Pannon Bormustra 2012/NEMZETKÖZI LAPSZEMLE
Ezen a héten: XIII. Pannon Bormustra #2
Ahogy arról már tegnap hírt adtunk, átadták a XIII. Pannon Bormustra aranyérmeit és különdíjait szombaton, ebédidőben. A hat külföldi zsűritag ezen a héten minden bizonnyal megragadja majd az alkalmat és sokat fog cikkezni borainkról. Íme az első pár link:
Wojciech Bonkowski, a szókimondó lengyel blogger május 8 óta csak hazánkról ír angolul. Ezen a napon Kovács Nimród 2000-es Monarchia bikavérjéről írt. Rögtön meg is ragadta az alkalmat, hogy a mustra előző érájában, még két éve tapasztalt 16-os alkoholú hazai vörösek ürügyén kirohanjon a megszokott stílusában. De elmondja azt is, a helyzet javulni is látszik itt-ott. Ennek kapcsán Egerben bízik a legjobban, melyre jó példának találta az említett tételt.
Másnap az Onyxos élményeiről írt. Csak Michelin-csillagos két éttermünkben (+Costes) kóstolható a már általam is vakon tesztelt Királyudvar PERCZE 2006, mely Demeter Zoltán keze munkáját dícséri (oxidatív és nyers savú...nem volt elragadtatva tőle), míg egy másik tavaszi kedvencemet, Bott Frigyes 2010-es Rieslingjét inkább átlagosnak találta. Burgundiát idézte benne a 2006-os Ráspi Gneisz, és hasonlóképp tetszett neki a tavalyi bajnok 2007-es Kikelet aszú is (mely szerintem sem az erejével, inkább szépséges egyensúlyával tűnik ki).
Kommentekben már május 10-ei a 'Merlot-s ámokfutás' szóba került. Itt eleinte bemutatja a megújult borbírálati szisztéma előnyeit, aztán a különböző vörösborfajtáinkról, s azok megújult jellemvonásairól is ír. Két tanulság: a világ számos részén élnek termelők képzavarban, s küldenek be 5 éves, brettes, szétesett, gyümölcstelen borokat. Másfelől pedig a Chardonnay és a Merlot fajták okozta traumáiról ír.
Egy nappal később a kiszelektált 35 legjobb száraz fehér kóstolásáról értekezik a lengyel. A Furmint fajta összességében számára valamelyest vesztesként került ki a végére (neurotikus, introvertált személyiséghez hasonlította őket; egyik nap tündökölnek, másnap letompulnak). Voltak köztük Viognier-szerű élmények, de akadtak fás, kesernyés szörnyek is számára. Az ehhez képest magabiztosabb, közvetlenebb Hársakat sokkal jobban szerette. Végezetül a Syrah-ról emlékezik meg, mely számára is meglepően terjed itt minálunk, s talált ezek közt is ígéretes darabokat.
Másnap Jásdi Istvánt látogatták meg, ami felüdülést is jelentett számára a teszt közben. Lelkesítőnek és meggyőzőnek találta a Pannon Bormíves Céhet is vezető borász balatoni munkásságát, rizlinges küldetéstudatát, csopaki terroirszemléletét.
Szombaton már ő is a díjazottakat sorolja. A különdíjasok mellett kiemeli a Kreinbacher somlói Syrah-jának unikális jellegét. Természetesen nem hagyja ki az alkalmat, hogy megemlítse, ezzel szemben a bordói fajták mennyire gyengécske végeredménnyel zártak; míg az abszolút favorit Hárslevelű és a vele szemben visszafogottabb teljesítményt nyújtó Furmint mellett a Juhfarkokat és az Olaszrizlingeket is említi. Bonkowski hamarosan mélységeiben is érinti majd az egyes témákat, borokat. Biztos kapunk tőle a megszokott módon hideget is, meleget is...(:
Alder Yarrow elmeséli röviden a mustra háttérsztoriját, aztán elmondja, hogy nem igazán rajong a nagy és kimerítő versenyekért. Inkább a tanulási lehetőség motiválja ilyen helyzetekben, hogy egy távoli ország borairól minél többet tudjon meg egy adott keresztmetszetnek köszönhetően. Kifejti, hogy laptopon bíráltak, 3-as csapatokban, csak fajtát és évjáratot mondtak nekik. Száz pontos rendszerben értékeltek, mégpedig egy speciálisan erre az eseményre kifejlesztett netes alkalmazás segítségével. Ha kellett, megvitatták egy-egy bornál az észrevételeket. Miután a 300 minta végére értek, 100 bor maradt a második, mindent eldöntő körre. A harmadik körben már csak a speciális díjak meghozataláról döntöttek (bikavér, legjobb száraz fehérbor stb). Végül csak a leges legjobbakat kóstolták vissza utoljára, hogy az abszolút bajnok neve egyértelmű legyen. Mivel megvannak, a szerző azt ígéri, pontszámait és jegyzeteit a későbbiekben közölni fogja (ez itt félreérthető, hogy vajon mindkettőt vagy csak utóbbit). Jól szervezettnek és gördülékenynek érezte a munkát, mely az átlagosnál kevésbé volt számára megterhelő. A zsűrinek voltak néha hosszas párbeszédei, de elmondása szerint alapvetően jól megértették egymást. Ő sem megy el szó nélkül a sok túlérett, túlextrahált, fás vörösünk mellett. Sok munkánk lenne szerinte (is) etéren, s erről a későbbiekben még írni szándékozik... Fehérekben a tölgyesség ugyancsak előfordult (Furmint, Hárs, Juhfark), de talált köztük "fölvillanyozó" darabokat is. Kétségtelenül az ősi hagyományokra visszatekintő aszúk voltak számára a legmeggyőzőbb versenyzők a mezőnyben.
(A többi zsűritagtól tegnap délutánig nem találtam idevágó bejegyzést. A fenti két lelkes szerző mesterkurzusán is volt szerencsém részt venni...beszámoló hamarosan. Holnap reggel folytatjuk a bormustrás hetünket.)