x

Ripka Gergely

Mikor igyunk édes tokajit?

mikor ne...?

Istenem már megint megjelent egy cikk (ráadásul angolul), ami arról értekezik, hogy a tokaji fajtákban ugyan vannak lehetőségek, de az édesek bezzeg mennyire nyögve-nyelősen kívánkoznak a borhűtőből az ember poharába…csak legfeljebb sátoros ünnepeken…meg ilyenek. Nem tudom, mennyire vagyok mérvadó, de én nem szoktam az ilyesmiből ügyet csinálni. Bármikor meg tudnék inni egy-két pohárral a kedvenc édes tokaji boraimból. Manapság ráadásul már tényleg nem kell feltétlenül pokolian mélyre nyúlni az embernek a zsebében: Áts Cuvée, Oremus szamorodni, Fortissimo, Vayi borok, hogy csak párat említsünk az elérhető árú édes tokajiakból. Az idei vári borfesztivál kapcsán kértek a Gault&Millau-nál, hogy javasoljak kettőt/hármat a rendezvényen elérhető borok körül. Akárhogy is néztem a kiállítok listáját, a legtöbb izgalmat most is (sőt az újabb és újabb távol-maradók miatt évről-évre egyre inkább) a Tokaji Udvaron találja meg az egyszeri borfogyasztó. Manapság a citrusos, friss aszúk korában már a nyári napok sem igazán jelenthetnek kifogást (számomra), hogy lemondjak, mondjuk akár egy pohár alaposan behűtött, csupa gyümölcs Disznókő aszúról.

Persze ez preferencia kérdése is főleg. Sokan mondják, hogy nem szeretik az édes borokat. Fáj a fejük tőle. Nem bírják meginni. Vagy inkább kultúra kérdése is? Tendenciózusnak tűnik, hogy az ember csak a legvégső borfanatizmusában képes igazán értékelni a tokajit. A tokaji nagyságát fel kell előbb ismerni, hogy az ember véglegesen a rabjává váljon. Nos nekem viszont például utána nem volt menekvés, megállás. Utána az ember rájön, hogy ilyen szintű csoda, ízélmény sehol másutt a világon nem tud megvalósulni, és ha vannak a cukor mellett élettel teli savak, akkor a bor nem lesz semmivel sem nehezebben iható, mint egy ugyanilyen árú Sauvignon blanc vagy Pinot noir. Szerintem, ha az ember megérti, ha megvolt az első nagy megdöbbenés, rácsodálkozás, onnantól nem lehet nem szeretni. Miért mondjuk akkor, hogy az édes tokaji borokat nem isszuk szívesen, hétköznapokon, általában? Borozni például nem csak evéshez szoktunk (igaz általában ilyenkor bontunk bort, s akkor valóban inkább szárazat). De milyen sokszor nyitunk bort csakúgy vendégnek, barátunknak, párunknak, magunknak… Talán ilyen helyzetekben a boros polcok előtt mélázva többször juthatna eszünkbe Tokaj (évszaktól függetlenül, de nyilván különösen a hűvösebb napokon). Ráadásul, ha első nap nem fogy el az egész üveg, félbe hagyja az este eseménysora, a desszertborok nagy részét szinte biztosan élvezni fogjuk napokkal bontás után is (száraz boroknál azért nincs ez mindig így, s bizony fájó szívvel választjuk a lefolyót).

Ez talán tényleg csak elhatározás és kultúra kérdése. Biztos sokunknak szimplán eszébe sem jut ez a kategória; pedig meggyőződésem, hogy földobná a hétköznapi borozásainkat is időnként (mondjuk 1-2 havonta) egy-egy palack késői szüretelésű tokaji különlegesség. Csupa érett barack, csupa sárgás árnyalat, csupa mosoly, eredetiség és természetesség.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább