X

11

Ripka Gergely

Sauska újdonságok két borvidékről

Tokaji és villányi új évjáratok

A Sauska borokról sok újdonságot már nem nagyon lehet elmondani. Évek óta masszívan tartják pozícióikat a hazai elitben. Ez különösen a villányi borokra igaz, de egyedi irányt fölvállaló száraz tokaji boraik ugyancsak elindultak hódító útjukon (a villányi számozással és árazással parallel módon fölépítve a sort). Nem gondolom egyébként, hogy túl kéne magyarázni ezt a házasításos témakört a 3 számjeggyel ellátott tokaji cuvée-ik esetében. Biztos lesz, akinél ledobja az ékszíjat és "hogy kerül a csizma az asztalra?", megint mások (a nyitottabbak) elfogadják, hogy ez a pince másutt és másféle egyensúlyokat keres, mint a megszokott dűlős fumintok és hársak mívelői szerte Hegyalján. Azt szoktam a védelmükben elmondani, amit mindannyian tudunk: a tokaji fajtákat az elődök alapvetően édes bor készítéséhez szelektálták és arra is használták. - Ki tudja? Talán tényleg egy megfelelő arányú házasítás lehet a megoldás a nagy száraz tokaji meglelésében. Lehet, hogy nem csak Kárpát-medencei fajtákkal érdemes kísérletezni.... Senki sem tudja. De meg kell próbálni, meg kell kóstolni (noha, amint látni fogjuk, a fehérek közül nekem is épp egy helyi fajtákból összerakott tétel okozta a legtöbb örömet...ettől függetlenül, őszintén nagyon kíváncsi vagyok, hogy muzsikálnak a 113-asok, 111-esek, 107-esek a jövőben).

Tovább

Ripka Gergely

Sauska villányi Cuvée 11 2007.*

Szeretem Sauskáékat, ők pedig szerették 2007-et, s annak borait (még jobban bíznak bennük, mint a szenzációs 2006-osokban). Színe mély, átlátszatlan cseresznyés. Illata eleinte zárkózott, lassan mélyülő tejszínes, klasszikus, villányias felhangok, mediterrán hangulat, gyümölcsökkel, a másik oldalon némi finom kis hordófűszer. Ez ízben is fölbukkan vaniliás jegyek képében. Szűretlen, derítetlen, elegáns vörösbor, érezhetően magas extrakttartalom, főtt gyümölcsösség enyhe fülledtsége (szilva és más csonthéjasok), de mégis annak ellenére, hogy 7-es borról beszélünk, savai és tanninjai határozott, délceg tartást adnak a meglepően feszes érzetű bornak. Emellett persze eléggé öblös és gyümölcsösen zamatos is, kitartó ízzel. Tetszetős, közérthető, délies hangszerelés, profi munka. A 15-ös alkohol néha kicsit ugyan befűt a toroknak, de nem zavaró ez még. Masszív, de egyben okos, szép és fiatal is, úgyhogy könnyű beleszeretni. (Mintha a 2006-ost picivel többre értékeltem volna kiegyensúlyozottsága miatt, két és fél éve...vagy tán csak én lettem szőrösebb szívű.) Akárhogy is van a prímszámos Sauskák közt nekem a 11-es titkos kedvencem. A 13-as ártatlan, naiv gyümölcsösségét is tudtam értékelni, pláne a 7-esek magaslatait, de ezt az arany középutas villányit bármikor szívesen iszom. S talán nem nagy szám, de nekem a legkerekebb szám tőlük a 11. (7)

Tovább

Ripka Gergely

Sauska-élmények

sikersztorik/#2

Nehéz a Sauskáról is újat mondani. Telnek-múlnak az évek, és egyre többet és többet hallunk róluk. Marci szokta mondani, hogy rosszat még nem nagyon ihattunk tőlük, ami azzal a nagy kihívással jár együtt, hogy ennek a szintnek újra meg újra meg kell felelniük. Pár év alatt bekerültek egy olyan borvidék elitjébe, amely elsőként ébredt a rendszerváltást követően. Márpedig a jól bejáratott 2-3-4 nagy névvel parallel csak nagyon keveseknek sikerül valóban érvényesülni, piaci helyet szerezni. Sokaknak tört bele a bicskája, sokan azóta is küzdenek, a Sauskának hamarabb sikerült talán ez, mint bárki másnak bármi hazánkban. Mi csak elképzelni tudjuk, mennyire lehet ez nehéz feladat, de a Sauska Krisztián által verbuvált Kúcs Gyula birtokigazgató mellett dolgozó Latorczai László főborásznak és csapatának a precíz, gondos technológiai hozzáállással, a jó termőhelyek (Kopár, Ördögárok, Makár stb) kiválasztásával, a jól fölépített borszortimenttel és a letisztul arculattal a Sauska Pincészet számára úgy tűnik, tényleg nem létezik lehetetlen.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább