Meglepően virágos, muskotályos, rózsás, szuperintenzív illat, ahhoz képest, hogy nem kimondottan illatos(nak szánt) tétel. Szép sav, finom, friss sárga gyümölcsök, összességben kellemes, behízelgő, feminin bukébor, mely jellegét tekintve simán elmenne vakon akár tiszta muskotálynak is.

Legutóbb két igen izgalmas hegyaljai családi pince tételeit írtam le 2011-ből. Számomra Gizella is, a Kikelet is azt bizonyította, hogy a meleg évjáratban nagyon résen kellett lenni a száraz borok készítésénél (hogy azok valóban kimerítsék a száraz bor fogalmát és a borok élvezhetőek legyenek több év távlatában nézve is). Egyre inkább meggyőződésem, hogy a kis volumennel dolgozó, szerényebb, közepesen ismert minibirtokok sokszor magabiztosabban teljesítenek, mint a nagyobb nevek.

Úgy döntöttem, nem darabolom tovább a sort. A következőkben öt ugyancsak jól csengő tokaji név száraz borainak jegyzetei jönnek:

Novemberre nagy dobással készült a Bortársaság a hazai Tokaj-rajongóknak és persze ugyanúgy minden borkedvelőnek. Igen tetszetős, önálló kiadványt szenteltek a 2011-es remek évjárat száraz borainak, melyet a megszokott Oremus Mandolás, Homonna birtokbor, Sauska cuvée 113 és Szepsy István még szélesebb dűlőportfóliója mellett olyan limitált tételek is színesítenek, mint a Kikelet Pince Lónyai Hárslevelűje, a Gizella és a Balassa Pince teljes száraz szortimentje, a Tokaj Nobilis Susogó és Barakonyi Furmintja, illetve 13 esztendő után Demeter Zoltán borai is föltűntek a Bortársaság polcain (méghozzá a teljes dűlős sor)!

Az utolsó pillanatban kaptam csak meg a meghívót a Sauska-Tokaj bemutatójára, de a lényeg, hogy még időben értesültem, és ott tudtam lenni az Esszencia Főzőiskolában. Tanulságos programnak ígérkezett. Az eddigi tapasztalatokról annyit, hogy egyfelől a helyszín és a szervezés már a tavalyi, Sauska Korai bemutatón is bevált (a borokról nem is beszélve), másrészt pedig már egy-két éve a Sauska-Tokaj néven forgalomba kerülő borok közül is kóstolhattunk egy s mást…amik legalább annyira meggyőzőek voltak (számomra), mint villányi boraik. Pedig (ugyan nem nagy zaj kíséretében, de) kapnak ők hideget is meleget is (mindkét borvidéken, de főleg Tokajban). Árvay Jánossal közösen komoly alapokat fektettek le. - Nem titkolt szándék volt a világfajták bevonása, ami természetesen egyből „Na de kérem….?!” – típusú reakciókat váltott ki a FurmintHárs-fetisiszták táborából… Igaz én is az vagyok, de kóstolván a 113-as cuvéet (barrik Chardonnay-val és Sauvignonnal a Furmint és a Hárslevelű mellett) nekem nem kétséges, hogy a világfajták (legalábbis ebben a leosztásban) nem írták fölül a termőhelyet, sőt ha úgy tetszik emelték a Tokaji Furmint nagyságát. Akkor nincs rá szükség? - Lehet, de amíg a pince az imént említett módon arra használja a nem őshonos fajtákat, hogy szekundáljanak a helyiek szépségének, emellett a címkén zempléni tájbor megjelölés szerepel (vagyis semmilyen fenyegetést nem hordoz az ilyen bor) addig talán nem kell az ilyesmin hosszasan merengeni, ki-ki eldöntheti maga, hogy ízlik neki a bor vagy sem. Más kérdés viszont, hogy a most kóstolt tételek éles kanyarokat hoztak a tokaji szortimentben, - kicsit a villányiak mintáját követik, sőt a közös filozófiát hivatottak egyesíteni. Ezentúl ne a tokaji pecsétes logóval keressük őket a polcokon, hanem a Villányból megszokott körrel középen, mintegy még inkább összefonva egy kerek egésszé az egész Sauska-szortimentet... Komoly és radikális elhatározások ezek.

Két tokaji és két világfajta érdekes kísérlete ez a bor (Furmint, Hárs, Chardonnay, Sauvignon). Almás, édes körtés, fanyar birses, friss kavalkáddal nyit, a 60 %-ban reduktív Furmintból álló tokaji bor. Mellette a 10 % Chardonnay fában is volt, ami finoman megtoldja az aromákat némi krémességgel. Ízben közepesen telt, eléggé zamatos, viszonylag szolíd savérzettel, linzeres, süteményes ízmaradékkal. Gazdag, enyhén ásványos világ, remekül fogyasztható fehérbor (könnyebb tejszínes, tejfölös ételek mellé akár), ne hagyjuk fölmelegedni. Bármikor szívesen iszom.