x

Ripka Gergely

Ne csak írja, tudja meg…/Vol. #1.

Tokaji hétvége #3/1

Nem hinném, hogy létezik hasonlóan jópofa kis boros kezdeményezés itthon, mint Botték „Ne csak írja…” meghívás-sorozata, ahova elcsábítanak annyi léhűtő szakírót bloggert, amennyit hajlékukban fogadni képesek; megdolgoztatják őket, majd leitatják kóstoltatnak is nekik különlegességeket; ám ha mindez nem volna elég, mindezt ráadásul tematika szerint, okulásunkra teszik! (A Vylyannek volt dűlőtúrával egybekötött borbemutatója talán nem rég, ami hasonlóan példás, kimozdító erejű dolog lehetett.) Köztudottan nagyon jó csapatépítő erővel bír egy borvidéki látogatás, kirándulás, vagy pláne a munka a szabadlevegőn (hamar megtanultuk ezt Marcival az egyetemi gyakorlatokon…igyekeztem is most nem szégyent vallani a szőlőben). Mindenkinek csakis ajánlani tudom, hogy kopogtasson be alkalmasint egy-egy (tokaji) borászhoz tenyészidőszakban, akad-e valami teendő a szőlőben… Hanem ez a(z eléggé el nem ítélhető módon) zártkörű kis összejövetel azért ennél különlegesebb volt. - Megvannak a sajátos előnyei is annak, ha egy komoly kis családi pince gondol egyet: így a bensőséges, családias keretek eleve adottak. Most az a megtiszteltetés ért, hogy engem is meghívtak. Hegyalja pedig továbbra is várja az egész világból az egyedülálló bor(ászati)élményekre szomjazókat. Vince helyett irány Tokaj. Alap.

Persze nehéz is ilyenkor a borra figyelni, mikor az ember ilyen szívélyes meghívásban, vendégszeretetben részesül, s ráadásul csupa bor iránt elkötelezett, értékes ember közt járhat-kelhet. Alkonyi László, Barta Dávid, 'Palack' Péter stb (Alkonyi urat leszámítva egyikükkel sem ráztam kezet még eddig). Jó dolog így együtt leülni, egy asztal köré és kötetlenül belefeledkezni mindenfélébe, a bor mellett egymásra figyelni egy kicsit rácsodálkozni, hogy a másik is csak ember. Hiszen gyakorta kommentelünk egymásnak, akadnak nézetkülönbségek is, hisz nem egyformán látjuk a borokat, ám mégis oly hasonlóak az elvek, hasonlóak a kijelölt célok, s mégsem igazán van lehetőség ezekről személyesen, egymás szemébe nézve (!) diskurálni. Egy-egy rendezvényen, fesztiválon futólag van erre is mód, de hogy egy asztalnál kóstoljunk, arra nem igazán adódott még lehetőségem. S pont ezért lehetett ez a pár nap bensőségesebb Bodó Józsinál és kedves nejénél.
Felélénkült a borblogger szcéna. Fel is hígult, nem vitás, mégis inkább virágozzék ezernyi virág, írja le minél több ember a gondolatát borokról, s ha csak minden újabb oldallal újabb néhány ember érdeklődése ébred föl borok iránt, akkor már nem hiábavaló az egész posztolási láz. Sokkal nagyobb erő, figyelemfelkeltés és nem utolsó sorban hitelesség rejlik ennek a maroknyi lelkes (nonprofit) borőrültnek az elhivatottságában, mint bármely hazai boros témájú, promócióból és PR-cikkekből élő magazinban.

Most aztán tényleg nem pontokról meg elemezgetésekről szólt a hétvége. Sokat beszéltem erről a Tokaji hétvége-sorozat kapcsán is, hogy milyen jó kimozdulni! Ahogy az már kiderült, itt sem csak a pincelátogatás a cél: a billenytűzet-betyároknak bizony a "kőkemény" éves munka egy apró szelete van kiosztva. Aki ránéz a naptára, már tudja is: metszés! Helyszín: Csontos-dűlő (annak is a „Rudi néni” – becenévre hallgató, kordonos része, aminek egyértelmű előnye, hogy hajolgatni nem kell, gondoltam magamban).

Pénteken este érkeztünk egyébként. Úgy indult a hétvégi program, hogy megtekintettük a már januárban (nem eléggé) megcsodált új pinceágat, s belekóstoltunk a 2011-es tételekbe is megint. Most is hasonlóan kerek egésznek tűntek a friss minták. Reggel velük folytatom a 'Ne csak írja...' - hetet.

X

Ripka Gergely

Német Riesling-magaslatok: Grosses Gewachs 2016

A Rajna-vidék csúcsai 2016-ból

A német eredetvédelmi rendszer messze földön híres pontosságáról, logikus és mindenekelőtt házon belül és a piacon is életképes felépítéséről. Erről már több ízben is zengett poszt hasábjainkon idén. A mai posztban nem is aprózzuk el a rajnai-témát. Nagyon leegyszerűsítve: Németországban a legjobb dűlők, a grand cru-k kapták a Grosses Gewachs megjelölést. Tar Feri, a Carpe Diem borszentélyben idén már többször megörvendeztette a stílus és a fajta rajongóit egy-egy masszív rizling-sorral. Ezúttal  a 2016-os évjáratnak és a legnevesebb termelők, legjobb GG rieslingjeinek szentelt egy estét, amikoris boldog születésnapot nekem (mondhatnám azt is, hogy szebben nem is lehetett volna időzíteni ezt a kóstolót).

Tovább

Ripka Gergely

Pajzos 25

Fordulatos történet két történelmi termőhelyen

Idén több hőskori pionír pince is ünnepli a negyedévzázados évfordulóját.  Nyáron a szintén francia lendületű Disznókő tartott retropsektív kóstolót. Novemberben a Pajzos-Megyer ünnepelt méltó keretek közt. Kilencvenes évelbeli aszúik az első formabontó újaszúk közt robbantak. Mégis, a ’92- utáni Pajzos az egyik legzavarosabb történet a borvidék messzi északi felén. Egy dolog alapítani egy birtokot a rendszerváltás utáni Hegyalján és egy másik dolog mozgásban tartani a bárkát a viharos, háborgó tengeren. Francia alapítók, rengeteg birtokigazgató és borász váltotta egymást, hogy mostanra Laurent Comas irányítsa a birtokot. A tehetséges Bai Istvánt két fiatal sváb srác váltotta nem rég: Espák Pali, szőlész és Naár Ferenc, borász. Így hárman alakítják a jelenkori stílusát a pincének.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább