Egy korábbi éra Sauska-lelete (s egy nehéz évjáraté is egyúttal), amikor még a furmint és sauvignon mennyben kötettett frigyében hitt a pince. De a hálószobáról beszéljen inkább a bor (helyettem). - Színben is már mélyül, aranylik rendesen. Illatban eleinte van benne érett trópusi gyümölcs, sok lédús citrus a világfajtából és némi füstös, gumis, fülledt (tompán) reszelt almás jelleg furmintból is, ami a levegőn előtérbe kerül. Ízben már az elejétől sok sav, szikár, szárító jelleg, aztán a korty második fele átcsap krémes, fűrészporos, hordós ízekbe, enyhe sósságba (igaz némi kesernyével). Az a legmeglepőbb, hogy minden durva körzhelye ellenére izgalmas és egyedi bor. Érett, de mégis jó értelemben különc egyéniség (és nincs szétesve sem), ami mellé alighanem főzni kéne valami tejszínes, krémes, zöldfűszeres, citrusos főételt hallal vagy szárnyassal... (tipp: felbontás után nem érdemes elrakni, gyorsan hanyatlik vákuum alatt is).
A Sauska borokról sok újdonságot már nem nagyon lehet elmondani. Évek óta masszívan tartják pozícióikat a hazai elitben. Ez különösen a villányi borokra igaz, de egyedi irányt fölvállaló száraz tokaji boraik ugyancsak elindultak hódító útjukon (a villányi számozással és árazással parallel módon fölépítve a sort). Nem gondolom egyébként, hogy túl kéne magyarázni ezt a házasításos témakört a 3 számjeggyel ellátott tokaji cuvée-ik esetében. Biztos lesz, akinél ledobja az ékszíjat és "hogy kerül a csizma az asztalra?", megint mások (a nyitottabbak) elfogadják, hogy ez a pince másutt és másféle egyensúlyokat keres, mint a megszokott dűlős fumintok és hársak mívelői szerte Hegyalján. Azt szoktam a védelmükben elmondani, amit mindannyian tudunk: a tokaji fajtákat az elődök alapvetően édes bor készítéséhez szelektálták és arra is használták. - Ki tudja? Talán tényleg egy megfelelő arányú házasítás lehet a megoldás a nagy száraz tokaji meglelésében. Lehet, hogy nem csak Kárpát-medencei fajtákkal érdemes kísérletezni.... Senki sem tudja. De meg kell próbálni, meg kell kóstolni (noha, amint látni fogjuk, a fehérek közül nekem is épp egy helyi fajtákból összerakott tétel okozta a legtöbb örömet...ettől függetlenül, őszintén nagyon kíváncsi vagyok, hogy muzsikálnak a 113-asok, 111-esek, 107-esek a jövőben).
Az utolsó pillanatban kaptam csak meg a meghívót a Sauska-Tokaj bemutatójára, de a lényeg, hogy még időben értesültem, és ott tudtam lenni az Esszencia Főzőiskolában. Tanulságos programnak ígérkezett. Az eddigi tapasztalatokról annyit, hogy egyfelől a helyszín és a szervezés már a tavalyi, Sauska Korai bemutatón is bevált (a borokról nem is beszélve), másrészt pedig már egy-két éve a Sauska-Tokaj néven forgalomba kerülő borok közül is kóstolhattunk egy s mást…amik legalább annyira meggyőzőek voltak (számomra), mint villányi boraik. Pedig (ugyan nem nagy zaj kíséretében, de) kapnak ők hideget is meleget is (mindkét borvidéken, de főleg Tokajban). Árvay Jánossal közösen komoly alapokat fektettek le. - Nem titkolt szándék volt a világfajták bevonása, ami természetesen egyből „Na de kérem….?!” – típusú reakciókat váltott ki a FurmintHárs-fetisiszták táborából… Igaz én is az vagyok, de kóstolván a 113-as cuvéet (barrik Chardonnay-val és Sauvignonnal a Furmint és a Hárslevelű mellett) nekem nem kétséges, hogy a világfajták (legalábbis ebben a leosztásban) nem írták fölül a termőhelyet, sőt ha úgy tetszik emelték a Tokaji Furmint nagyságát. Akkor nincs rá szükség? - Lehet, de amíg a pince az imént említett módon arra használja a nem őshonos fajtákat, hogy szekundáljanak a helyiek szépségének, emellett a címkén zempléni tájbor megjelölés szerepel (vagyis semmilyen fenyegetést nem hordoz az ilyen bor) addig talán nem kell az ilyesmin hosszasan merengeni, ki-ki eldöntheti maga, hogy ízlik neki a bor vagy sem. Más kérdés viszont, hogy a most kóstolt tételek éles kanyarokat hoztak a tokaji szortimentben, - kicsit a villányiak mintáját követik, sőt a közös filozófiát hivatottak egyesíteni. Ezentúl ne a tokaji pecsétes logóval keressük őket a polcokon, hanem a Villányból megszokott körrel középen, mintegy még inkább összefonva egy kerek egésszé az egész Sauska-szortimentet... Komoly és radikális elhatározások ezek.
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
