyümölcs és a tisztaság oltárán. Kell persze a szakmai tudás, az erjedés misztériumainak ismerete, de van egy csomó megmagyarázhatatlan dolog, amire az embernek talán nincs és nem is lesz soha direkt ráhatása (fenológiai érettség, gyümölcs sav- és cukorösszetétele, évjáratok stb). A túl fiatal Vincze Tamás sárospataki gyerek, Debrecenben járta ki nem rég iskoláját és most minden figyelme önálló mikroborászatának és saját stílusának megformálására irányul. Persze nem ennyire véresen komolyan, ahogyan azt én most itt leírom. Ez a srác sokkal inkább amolyan ráérzős tehetség. Talán ismerik ezt a típust: aki nem görcsöl rá a szakirodalomra, nem pörög a technológiai részleteken, csak beérzi, hogy egyik vagy másik területe mire képes, egyik vagy másik alapanyag mire lehet jó, egyik vagy másik eljárás hogyan is működik, s persze tanul és tapasztal. S amivel kezdtem: a szép gyümölcsöt és a tisztaságot nem megkerülve dolgozik persze. Pár éve a művelt alkoholistán az az Octoupus méltatta őt elsőként, aki a magyar borok egyik legszigorúbb kritikusa. Hát nézzük, mit tudott Patakon 2017: 

Tovább
S A N Z O N

Ripka Gergely

Tovább