Úgy jött ki a lépés, hogy mostanság kicsit rég volt nagyposzt, ami a frissen megjelent Guide körüli ügyködések következménye. Egy olyan mádi borásszal törjük meg a csendet, akiről mindig köztudomású volt, hogy nem akar beállni semmilyen sorba boraival; aki a mai trendeken túl a borvidék hagyományiat is szem előtt tartva hosszan érleli borait és piaci kényszerhatásoktól mentesen akkor tölti le és akkor hozza forgalomba azokat, amikor szerinte a bor készen áll erre (nyilván azért a piac is tud ilyen kényszerhatásokat generálni, ami ráerősít erre, pláne egy olyan borvidéken, ahol 200 pince versenyzik, de Géza esetében ebből stílus született). Bevallom, kedvelem a friss, élénk ízeket a TokajDry műfajon belül, azt sem titkolom, hogy a furmint (pláne szólóban) éretten nem mindig kedves a szívemnek, de azt is el kell ismernem, hogy ha megfelelő érettségű szőlőből, megfelelő hordóban készül, akkor időnként csodák tudnak születni hosszú palackéréssel is. Géza sokszor meg tudott már lepni ezen a téren az elmúlt 10-15 évben, úgyhogy semmiképp nem hagytam volna ki pesti gyorskóstolóját:

Szűcs Ferenc testvérünk közismerten nagy borgyűjtő hírében áll. De emellett évtizede a tállyai borászközösség aktív tagja, aki gondolt egyet és saját készletéből, illetve innen-onnan összegyűjtögette a fellelhető összes Csontos-dűlős *Bott bort Bodóék, a szűk körű tállyai borászok és persze a saját örömére. Nem tudok elég hálás lenni, hogy engem sem felejtett ki a névsorból, így a tavalyi TokajMagic-es csillagszórás után az idei Furmint Február sem maradt el az eltarthatóságban maratonista Csontosok és Exczelecziások nélkül. Remélem, nem unjátok őket...! Nekem felettébb kedvemre való sor volt:

Az idei kemény év megpróbáltatásait levezetendő igazán szép felkérésnek tehettem eleget december 23-án, amikor is a **Szepsy István által már hetekkel korábban bejelentett első szuperaszúk debütálását celebrálhattam. A hazai sajtóban már több kört futott a Betsek- és Szent Tamás-dűlők 1-1 parcellaszelektált aszújának híre (2017-ből). A borvacsorával egybekötött fővárosi bemutatót a járvány miatt le kellett fújni a borászatnak, de a Borkollégium archívumának pár igen szép aszújával felvezetve, tíz szerencsés résztvevővel megkóstoltuk a mérföldkőnek számító két mádi tételt (melyek egyúttal alighanem a valaha készült legdrágább aszúk is). Hogy a szupertoszkán borokhoz hasonlóan új korszakot nyitnak-e meg a szuperaszúk… Nos, ezt majd a piac fogja eldönteni. Egy biztos: sokan beszélnek most róluk és nagyon kevés készült belőlük (2x960). Lássuk (mély vízbe dobva) tényleg annyira komolyak-e:

Mádon aztán zajlik az élet mindig. - A borvidék központjává érett 2000-től, a dűlős terroirgondolkodás jelentős borműhelyeivel, 2009 körül egy grandiózus kooperációval (Szent Tamás, mádi palack stb), ami kicsit egész Mádra kihatva sok metamorfózison ment keresztül. A befektető pár hete ránk szabadította a MAD bubbles jelenséget, mely sokakban sokféle érzelmet váltott ki; azt ki lehet jelenteni, hogy osztatlan sikert nem aratott a piacon és erősen szembemegy a második mondatom értékeivel is (aligha lesz azonban mérhető hatása bármire is). Azt tudjuk, hogy a közösségi összefogás nem a kedvenc témája sajnos borászainknak, és én is gyorsan megtanultam az elmúlt 10 tokaji évem alatt, hogy a legfőbb gond a borvidéken az, hogy lassan bármilyen téma mentén képes két hegyaljai borász végtelen vitába bocsátkozni (építő párbeszéd helyett). Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a piaci pozícionálás terén koncepciózus játékszabályokkal mind a mai napig adós a borvidék (működő eredetvédelem, jól átgondolt termékleírás, dűlők értelmezése, árpolitika stb). Tíz borász így nyilván tízféleképp fog gondolkodni a szőlészkedésről, a borkészítésről, stratégiákról, kb mindenről. Pedig a Mádi Kör egyike a borvidék számos egyesületének, melynek furamód épp a szigorú eredetvédelem az egyik legfőbb programpontja, ezt a borvidéken belül is önállóan (településileg) értelmezi és szervezi, ami zajos visszhangokat generál. Rendszeres tematikus kóstolóinak legutóbbi szeánszán nagyon kíváncsi voltam, hogy a hosszú életűnek tartott mádi szárazak miképp érnek a palackban. A meglepetések nem maradtak el:

Pár hónappal korábban egy igazán rendkívüli botritiszes nagyvilági kóstolóban volt részem a Bécsben élő és dolgozó Varga Zoltán borgyűjtő jóvoltából. Belejöttünk az olasz borokba itt a blogon egy időre (ha már a személyes olaszországi látogatás egy ideig biztosan nem reális), ám most az alábbi nagyszerű sorral búcsúzunk Itáliától egy időre. A kóstolónak nem minden bora került be a posztba, egyrészt a töredékes jegyzetek miatt, másrészt volt pár érettebb bor is a sorban, amiről az idő vasfoga szinte már nem is hagyott semmi írnivalót. Egy 1991-es Prunotto Barolo, ami már jócskán a végét járta véleményem szerint, akárcsak egy 1979-es Badia a Coltibuono Chianti Classico Riserva, de az 1967-es Antinori Chianti Classico is túl jutott a szebbik korszakán. Nézzük, mik voltak igazán emlékezetesek az idő közben nemzetközivé formálódó borsorban:

Egy geológus, akinek Bényén van a pincéje (bérelhető trezorral, sok régi évjárattal), és aki bár konkrét elképzelésekkel közelít a borkészítéshez, tisztában van vele, hogy a mai piaci elvárások mit várnak például egy aszútól, szemben a régi közízléssel. Hajlandó ezt figyelembe véve idomulni is hozzá, de a régi vásárlói kapcsolataira is ugyanúgy vigyáz, jöjjenek akár bringával vagy turistabusszal. Talán azt tudja, hogy az ófurmint divatja is rég leköszönt, de láthatóan szereti és van, amiről nem tud lemondani ma sem. Még tavaly kaptam a meghívást az Illés Pincétől egy nagy aszúteszt és kóstolás levezénylésére, ami sajnos nem jött össze. Pár éve a bényei pincén túl a Szerelmi Pincesoron is megnyitották kapuikat a vendégek előtt, ahova szintén invitálták. Most végre sikerült sort keríteni a találkozásra. Illés Jánossal kóstoltam Tokajban (4-től 9-ig, és nem időben, pontokban):

Összegyűlt pár palack tokaji az elmúlt pár évből. Ha borászoktól bort kapok (nehezen fogadtam el eddig bármit is, mindig olyan érzésem volt, hogy az ajándék mögött elvárások is vannak), többnyire nem iszom meg őket azonnal és általában elteszem/kerülgetem a palackot, hogy “majd egyszer...együtt...több borral....” vagy majd egy TokajMagicre jó lesz. Aztán azt vettem észre, hogy ezek a palackok immár 3-4 éve csak gyűlnek a pincében, aminek nyilván semmi értelme. Ezért úgy határoztam, hogy újabb rovatot építek rájuk. - Klasszikus vaktesztelés, semmi trúváj. Barátnőm a konyhában előkészít néhány bort, hármasával vakon kitöltögeti, és kóstolgatunk. A borok és borászatok jelentős része kisebb, kevéssé ismert lesz, de azért mindig igyekszem fűszerként 1-2 érdekességet is a sorba csempészni, a játék végett. Az idei év a friss TokajGuide előkészítése jegyében telik, induljon hát ehhez a kincsvadászat. 

Tavaly is és idén is úgy jött ki szerencsére, hogy a furmint februárt *Bott borokkal sikerült megünnepelni a Tokaj-klubbunkban. Tavaly Teleki és Csontos (lösz és riolit összehasonlítás régi évjáratokkal), idén pedig Milotta László, Szűcs Ferenc testvérünknek és Bodó Judit utánajárásának hála egy közel teljes sort sikerült dobni a pince immár kultikus Csontos-dűlőjéből. Biztosan van, akinek ez nem meglepő Bodóékat ismerve, de bizony van az úgy néha, hogy egy tokaji furmint képes évekig is kulturáltan viselkedni a palackban. A tovább gombra kattintva az is kiderül, mely évjáratok voltak a legszebbek a tizenegyből.

A gombák misztikus világ a természetben. Ha belegondolunk, az élet mennyi területén játszanak jelentős és mégis szemmel nem látható szerepet: lehet ez hasznos szimbiózis és lehet parazita jellegű a jelenlétük (akár a testünkben), az erdők föld alatti, fák közötti misztikus “webkapcsolatát” alkotják, ahol egy egyed akár több kilométeres kiterjedésű is lehet a gombafonalakkal, gyűjtjük és megesszük őket (sőt időnként még hallucinogén hatásuk is lehet). Kierjesztik a bort, ott vannak a pince falán, esős/párás időben pedig szürke rothadástól nemes rothadásig megannyi fertőzést okoznak a szőlőn is (sokszor egyazon gombafaj által). A metamorf borkészítési eljárások egyik legsajátosabbika a Botrytis cinerea által okozott aszúsodás vagy nemes rothadás, mely tudjuk, nem csak Tokajban játszik szerepet a borkészítési eljárásokban, hanem a Föld számos más borvidékén is alkalmazzák a borra gyakorolt természetes édesítő hatását. Varga Zoltán, Bécsben élő borgyűjtő jóvoltából most világkörüli botritisz-turnéra indultunk, de nem csupán térben, hanem bizony időben is. Milyen egy 58 éves aszú, hogyan érik egy 26 éves új-zélandi chardonnay és milyen egy kékszőlőből készült eszencia töménységű ruszti Ausbruch? A Tovább gombra klikkelve elmesélem.

Vannak borok, melyekről csak nosztalgikus elragadtatással tudok mesélni és visszaemlékezni rájuk. Történt, hogy 2008 őszén, a Bortársaság Lándchíd utcai boltjában (még annak megnyitása előtt) kiadvány előtti belsős kóstolón vettünk részt Balla Marcival, akivel azokban az időkben sokat kóstoltunk együtt (a BT-nél is együtt kezdtük és ezt a blogot is együtt indítottuk el). Vegyes sor volt St. Andreákkal, Bolykikkal, Heimannokkal. Aztán jött egy ismeretlen pince furmintja a Mézes-mály dűlőből egy Szepsy Urbánnal, mindkettő, 2006-ból. A Balassa tetszett jobban, igaz akkor az Urbán is mély benyomást tett rám. Az a Mézes-mály furmint azonban igazi 3 csillagos élmény volt: soha nem felejtem el az ízét. Eljött hát az ideje, hogy a legutóbbi TokajMagicen néhány szerencsés ismerőssel szemügyre vegyük, mivé lett az a bor és meddig jutott el a fiatal borász ezzel a dűlővel száraz borban.