A minap akadt a kezembe a holland Gault&Millau kiadójának bor és gasztronómiai magazinja, a Proefschrift, mely címlapon a tokaji száraz furmintot helyezte a középpontba szeptember-októberben. A lap elején jól ismert hegyaljai borász portréja néz vissza ránk. A címlapsztori maga pedig a blogunkon is legeredményesebb két magyar borász, Demeter Zoltán és Szepsy István útkereséseiről illetve borainak kifinomult stílusáról szól. A szerzők: Louis Janssen, Jan és Kyra ban Lissum, akik elismert borszakírói a holland Gault&Millaunak.

---

A cikk alapvetően a két kiemelkedő borász száraz boraira való rácsodálkozásról szól, de szó esik természetesen a több száz színpompás tokaji terroirról (az 1500 pici vulkánról), a rendszerváltás utáni paradigmaváltásokról, az azt felkaroló Tokaj Reneszánszról, a külföldi tőkével alapított csúcspincékről (szerencsétlen elírásokban amúgy nincs hiány, ami ezen a színvonalon, nyomtatásban azért engem meglepett). Ezt követően két szálon mutatja be a két nagyhatású borász életútját, s hogy milyen mérföldkövek érintésével is jutottak el oda, ahol most tartanak. Bár nem tudok hollandul, de aki kicsit is jártas Hegyalja modernkori történetében, biztosan eligazodik valamelyest a sorok közt. Közismert például Szepsy István Parker-tagadása, mely itt is szóba kerül. A leginkább megindító egy fogékony olvasó számára ezer kilométer távolságból talán az lehet, mennyire megdöbbentő Tokaj-Hegyalján a minőségi robbanás, a családi pincék szorgalmas, töretlen ambíciója, a természetesség és a tudatosság egymásra találása, párhuzamban a több évszázados hagyományok újraértelmezésével. Ezek a folyamatok mind-mind a rendszerváltás után tudtak csak kibontakozni Tokaj környékén, s született meg a világszínvonalú borminőség ismét a kisebb-nagyobb borászatokban.
Érdekes, hogy Demeter Zoltánnak jelenleg nincs holland importőre (amit a magazin is említ), de bizonyára nem véletlen, hogy mégis ekkora figyelmet kap munkássága ebben a nyugat-európai szaklapban.Az érdekesség kedvéért a magazin végén szereplő tesztszekció pontszámait gondoltam megosztom. - A szárazak láthatóan nagyobb meglepetéseket okoztak…:

Demeter Zoltán

Veres 2009: 8,5

Lapis 2009: 9

Szerelmi 2009: 8+

Szerelmi 2008: 8

Szerelmi 2007: 8+

Szerelmi 2006: 8,5

Szerelmi 2005: 7,5

Őszhegy (Öszhigy…) 2008: 7,5

Édesek:

Sárgamuskotály 2008 (Anett?): 8

Eszter Cuvée 2008: 8

Aszu, 6 puttonyos 2002: 8,5

Szepsy István

Szepsy 2009: 9-

Szepsy 2008: 9-

Úrágya 2006: 9+

Urbán 2008: 8

Furmint 2007: 8

Furmint 2000 (Úrágya?): 8

Király 2007: 7,5

Király 2008: 8-

Édesek:

Cuvée 2007: 8

Cuvée 2000: 8

Cuvée 1999: 7,5

Aszú 6 puttonyos 2005: 8,5

Aszú 6 puttonyos 2000: 9-

Aszú 6 puttonyos 1999: 8+

Essencia aszú 2000: 8,5

Essencia aszú 1999: 10

Mindössze két gondolat engedtessék meg ennek kapcsán. - Pár héttel ezelőtti tokaji látogatásom egyik legfontosabb tanulsága volt, hogy az együtt megkóstolt 8-as és 9-es Lapis Furmintok egészen rendkívüli szintet villantottak meg a száraz furmintok eddigi történelmében! (Leírás sajnos ezúttal nem készült, mert inkább kísérői voltak a jóízű beszélgetésnek, de minden korábbi élménynél szebbeknek éreztem őket most. Akinek van még belőle, becsülje meg, most gyönyörűek.) A terület végleges elvesztése 2011-től igazi tragédia.

Illetve kedves bloggertársak: úgy látom, a nehezen követhető pontozás nemzetközi dolog…:)