x

Ripka Gergely

Ne csak írja, tudja meg…/Vol. #1.

Tokaji hétvége #3/1

Nem hinném, hogy létezik hasonlóan jópofa kis boros kezdeményezés itthon, mint Botték „Ne csak írja…” meghívás-sorozata, ahova elcsábítanak annyi léhűtő szakírót bloggert, amennyit hajlékukban fogadni képesek; megdolgoztatják őket, majd leitatják kóstoltatnak is nekik különlegességeket; ám ha mindez nem volna elég, mindezt ráadásul tematika szerint, okulásunkra teszik! (A Vylyannek volt dűlőtúrával egybekötött borbemutatója talán nem rég, ami hasonlóan példás, kimozdító erejű dolog lehetett.) Köztudottan nagyon jó csapatépítő erővel bír egy borvidéki látogatás, kirándulás, vagy pláne a munka a szabadlevegőn (hamar megtanultuk ezt Marcival az egyetemi gyakorlatokon…igyekeztem is most nem szégyent vallani a szőlőben). Mindenkinek csakis ajánlani tudom, hogy kopogtasson be alkalmasint egy-egy (tokaji) borászhoz tenyészidőszakban, akad-e valami teendő a szőlőben… Hanem ez a(z eléggé el nem ítélhető módon) zártkörű kis összejövetel azért ennél különlegesebb volt. - Megvannak a sajátos előnyei is annak, ha egy komoly kis családi pince gondol egyet: így a bensőséges, családias keretek eleve adottak. Most az a megtiszteltetés ért, hogy engem is meghívtak. Hegyalja pedig továbbra is várja az egész világból az egyedülálló bor(ászati)élményekre szomjazókat. Vince helyett irány Tokaj. Alap.

Persze nehéz is ilyenkor a borra figyelni, mikor az ember ilyen szívélyes meghívásban, vendégszeretetben részesül, s ráadásul csupa bor iránt elkötelezett, értékes ember közt járhat-kelhet. Alkonyi László, Barta Dávid, 'Palack' Péter stb (Alkonyi urat leszámítva egyikükkel sem ráztam kezet még eddig). Jó dolog így együtt leülni, egy asztal köré és kötetlenül belefeledkezni mindenfélébe, a bor mellett egymásra figyelni egy kicsit rácsodálkozni, hogy a másik is csak ember. Hiszen gyakorta kommentelünk egymásnak, akadnak nézetkülönbségek is, hisz nem egyformán látjuk a borokat, ám mégis oly hasonlóak az elvek, hasonlóak a kijelölt célok, s mégsem igazán van lehetőség ezekről személyesen, egymás szemébe nézve (!) diskurálni. Egy-egy rendezvényen, fesztiválon futólag van erre is mód, de hogy egy asztalnál kóstoljunk, arra nem igazán adódott még lehetőségem. S pont ezért lehetett ez a pár nap bensőségesebb Bodó Józsinál és kedves nejénél.
Felélénkült a borblogger szcéna. Fel is hígult, nem vitás, mégis inkább virágozzék ezernyi virág, írja le minél több ember a gondolatát borokról, s ha csak minden újabb oldallal újabb néhány ember érdeklődése ébred föl borok iránt, akkor már nem hiábavaló az egész posztolási láz. Sokkal nagyobb erő, figyelemfelkeltés és nem utolsó sorban hitelesség rejlik ennek a maroknyi lelkes (nonprofit) borőrültnek az elhivatottságában, mint bármely hazai boros témájú, promócióból és PR-cikkekből élő magazinban.

Most aztán tényleg nem pontokról meg elemezgetésekről szólt a hétvége. Sokat beszéltem erről a Tokaji hétvége-sorozat kapcsán is, hogy milyen jó kimozdulni! Ahogy az már kiderült, itt sem csak a pincelátogatás a cél: a billenytűzet-betyároknak bizony a "kőkemény" éves munka egy apró szelete van kiosztva. Aki ránéz a naptára, már tudja is: metszés! Helyszín: Csontos-dűlő (annak is a „Rudi néni” – becenévre hallgató, kordonos része, aminek egyértelmű előnye, hogy hajolgatni nem kell, gondoltam magamban).

Pénteken este érkeztünk egyébként. Úgy indult a hétvégi program, hogy megtekintettük a már januárban (nem eléggé) megcsodált új pinceágat, s belekóstoltunk a 2011-es tételekbe is megint. Most is hasonlóan kerek egésznek tűntek a friss minták. Reggel velük folytatom a 'Ne csak írja...' - hetet.

X

Ripka Gergely

Takács Lajos: Tokaj először, Somló utoljára

Új álmok Hegyalján, utolsó emlékek Somlóról

Takács Lajos a mai magyar borszíntér egyik legfurább, legsajátosabb figurája. Úgy beszél a borról, ahogy senki más: kicsit flegmán, kicsit naívan, kicsit lazán, kicsit szerényen, kicsit alázattal, de mindig kendőzetlenül és tömören. Nem misztifikál túl semmit, nincsenek lózungok és nagyotmondások, s a borai is ilyen tiszták és őszinték. Aki ismeri ezt az embert, tudja, milyen egyedi nyelvet is beszél. Ma már kevésbé van hírértéke a ténynek, hogy Takács Lajos, a somlói kultborász, elhagyta azt a termőhelyet, ahol együtt élt évekig a szőlőjével, s melyet ő épített, s mely talán őt is halhatatlanná tette. Nem érdekli már Somló. A területek szétszóródtak, a ház pedig gyermekeire vár, hogy majd örökségként döntsenek a sorsáról. Immár viszaköltözött szülőföldjére, Hegyaljára. De mit is csinál ott és milyenek ma ritkaság számba menő somlói borai? Elmeséljük szépen sorban.

Tovább
Új pince Erdőbényén - Préselő...poszt hamarosan ;)

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább