Mindig értékelem, ha egy pince szép csendben, különösebb hivalkodások nélkül teszi a dolgát, és közben hű az elveihez is. Hegyaljáról több példát is lehetne hozni azokból, akik így dolgoznak. A Dobógó például soha nem akarta túldobogni az elmúlt évtizedekben a borvidék (elég tompa) alapzaját. Korai aszúikért rajongtam, és keveset beszélünk róla, de a TokajDry műfajban is a pionírok közt voltak. A Dobogó Furmint ugyanis 2003 óta minden évben elkészül! És soha nem akar több lenni, mint ami: egy korrekt árú alap száraz tokaji bor, ami megéri az árát. A legutóbbi hasonló vertikális napján (2018 ősz) Fiáth Attila emlékezetes facebookos kirohanása azt a harsány kritikát fogalmazta meg a tokaji furmintról, hogy úgy érik, mint Barbara Streisand. Azt nem állítom én sem, hogy minden furmint eszményi módon fejlődne a palackban, de pont azért tanulságosak az ilyen retrospektív kóstolások, mert megmutatják, melyik évjáratban mire képes a fajta, a termőhely, a borász, és szépen kirajzolódnak a különbségek, korlátaink, hogy tudniillik vannak olyan évjáratok, amikor a furmint lehet igazi csoda szárazban, és vannak évek, amikor sajnos 1-2 év alatt fogyasztandó bort is alig-alig ad. Nincs ebben semmi gond, nem kell szerintem ebbe semmi többet beleképzelni, mert bizony máshol is így megy ez. A Dobogó úgy kezdte el mindennek az értelmezését, hogy egy korrekt alapbort le tudjon tenni a fogyasztó asztalára, lehetőleg minden évben, és pont. Lássuk, melyik években jutottak ebben a munkában 20 év alatt legmesszebb…

Kivételes kegyben részesülhettem pár hete. Tanítok borokról több kisebb-nagyobb suliban is, és nem rég az egyik tanítványom meglepte a csapatot egy 2006-os Massetoval (szoktunk ilyen bring your own bottle kihívcásokat belefűzni a tematikába a tanulás jegyében, de inkább a hiperes, benzinkutas, házi boros (!) büntikhez szoktam hozzá az elmúlt években…talán ez most az elégtétel volt). Long story short: a bor tulajdonosának barátja kapta ajándékba a palackot egy tehetős kollégájától, aki egy mámoros este végén kapta le a boros polcáról, és adta át búcsúzóul, majd a kedves tanítványnál kötött ki, aki a weben megnézte, mennyit érhet (kb félmillió forint körül mozognak most aktuálisabb évjáratok). Ő maga sem tudta igazán, mi is ez, így elhozta az órára. Ha már így alakult, elevenítsük is fel, hogy mi is pontosan a Masseto és hogyan születtek meg a szupetroszkán ikonok?

2023-ra mindössze 4 zártabb körű TokajMagic eseményt ütemeztem (egyrészt ennyire jut kapacitás, másrészt ebben a formában tud fenntartható lenni a rendszer). Évente gy **Bott tematika immár hagyomány. - Tavaly ősszel Határikat kóstoltunk, aztán Judit bedobta, hogy kéne egy ‘aszú összest’ is tartani valamikor. Mondja ezt pont nekem... Több se kellett: fél év múlvára már be is írtam a naptárba. Pár gyűjtői és egyéb szálat megmozgatva végül össze is állt a komplett sor, kiegészítve a legújabbakkal (a frissen töltött 2019 és az érdekesség/perverzió kedvéért 2021, egyenesen a hordóból, Keresztúrról). Ritka, de kivételes alkalom: nem csak amiatt, mert ennyi féle **Bott aszú egyetlen estén még sosem volt a poharakban, de amiatt is mert ez az első TM-kóstoló, amit meghirdetni sem kellett, elég volt egy kicsit kiszivárogtatni, és másnap már Varsóból jött az első két foglalás. 12 szerencsés résztvevővel végülis igazán parádés élményben lehetett részünk. A kétcsillagos pince továbbra is a tisztaság egyik legszebb példája a borvidéken. Bizony aszúban is:

Ez a pillanat is eljött. Bár nem tudom, mit jelent ez pontosan...egész véletlenül szűrtem rá az admin felületen év elején, hogy hol is tart most a számláló. De ha már így alakult, úgy voltam vele, hogy akkor erre az alkalomra nyíljon valami különleges. 2009 derekán írtam az első cikkemet, ha az emlékezetem nem csal. Derékhegyként indult az, ami aztán TáncolóMedve bornaplóként született újjá 2010 körül (az első pár tucat poszt még Balla Marcival koprodukcióban született), és pár hetes kisebb kihagyásokkal több, mint tíz éve szolgáltat 100 %-ban független boros tartalmat a blog. Szerény kalkulációim szerint nagyjából 5000 borértékeléssel és egyéb eszmefuttatásokkal törekedtünk rá, hogy változatos témákkal, izgalmas borok leírásával örvendeztessük meg az olvasókat (akikről mind a mai napig fogalmam sincs, mennyien vannak pontosan, soha nem érdekeltek a statisztikák, hisz soha nem volt cél, hogy sales csatorna legyen az oldalból bannerekkel, roadblockokkal és popupokkal). Az volt a cél és ma is az, hogy elmeséljem a legjobb borokat.

Kizárólag magnum palack készült a tételből. Cabernet sauvignon és cabernet franc házassága. Animális, érett, tercier jelleg, fekete fűszerek, gyógynövények, vegetális jegyek. Mégis nemesség árad belőle, de ehhez érdemes szellőztetni is egy kicsit. Sima, megnyugodott íz, csodás arányok, finom gyümölcs (főként pirosak), elegáns fűszeresség, illetve remekül beépült tannin. A végén sós terroirjegyek, összeérett, letisztult részletek. Kifinomult és kész bor, nagyjából a csúcsán. (6+)

Mély gránát szín. Illatában paradicsom, húsos jegyek, érett jelleg. Tőzeges, komposztos, vegetális, paprikás jegyek. Ízében csoki, kávé, szép tannin, tiszta jegyek a kor ellenére is. Finom érettséget mutat, földes, avaros tercier jelleggel, fakérges kesernyével, izgalmas fűszerességgel. Tetszett így idősen is!

Sajátos út a Királyudvar pályafutása Hegyalján. A pince ezredforduló körüli jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: merész, formabontó borműhely, hihetetlen csillagállásokkal, elképesztő minőséggel régi és új stílusokban egyaránt: az első tíz év nyomán egyértelmű volt a csillag a 2014-es TokajGuide óta! De aztán valahogy mintha a befektetői/vállalkozói kedv Anthony Hwang számára egyre macerásabbá vált volna (bár alighanem vannak ezzel egy páran így a Hegyalján befektetők közül). Az csak egy dolog, hogy Szepsyvel nem egyeztek, majd Demeter Zoltán is önálló útra lépett. Az általa felkészített Juhász Szabolcsnak súlyos stafétát kellett átvennie, de megbirkózni látszik a feladattal, noha 40+ hektáron kell a biodinamikát gyakorolnia a szomszédok mellett. Közben kibontakozott egy szép pezsgős úttörőmunka is, ám mégis maradt bennem hiányérzet a 2008 utáni borokat illetően. Egyre kevesebb igazán fényes tétellel találkoztam, és olyannal, ami a 99-07 közötti érát megközelíti, akár aszúban, talán egyet sem (a 2008-as aszúval is sok fenntartásom volt). Itthon továbbra is elvétve lehet találkozni boraikkal, de most elérkezett az igazság pillanata. 

Vannak birtokok Hegyalján, melyek későbbi indulással érkeztek meg a borvidékre, de munkásságukban vastagon ott lapul a csillagos faktor. Mádon két ilyen is van jelenleg, közülük az egyik a HOLDVÖLGY, melyet Demkó Pascal alapított 2004-ben, majd az első tényleges évjáratuk a gyönyörű 2006-os lett. Az első években Berecz Stéphanie formálta meg a borokat, ma Gincsai Tamás borászként, Jójárt Gergő igazgatóként vezeti a birtokot. Sajátos piacszervezés volt rájuk jellemző mindig: eleinte a külföldi vektorok jelentették a fő fókuszt (Moonvalley néven), később a hazai csatornákat is elkezdték tudatosabban építeni. Közben az ezüst címkék alatti sávban megjelent egy fiatalosabb második vonal, a Hold and Hollo. Exkluzív gyűjtői klubtagságot szerveznek, egyedi élményekkel a gyönyörű mádi birtokközpontban, de nagyon előremutató az a stratégia is, hogy az aszúik közül az érettebbek futnak a piacon, a frissebeket kizárólag előjegyzésben lehet elérni. Lássuk, melyek voltak eddig a legszebb kiadások!

Ezt a klubszezont Bárdos Sarolta Barakonyi-dűlős furmintjaival kezdtük a minap. A Várhegyből kivált termőhelyet általa ismerhettük meg a 2000-es évek derekán, méghozá gyönyörű, egyedi stílusjegyekkel megformálva. Noha évek óta hárslevelűből is készül a Barakonyi-dűlős bor, az évjáratok számomra itt mégis a furmintot látszanak igazolni. Mégis kedvesebb, élvezetesebb borok ezek szemben mondjuk a szigorúbb mádi furmintok derékhada: mindig van több vagy kevesebb maradékcukor, ami az eltarthatóságban is fontos szerepet játszik ezekben a borokban. 2017 klasszis év: ennek köszönhetően a Nobilisnél egy különleges parcellaszelekció, a ‘Karós’ tétel is elkészült, melynek friss, 2018-as évjárata most debütált nálunk: érezhetően egy még hosszabb eltartásra szánt “nagybor” a cél ezzel a különleges szelekcióval. Nézzük is meg, hogy a dűlő mire képes több évjárat tükrében!

A Gróf Degenfeld család története igazi regénybe illő história. A reformkor idején Gróf Degenfeld Imre helyi borászokkal, termelőkkel egyesületet alapított azzal a céllal, hogy a tokaji borok minőségét szabályozzák, illetve magasabb szintre emeljék. Ez lett 1857-ben a Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesület, mely a borminőségek szabályozásában, később kereskedelmében is szerepet játszott. 1873-ban kastély épült Tarcalon, egy országos program keretein belül, mely a borászatok megerősítését támogatta a filoxéra alatt és után. A patinás épület vincellériskolaként működött, ezzel is támogatva a válságos időket élő régiót. Az évszázadok folyamán a család számtalan nemesi sarja származott el szerte Európában (német és erdélyi szálakkal), szerepet kapva a politikában, de pl. a 30 éves háborúban is. A világháborúk idején a család néhány évtizedre eltűnt Magyarországról, hogy aztán 1995-ben méltó pompával térjen vissza, a borászat mellett nemesi kifinomultságot sugárzó kastélyszállóvá alakítva a tarcali birtokközpontot, modern borászattal a rendszerváltás utáni borvidéki privatizáció második/harmadik hullámában. A 25 év alatt olyan szakemberek bábáskodtak a birtok stílusának kiérlelésén, mint ***Demeter Zoltán, Bárdos Sarolta, Rakaczki Gábor, Ujvári Vivien, Zsurki Sándor, de mindenképp nevesíteni kell a kezdetek óta szőlészként itt dolgozó Varkoly Istvánt is, akinek köszönhetően immár organikus elvek szerint zajlik a szőlőtermelés!