Szándékosan nem azt írtam címnek, hogy a tíz legjobb! Egyrészt mert a jó az ugye túl relatív (szubjektív) és túl sokan mondanak, túl sokféle dolgot jónak. Másrészt a borok terén és magában a borkészítésben érzésem szerint pusztán jónak lenni már nem elég. A fejlődés, az előrehaladás, egyfajta izgalmi faktorral sokkal érzékletesebben megfoghatók (mert kívülálló szemmel nézve klasszis csapat a Valencia is, de mégsem tud mit hozzátenni egy El Classicon tapasztalható innovatív játékszínvonalhoz).

Valamelyest ezt is hivatottak szemléltetni oldalunkon a borok és a birtokok csillagozása is. Épp ezért elkezdtem egy kis excel-táblában vezetni márciustól a Táncoló Medvén eddig elért kimagasló borászati teljesítményeket, azaz a három csillagos borértékelési szisztéma birtokok közti összegzését. Tavaly még csak az első 5-öt emeltük ki, de ahogy szaporodnak minden egyes évvel a borokra kiosztott csillagok, úgy lesz egyre érdekesebb ez a kis összegző táblázat is. Nem meglepő módon a sorrend első fele alapvetően nem változott tavaly óta, de ahogy haladunk a vége felé, úgy lesz egyre izgalmasabb, kik is tudnak újat mutatni évről-évre:

Nyilván azért sem tekinthető egészen relevánsnak ez az összegzés, mert mindenütt más a birtokméret, így más és más tételszámmal dolgoznak a borászok is évről-évre. Nem utolsó sorban pedig bár minden tőlem telhetőt megteszek, nem sikerül egyformán megismerni minden borász összes borát. (Hovatovább vannak borok, melyek természetesen nem ugyanazt az élményt nyújtják mindig, ezen esetekben próbálok átlagolni és úgy csillagozni.) Ily módon továbbra is év végi érdekességként kell szemlélni csupán ezt a táblázatot!
Szerintem azonban az ország három legizgalmasabb borászata továbbra is tokaji, s mind örvendetesen tartja erős színvonalát. *Demeter Zoltán és *Szepsy István mellett a múltjukhoz szervesen kötődő *Királyudvar is élesen elszökött a mezőnytől; részemről elkerülhetetlennek tűnik a tarcali pince esetében is az apró, sokágú elismerés (az 50. boros csillag után). A Királyudvar tehát a harmadik kiemelkedő színvonalú, csillagos birtok blogunkon.

A „félcsillagosok” közül a Bott Pince volt még 2012-ben nagyon határozott befutó: 40 érvet tudnék mellettük fölhozni. Megelőzik mind az ötödik Sauska-Villányt, mind a hatodik Royal Tokajit (utóbbiak is tartják helyüket az élbolyban 2011 után is).Ám Somlóiak közt a legérdekesebb, Takács Lajos minimális volumennel is nagyon erősen kapaszkodik a nagyok után. Reméljük, még sokáig megörvendeztet minket örökösen formálódó stílusával. A képzeletbeli félcsillag járna ennek a négy pincének is. (Így hirtelen a legszembetűnőbb még számomra az ebben a kis listában, hogy a korábbi több mint 10 esztendő év pincészetei/borászai közül egy sincs a legtöbb örömet okozó listámon.)

A Top10-es, leszakadó bolyban a nyolcadik legizgalmasabbnak a Tokaj Nobilist érzem, ahol Bárdos Sarolta jópár éve készíti magabiztosan különleges stílusú, finomságú borait édesben is, szárazban pedig főleg a Barakonyiban. Kilencedik a radikális fertőrákosi jelenség, Ráspi József (az egyedüli a top 10-ben, akitől még nem kóstoltam 3 csillagos bort, de örömteli, hogy Sopron is színesíti a Tokaj-uralta mezőnyt). Balassa István két legutóbbi Mézes-Mály furmintjával hajrázott be a tizedik helyre. Végezetül (+1) őszi, mádi látogatásom alkalmával sikerült Németh Attilánál rácsodálkoznom az ország egyik legkiegyensúlyozottabb, legütősebb borsorára. Ragyogó tehetségnek érzem a gyöngyöstarjáni titánt, s bár borai jelenleg csak Amerikában kaphatók, mátraiként is sikerült már első évjárataival világszínvonalat palackokba zárnia Hegyalján (főleg, de nem csak édesben)! Egyelőre tizenegyedik ebben a sorban, de ehhez a szinthez elég volt mindössze kilenc bort megkóstolnom tőle (Szepsy István mellett neki van a legjobb mérlege).

Hozzá jól kapcsolódóan nem sokára újra jelentkezem 2012 legkomolyabb borélményeivel!