Ezt a klubszezont Bárdos Sarolta Barakonyi-dűlős furmintjaival kezdtük a minap. A Várhegyből kivált termőhelyet általa ismerhettük meg a 2000-es évek derekán, méghozá gyönyörű, egyedi stílusjegyekkel megformálva. Noha évek óta hárslevelűből is készül a Barakonyi-dűlős bor, az évjáratok számomra itt mégis a furmintot látszanak igazolni. Mégis kedvesebb, élvezetesebb borok ezek szemben mondjuk a szigorúbb mádi furmintok derékhada: mindig van több vagy kevesebb maradékcukor, ami az eltarthatóságban is fontos szerepet játszik ezekben a borokban. 2017 klasszis év: ennek köszönhetően a Nobilisnél egy különleges parcellaszelekció, a ‘Karós’ tétel is elkészült, melynek friss, 2018-as évjárata most debütált nálunk: érezhetően egy még hosszabb eltartásra szánt “nagybor” a cél ezzel a különleges szelekcióval. Nézzük is meg, hogy a dűlő mire képes több évjárat tükrében!

A hosszú csendet ismét megtörve… Mivel végre újra lehetnek beltéri események, nem is vesztegettem hát az időt: május utolsó péntek estéjét le is fixáltam a Borganika Stúdióval, így ismét a megszokott helyszínen kóstolhattunk tokaji ritkaságokat, ezúttal a tarcali löszről. Azon belül is számomra az egyik legszebb példa kerül ma a poharakba hárslevelűből: méghozzá az idei TokajGuide-ban egy csillagossá előlépett Kikelet Pincészet Lónyai-dűlőjéből. Berecz Stephanie-nak hála egészen a kezdetekig vissza tudtunk nyúlni az időben, a TokajDry-hőskorszak hajnalát jelentő 2005-ig. Lássuk, hogyan érnek a löszös szárazak, ha Bereczék segítik őket világra!

Szűcs Ferenc testvérünk közismerten nagy borgyűjtő hírében áll. De emellett évtizede a tállyai borászközösség aktív tagja, aki gondolt egyet és saját készletéből, illetve innen-onnan összegyűjtögette a fellelhető összes Csontos-dűlős *Bott bort Bodóék, a szűk körű tállyai borászok és persze a saját örömére. Nem tudok elég hálás lenni, hogy engem sem felejtett ki a névsorból, így a tavalyi TokajMagic-es csillagszórás után az idei Furmint Február sem maradt el az eltarthatóságban maratonista Csontosok és Exczelecziások nélkül. Remélem, nem unjátok őket...! Nekem felettébb kedvemre való sor volt:

Alighanem minden célországban más és más pezsgőházak váltak sikeressé Champagne-ból. A legnagyobb volument készítő Moet nyilván komolyan megvetette már magát mindenhol a mainstream berkekben, világszerte. A Veuve Clicquot és a Tattinger is nagyon régóta kapható hazánkban és szintén erősek marketing munkában, Pol Roger Churchill miatt, a Roederer a cárok és a Cristal nagysága miatt vált inkább már az értők kedvenceivé. A történetiség és tudatosabb elmélyülés révén a vájtfülűek megkedvelhették a két féle Heidsiecket is, több közepesen ismert név mellett. Létezik egy felső ház, ahol évjáratosok és special cuvéek foglalnak helyet, itt egyszerű halandók már ritkán kalandozhatnak (Krug, Dom Perignon, Cristal stb). Noha a Ruinartnak is van alap, évjárat nélküli pezsgője, a nagy storytelling talán kevéssé röpítette messzire a hírét, pedig bizony Dom Thierry Ruinart nyomán alapították az első igazi Champagne házat a borvidéken. A ház évjáratos pezsgője is az ő nevét viseli és bizony nem csak polci árát tekintve emlegethetjük egy lapon a sampányjedik kedvenc vintage tételeivel. Tovább is van:

Mádon aztán zajlik az élet mindig. - A borvidék központjává érett 2000-től, a dűlős terroirgondolkodás jelentős borműhelyeivel, 2009 körül egy grandiózus kooperációval (Szent Tamás, mádi palack stb), ami kicsit egész Mádra kihatva sok metamorfózison ment keresztül. A befektető pár hete ránk szabadította a MAD bubbles jelenséget, mely sokakban sokféle érzelmet váltott ki; azt ki lehet jelenteni, hogy osztatlan sikert nem aratott a piacon és erősen szembemegy a második mondatom értékeivel is (aligha lesz azonban mérhető hatása bármire is). Azt tudjuk, hogy a közösségi összefogás nem a kedvenc témája sajnos borászainknak, és én is gyorsan megtanultam az elmúlt 10 tokaji évem alatt, hogy a legfőbb gond a borvidéken az, hogy lassan bármilyen téma mentén képes két hegyaljai borász végtelen vitába bocsátkozni (építő párbeszéd helyett). Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a piaci pozícionálás terén koncepciózus játékszabályokkal mind a mai napig adós a borvidék (működő eredetvédelem, jól átgondolt termékleírás, dűlők értelmezése, árpolitika stb). Tíz borász így nyilván tízféleképp fog gondolkodni a szőlészkedésről, a borkészítésről, stratégiákról, kb mindenről. Pedig a Mádi Kör egyike a borvidék számos egyesületének, melynek furamód épp a szigorú eredetvédelem az egyik legfőbb programpontja, ezt a borvidéken belül is önállóan (településileg) értelmezi és szervezi, ami zajos visszhangokat generál. Rendszeres tematikus kóstolóinak legutóbbi szeánszán nagyon kíváncsi voltam, hogy a hosszú életűnek tartott mádi szárazak miképp érnek a palackban. A meglepetések nem maradtak el:

Tavaly is és idén is úgy jött ki szerencsére, hogy a furmint februárt *Bott borokkal sikerült megünnepelni a Tokaj-klubbunkban. Tavaly Teleki és Csontos (lösz és riolit összehasonlítás régi évjáratokkal), idén pedig Milotta László, Szűcs Ferenc testvérünknek és Bodó Judit utánajárásának hála egy közel teljes sort sikerült dobni a pince immár kultikus Csontos-dűlőjéből. Biztosan van, akinek ez nem meglepő Bodóékat ismerve, de bizony van az úgy néha, hogy egy tokaji furmint képes évekig is kulturáltan viselkedni a palackban. A tovább gombra kattintva az is kiderül, mely évjáratok voltak a legszebbek a tizenegyből.

A gombák misztikus világ a természetben. Ha belegondolunk, az élet mennyi területén játszanak jelentős és mégis szemmel nem látható szerepet: lehet ez hasznos szimbiózis és lehet parazita jellegű a jelenlétük (akár a testünkben), az erdők föld alatti, fák közötti misztikus “webkapcsolatát” alkotják, ahol egy egyed akár több kilométeres kiterjedésű is lehet a gombafonalakkal, gyűjtjük és megesszük őket (sőt időnként még hallucinogén hatásuk is lehet). Kierjesztik a bort, ott vannak a pince falán, esős/párás időben pedig szürke rothadástól nemes rothadásig megannyi fertőzést okoznak a szőlőn is (sokszor egyazon gombafaj által). A metamorf borkészítési eljárások egyik legsajátosabbika a Botrytis cinerea által okozott aszúsodás vagy nemes rothadás, mely tudjuk, nem csak Tokajban játszik szerepet a borkészítési eljárásokban, hanem a Föld számos más borvidékén is alkalmazzák a borra gyakorolt természetes édesítő hatását. Varga Zoltán, Bécsben élő borgyűjtő jóvoltából most világkörüli botritisz-turnéra indultunk, de nem csupán térben, hanem bizony időben is. Milyen egy 58 éves aszú, hogyan érik egy 26 éves új-zélandi chardonnay és milyen egy kékszőlőből készült eszencia töménységű ruszti Ausbruch? A Tovább gombra klikkelve elmesélem.

Édes birtokválogatás. Érett, illatos édes, vakon kóstolva. Borostyános szín, virágos muskotályosság és mazsola, tea, narancshéj. Ízben szép érettség, nagy test, magas cukor, muskotályos jegyek, kissé diszkrét savval egy klasszikusan forró évjáratból.

Miközben Hegyalján egészen remek aszútermés van kilátásban, kiváltképp az északi települések határában, mi is a borvidék egyik északi faluja felé vesszük az irányt. Olaszliszka lehetne éppen a huszonhét village egyik legragyogóbbja is. Eleve a település neve különleges hangzású, de ott vannak a gazdag izraelita emlékek (pl egy kultikus zsidótemető), van egy utca, amit Burgundia utcának hívnak, tőle nem messze, Kvaszingerék kertje végében pedig a legcsodásabb bodrog-parti naplementében lehet része annak, aki mondjuk kiköt náluk egy-pár pohár fröccs erejéig kajakozás közben. És akkor még nem említettem a hajdan őrtoronyként funkcionáló impozáns, sárga templom épületét, mely messziről sajátos sziluettet kölcsönöz ennek a szép kis falunak. 

Dagadtos kolléga noha az írástól rég visszavonult, de akik olyan vének mint én, azok biztos emlékeznek, nagyszerű írásaira az ősalkeszen. - Sokunk számára számtalan új perspektívát nyitottak meg a borok tágabb univerzumai felé. Köztudomású, hogy időnként saját gyűjteményéből és kedves ismerősei által máig gyakorta raknak össze klubkóstolókat egy elhagyott, félhomályos pesti helyiség mélyén, méghozzá igazán különleges csemegékből, a világ távoli borvidékeiből és olykor-olykor magyar ritkaságokból válogatva. Az élmény mindig különleges, s a kóstolás pedig többnyire vakon megy. Ha jól emlékszem, tavaly édesek szerepeltek egy hasonló roncsderbin, és akkor nem volt meglepő, hogy Tokaj szépen leiskolázgatta a mezőnyt, de hogy ilyesmi szárazban is előfordulhatna....(arról ma már csak álmodni merünk).