x

Ripka Gergely

Pannon Bormustra 2012/NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

Ezen a héten: XIII. Pannon Bormustra #2

Ahogy arról már tegnap hírt adtunk, átadták a XIII. Pannon Bormustra aranyérmeit és különdíjait szombaton, ebédidőben. A hat külföldi zsűritag ezen a héten minden bizonnyal megragadja majd az alkalmat és sokat fog cikkezni borainkról. Íme az első pár link:



Wojciech Bonkowski, a szókimondó lengyel blogger május 8 óta csak hazánkról ír angolul. Ezen a napon Kovács Nimród 2000-es Monarchia bikavérjéről írt. Rögtön meg is ragadta az alkalmat, hogy a mustra előző érájában, még két éve tapasztalt 16-os alkoholú hazai vörösek ürügyén kirohanjon a megszokott stílusában. De elmondja azt is, a helyzet javulni is látszik itt-ott. Ennek kapcsán Egerben bízik a legjobban, melyre jó példának találta az említett tételt.
Másnap az Onyxos élményeiről írt. Csak Michelin-csillagos két éttermünkben (+Costes) kóstolható a már általam is vakon tesztelt Királyudvar PERCZE 2006, mely Demeter Zoltán keze munkáját dícséri (oxidatív és nyers savú...nem volt elragadtatva tőle), míg egy másik tavaszi kedvencemet, Bott Frigyes 2010-es Rieslingjét inkább átlagosnak találta. Burgundiát idézte benne a 2006-os Ráspi Gneisz, és hasonlóképp tetszett neki a tavalyi bajnok 2007-es Kikelet aszú is (mely szerintem sem az erejével, inkább szépséges egyensúlyával tűnik ki).
Kommentekben már május 10-ei a 'Merlot-s ámokfutás' szóba került. Itt eleinte bemutatja a megújult borbírálati szisztéma előnyeit, aztán a különböző vörösborfajtáinkról, s azok megújult jellemvonásairól is ír. Két tanulság: a világ számos részén élnek termelők képzavarban, s küldenek be 5 éves, brettes, szétesett, gyümölcstelen borokat. Másfelől pedig a Chardonnay és a Merlot fajták okozta traumáiról ír.
Egy nappal később a kiszelektált 35 legjobb száraz fehér kóstolásáról értekezik a lengyel. A Furmint fajta összességében számára valamelyest vesztesként került ki a végére (neurotikus, introvertált személyiséghez hasonlította őket; egyik nap tündökölnek, másnap letompulnak). Voltak köztük Viognier-szerű élmények, de akadtak fás, kesernyés szörnyek is számára. Az ehhez képest magabiztosabb, közvetlenebb Hársakat sokkal jobban szerette. Végezetül a Syrah-ról emlékezik meg, mely számára is meglepően terjed itt minálunk, s talált ezek közt is ígéretes darabokat.
Másnap Jásdi Istvánt látogatták meg, ami felüdülést is jelentett számára a teszt közben. Lelkesítőnek és meggyőzőnek találta a Pannon Bormíves Céhet is vezető borász balatoni munkásságát, rizlinges küldetéstudatát, csopaki terroirszemléletét.
Szombaton már ő is a díjazottakat sorolja. A különdíjasok mellett kiemeli a Kreinbacher somlói Syrah-jának unikális jellegét. Természetesen nem hagyja ki az alkalmat, hogy megemlítse, ezzel szemben a bordói fajták mennyire gyengécske végeredménnyel zártak; míg az abszolút favorit Hárslevelű és a vele szemben visszafogottabb teljesítményt nyújtó Furmint mellett a Juhfarkokat és az Olaszrizlingeket is említi. Bonkowski hamarosan mélységeiben is érinti majd az egyes témákat, borokat. Biztos kapunk tőle a megszokott módon hideget is, meleget is...(:

Alder Yarrow elmeséli röviden a mustra háttérsztoriját, aztán elmondja, hogy nem igazán rajong a nagy és kimerítő versenyekért. Inkább a tanulási lehetőség motiválja ilyen helyzetekben, hogy egy távoli ország borairól minél többet tudjon meg egy adott keresztmetszetnek köszönhetően. Kifejti, hogy laptopon bíráltak, 3-as csapatokban, csak fajtát és évjáratot mondtak nekik. Száz pontos rendszerben értékeltek, mégpedig egy speciálisan erre az eseményre kifejlesztett netes alkalmazás segítségével. Ha kellett, megvitatták egy-egy bornál az észrevételeket. Miután a 300 minta végére értek, 100 bor maradt a második, mindent eldöntő körre. A harmadik körben már csak a speciális díjak meghozataláról döntöttek (bikavér, legjobb száraz fehérbor stb). Végül csak a leges legjobbakat kóstolták vissza utoljára, hogy az abszolút bajnok neve egyértelmű legyen. Mivel megvannak, a szerző azt ígéri, pontszámait és jegyzeteit a későbbiekben közölni fogja (ez itt félreérthető, hogy vajon mindkettőt vagy csak utóbbit). Jól szervezettnek és gördülékenynek érezte a munkát, mely az átlagosnál kevésbé volt számára megterhelő. A zsűrinek voltak néha hosszas párbeszédei, de elmondása szerint alapvetően jól megértették egymást. Ő sem megy el szó nélkül a sok túlérett, túlextrahált, fás vörösünk mellett. Sok munkánk lenne szerinte (is) etéren, s erről a későbbiekben még írni szándékozik... Fehérekben a tölgyesség ugyancsak előfordult (Furmint, Hárs, Juhfark), de talált köztük "fölvillanyozó" darabokat is. Kétségtelenül az ősi hagyományokra visszatekintő aszúk voltak számára a legmeggyőzőbb versenyzők a mezőnyben.

(A többi zsűritagtól tegnap délutánig nem találtam idevágó bejegyzést. A fenti két lelkes szerző mesterkurzusán is volt szerencsém részt venni...beszámoló hamarosan. Holnap reggel folytatjuk a bormustrás hetünket.)

X

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - **Bott Teleki 2008-2023

Érlelt löszborok tanulságai Tokajból

Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:

Tovább