„A valóban nagy borok születésénél a vincellér nem valaki javára gondozza a szőlőt, nem valakinek tervezi a bort, hanem magát a szépséget keresi minden hátsó számítás nélkül. Ez a kihívás csak kivételes személyeknek adatik meg. Olyanoknak, akik el tudják viselni, hogy egyre magasabbra jutva egyre magányosabban kell haladniuk, amíg végül kettesben maradnak Istennel.”

Részlet Alkonyi László Dűlőmitológia c. könyvéből

*

A Tokaj Iránytű című könyved mellékleteként jelent meg ennek a térképnek az első verziója. A térkép nagy port kavart. Van borász, aki azt mondta, hogy itt-ott a megérzéseidre hagyatkoztál, de tudjuk, volt aki sokkal végletesebben fogadta a besorolást. Mennyivel érzed teljesebbnek az új térképet?

Több száz dűlőről van szó. Akkor sem mondtam, hogy hibátlan a térkép. Érdekes, hogy én nem azokat tartom hibának, amit bárki is nehezményezett. A térkép bírálatai között máig nem találkoztam szakmai kritikával, érzelemmel annál inkább.
Nem ítélem el, aki kritizál, mert egy borásznak az a dolga, hogy szerelmes legyen a dűlőjébe, mert ha szerelmes, akkor tudja kihozni belőle a legjobbat. Ha megsértődik egy termelő, az is érthető, mert ez a munka akkor fog igazán beérni, ha tíz-húsz év múlva működő rendszerré erősödik. Ehhez az elején el kell tudni fogadni konfliktusokat. Lehet, az egész csak azért van, hogy megtanuljunk normálisan beszélni egymással.
Gyakorlatilag bárkinek jogában áll, hogy ilyen térképet készítsen. Ha megkérem a hölgyet a szomszéd asztalnál, ő is készíthet egyet, ki is adhatjuk, ha van rá pénzünk. Hogy lesz-e jelentősége az más kérdés, de megteheti. Megteheti egy tájékozott borivó is. Én viszont mindezt a történelmi alapokat keresve teszem. A történelemben volt értelmezhető besorolás és volt a helyi kultúrának erről konkrét véleménye is. Ezt rekonstruálom, hogy alapként vegyük a mai ítéleteink meghozatalához, s ezt alakítsuk tovább mindennek megfelelően.

A legutóbbi könyved olvasva nekem az jött le, hogy vitaindítónak, egyfajta szikrának kéne talán értelmezni a besorolásaid. Ehhez képest típusreakció volt a végletesség. Hozhat javulást etéren az új kiadvány?

Szerintem igen, mert ez nem csak egyszerűen egy térkép lesz, hanem egy munkának az eleje. Elkezdünk valamit, és mindenkinek a véleményére számítunk. Felvértezettebbnek érzem magamat. El tudom fogadni, hogy ha azt mondja a borvidék: „hagyja abba, ez az ember nem normális!”. Lehet, hogy nem lesz kézzel fogható eredménye ennek a munkának, de meg kell próbálni, mert hiszem, hogy csak a klasszifikációval lesz sikeres jövője Tokajnak. Nagyon rosszul érezném magam húsz-harminc év múlva, ha azt kellene majd mondanom: meg lehetett volna csinálni, de visszavonultam két rossz szó miatt. Ugyanakkor azt sem érzem, hogy összedőlne a világ, ha nem érem el a célomat.

A mai, komoly hazai és külföldi eladásokkal büszkélkedő nagyborászatok is saját értékmérőjükként kezelik a dűlők erényeit, a dűlőszelektált borokat. Mennyire lehet szerinted kompromisszumokat kötni a klasszifikációban?

Nem hiszem, hogy van elég borász aki a besorolás perspektivikus jelentőségét fölméri, és elhatározza, hogy tudatosan, a tartalmi elemek gyarapításával emeli dűlője besorolását: kutassuk föl egy kicsit a forrásokat, s gyűjtsük össze a dűlő referenciaborait. Egyébként éppen ez volna nagyszerű a besorolásban, ha kibontakozhatnának az értékek és ezek a megfelelő helyükön lennének kezelve. Nem vesznének el, hanem rögzítenénk egy adatbázisban. Ehhez azonban közösség kell. Nem hiszem, hogy az elején simán fog menni, de ha évről-évre tudjuk folytatni a munkát és minden évben a változásokat lehetne kommunikálni, akkor szépen lassan egyre több borász ismerhetné föl a klasszifikáció jelentőségét.
Lesznek viták, lesznek feszültségek, de nagyon emelkedetten kell tudni kezelni ezt a folyamatot. Tehát aki benne van, annak is meg kell értenie, hogy nem szabad semmit érzelmi alapon nézni. Lesz egy pont, melyet ki kell tűzni, s ahol majd az államnak kell odaadni ezt az egészet. Nem azért építjük, hogy valaki várat rakjon belőle, hanem azért, hogy odaadjuk annak a közösségnek, amit úgy hívunk: Nemzet. Tudom, ez nagy szó, de én ebben gondolkodom.

Először persze a borvidéknek kell magáénak vallani, nem?

Az igazán tartós rendszerek úgy születhetnek, hogy a borászok beállnak egy általuk értelmesnek vélt ötlet mögé és a gondolatból alulról jövő kezdeményezés lesz, amit később felülről, jogszabályokkal erősíthet meg az állam. Tehát lesz egy pont, amikor az állam azt mondja: ez számára fontos, hozzá tudja rendelni mindazt, amitől gazdaságilag is motorizáló erő a klasszifikáció. Ezek azok a pontok, ahol összeköthetnék a besorolást az eredetvédelemmel. Mondhatná azt az állam, hogy az első osztályban 35 mázsa, a másodosztályban 50 mázsa a terméshozam, harmad osztályban pedig 90 mázsa. Itt már mennyiséggel kompenzálhatná a gyengébb besorolást.
Talán még a fajtakezelés is ennek az eszköze lehet. Mondhatnánk akár azt is, hogy 'grand cru'-ben csak Furmintot lehet telepíteni, lefelé haladva pedig liberalizáljuk a fajtahasználatot. Ez csak egy ötlet. Az a jó a klasszifikációban, hogy megadja a választás lehetőségét. A borászoktól majd ekkor lehet elvárni, hogy teljes lélekkel magukénak érezzék a klasszifikációt, ha kezdik érezni számtalan előnyét is. Persze, ki tudja: lehet, hogy gyorsabban elfogadják.

Borászok egyébként látták már a térképet vagy ők is 31-én szembesülnek majd vele? Milyen fogadtatásra számítasz?

Még senki nem látta. A fogadtatást nem tudom kiszámítani. Eddig nem érzékeltem semmiféle lappangó konfliktust borász részről, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell nagyon sokat beszélgetnünk még a továbbiakban. Biztos, hogy nem lesz 100 %-os az elfogadás, 50 %-nak én már nagyon örülnék.
Szeretnék egy nagyon jó csapatot létrehozni, amivel tudunk majd dolgozni. S ha ezt kifelé, külföldre is tudjuk kommunikálni és kicsit megtapasztaljuk azt, hogy ez egy kintről nézve is izgalmas történet, akkor valamit át lehet törni.
Kritika mindig lesz. Olykor kritikának álcázott érzelem. Szerintem itt jön a képbe az az írói gondolkodás, amit mindenkinek meg kell tanulnia: ha valaki tudja, hogy borokat minősít, akkor tudja azt is, hogy esetleg tévedhet. Ugyanígy el kell tudni viselni azt, ha róla írnak és róla téves véleményt mondanak.

Valóban ezeket fontos lenne különválasztani mindenképp...
Tehát ugyanúgy, ahogy én elvárom azt, hogy tiszteltben tartsák a véleményem, ugyanúgy el kell fogadnom, hogy mások is alkotnak egy véleményt. Én abban nagyon hiszek, hogy ha valami jót képviselsz, akkor ahhoz ragaszkodni kell. - Nem harcolhatsz valami ellen, ami igaz, mert akkor magadat rombolod le. Nem lehet valamivel tartósan szembemenni, ami jó, értékes, mert azzal magadat rántod le.

Sok pince kisebb, nagyobb kóstolótermének asztalán ott van az Iránytűs térkép. Bizonyára sokan tekintik azt is, ezt is igazodási pontnak, sőt akár a jelenlegi kaotikus borminőségi helyzet egyik lehetséges megváltójának. Pontosan mi a következő lépés szerinted? Van esély esetleg arra, hogy borvidéki, szabályozási szinten tényleges szerepet kapjon?

Szerintem öt éven belül nincs. A rendszer működőképessége nem ebből az egy alkalomból fog kiderülni, hanem akkor, ha éveken keresztül fejlődni tud. Amikor úgy gondoltam, hogy a klasszifikációt meg kell csinálni, azt hittem, hogy a termelőkkel kell ezt megtenni, de egyik egyesületben sem jártam igazán sikerrel. Ebben nem a borászok a hibásak, hanem én, mert naiv gondolat volt az, hogy a borászokkal kell ezügyben összefogni. A klasszifikációs döntések súlyos, belülről nehezen viselhető terhet jelentenek számukra. De felmentem magam, mert a szándék tiszta volt. Talán azért kellett mégis így történnie, hogy rájöjjek: nem a borászokkal, de csoportban, közösségben kell a klasszifikációt kibontani,  mert nagyon fontos, hogy mások is érezzék a jelentőségét. Ne azt gondolják, hogy ez egy ember hóbortja, amit el kell (vagy épp nem kell) fogadni. Ez egy borvidéknek a közös kincse, amit együtt kell megformáznunk.

A sokat emlegetett osztrák példa lebeg most előttem, ahol ugyan minőségi, termékleírási kritériumokról szólt a borászok közti egyezség, nem dűlőklasszifikációról (itthon az sem lenne kisebb teve a tű fokához képest, ott minden borász aláírta). Ha most kiválasztanék véletlenszerűen mondjuk 20 tokaji borászt, elé tenném ezt az Alkonyi-féle térképet, hogy elfogadja-e (mint támpontot mostantól), tippjeid szerint hányan írnák alá?

Kevesen. Ez érdekes, pont egy akadémikussal beszéltem, ahogy idefelé jöttem, és ő tette föl a kérdést, hogy szerintem a borászok hány százaléka áll mellém. Ez a kérdés rossz, helyesen úgy hangzik: hogy hány százalék akarja megérteni, hogy miről beszélünk pontosan. Szerintem a termelők 1 %-a látja át, hogy miről van szó és annak a fele fogadja el, fele nem. Talán a tokajisszák között többen értik.
De hangsúlyozom, nem szabad türelmetlennek lenni, nem mindenki ezzel a gondolattal kel és fekszik. Ha sokat gondolkozik az ember a klasszifikációról, sok kis dologra jön rá. Ezeket fokozatosan kell átadni. Például azt, hogy a monopol terület (olyan dűlő, melyben csak egy birtok termel) bizonyos nagyság fölött kockázatos. Ha két hektáros a monopol dűlőd, az jó, de húsz hektárnál már problémás. Húsz hektár első osztály túl nagy egy birtoknak, hiszen nehéz benne olyan minőséget termelni, ami magas áron, konzekvens minőségben értékesíthető. Ha húsz hektárt húsz pince művelne, dolgozna annak presztízsén, húsz rendelkezésre álló viszonyítási alappal, a dűlő sokkal sikeresebb lehetne (nem beszélve a húsz család megélhetéséről, húsz egzisztenciáról, húsz társadalom és közösségépítő kristálypontról).

Gratulálunk a térképhez is és az ősszel elindult oldalhoz is. Sikerült már megbarátkoznod a sokévnyi nyomtatott újságírás után az online felület előnyeivel/hátrányaival?

Nem((: És nem is szeretem. Egészen egyszerűen ügyetlen vagyok hozzá.

Fizetős tartalmon nem gondolkozol?

Nem, itthon nem tűnik járhatónak.
De amit most nagyon szeretnék megvalósítani: ez a kis könyvecske a térkép mellett, ami origo-pont lehet. Ebben évről-évre tovább lehet fejleszteni, katalogizálni az adatbázist. S majd egyszer, ha nagyon öregek leszünk, a kis könyvecskéből talán összeáll egy szép vastag könyv, amiben benne sorjázik hatszáz vagy nyolcszáz tokaji dűlő, leírva, referenciaboraival, múltjával. Benne lenne az ötszáz éves történet is és a két éves történet is.
Kicsit lehangoló, amikor ma valaki rácsodálkozik egy dűlőre és azt hiszi, hogy azt most ő fölfedezte fel, és ő csinálja majd meg belőle az első referenciabort. Ez nem így van. Háromszáz éve sokkal több ember művelte azt a területet és már kész véleménnyel rendelkeztek róla. Mi csak egyetlen centi vagyunk ezen a hosszú valamin, és azt hisszük, hogy levághatjuk az előtte lévő másfél métert. Pont ezzel veszítjük el a jövőt.

*

„Tokaj-Hegyalja a nagyság hordozója. Ha nem így lenne, akkor méltó dicséretek és sikerözön kísérné történelmét. Tokaj-Hegyalján vannak kivételes vincellérek. Ha nem így lenne, már régen a világ legjobb édesboros borászaiként emlegetnék őket a világon. Siker és nagyság csak kiválasztott csillagzat alatt találkoznak: valahol a Bodrog és a Tisza vidékén, valamikor….”
Részlet Alkonyi László Dűlőmitológia c. könyvéből

(Az interjú első része itt olvasható)