Január végén Alkonyi László egy égészen rendkívüli bemutatóra invitálta az érdeklődőket. Rendszerváltó aszúmítoszok 1993-ból. Az ő kóstolói amúgy sem tekinthetők hétköznapi borélményeknek. Egyre inkább, egyre tudatosabban az ilyen perceket keresem, ahol a palack üzeneteiből töltő személy a borok adta alapélmény mellé tud fűzni még valamit. Sokat. Abból nagy baj nem lehet....(max egy ilyen hosszú, két részes történelmi eszmefuttatás).

A jelenlegi mértékadó szakírókhoz, s a mai, egyre látványosabb öntudatra ébredő boros réteghez képest én azért relatíve később kezdtem el komolyan foglalkozni a borokkal (nyilván koromból fakadóan is). Le is maradtam egy sor fontos időszakról, csúnyábban fogalmazva trendről (barrik cabernet-k és chardonnay-k, korai Vylyanek kultusza, Gál Tibor vagy id. Figula Mihály fénykora, régi vs. Új stílusú aszúk csatái stb).
Nagyjából 2006-ra tehető, amikor Marci elkezdte szervezni az egyetemi és baráti társaság számára az első tematikus kóstolókat (kezdetben persze inkább vörösekkel), ahol én is menthetetlenül megfertőződtem. Talán az is szóba került már, hogy Tokajt csak úgy egy évvel később kezdtem valóban megérteni, de akkor nagyon elkaptam a fonalat, vagyis inkább menthetetlenül belegabalyodtam. Oremus (3 puttonyos aszú 2000), Szepsy István (Nyúlászó 2007), Balassa (Mézes Mály Furmint 2006), Királyudvar (Furmint 2005) végül Demeter Zoltán (teljesen új dimenziói, bortípusai) nagyjából 2009 végére juttattak el Tokaj-rajongásom mostani formájába (melyet leginkább a hölgy borászok látszanak még erősebben felülírni: Botték, Berecz Stephanie, Bárdos Sarolta). Amit ebből az egészből kihozni szándékozom az tehát az, hogy lemaradtam az Alkonyi László által Tokaj reneszánszának nevezett eseménysor nem csupán kezdetéről, de egész első feléről is (még a szintén mitikus és formabontó 1999-es aszúkból, késői szüretekből is alig-alig vannak élményeim). Próbálom szépen lassan bepótolni a lemaradást, de a hőskorszak nagy formátumú, stílusteremtő tételeihez már csak elvétve lehet igazán közel kerülni (tavaly ilyenkor a 2000-s Királyudvar Úrágya és a 2003-as Szepsy Szent Tamás vagy nyáron a 2005-ösökből a Nyúlászó, Szerelmi és a Veres sokat segített megérteni, mennyit is változott például egy olyan fiatal irányzat is, mint a száraz dűlős-trend). De milyen borokon keresztül jutottak el a borászok a modern, mai aszúkhoz? Tanulságos lett volna tavaly ellátogatni a Skycourtos öregaszú bemutatóra is, de arról értesítve is csak a legjobbak lettek.
A megújulás ilyen mérföldköve volt 1993 is. Sőt talán, ha úgy tetszik, mondhatjuk: 1993 volt A stílusteremtő évjárat. Mi máson keresztül is újulna meg időről-időre Tokaj, mint az aszúkon keresztül? Így volt ez mindig, ám egy édes bor kezelése mindig kicsit macerás, rendhagyó történet. A történelem elején persze nem volt gond: a lengyel kereskedők hordóstul elvitték az aszút egyéves korában, a gázok a hordón keresztül távozhattak nyugodtan a természetes borból (bár a hordóban való akkori fejlődésükről kevés információnk van). A palackozás már komoly próbatétel volt. Eleinte felrobbantak a palackok, beindult az erjedés újra stb. Ezután került előtérbe aztán egyértelműen a 19. században az avinálás kérdésköre. Portóiak, londoniak is ezt ajánlották az erjedés végleges lezárása érdekében. Végül is 1893-tól a filoxéravész után engedélyezték az alkohol hozzáadását, de 1908-ra a hamisítás elmérgesedése miatt mindjárt be is tiltották (e valószerűtlenül fürge törvényhozással még a franciákat is megelőztük).
A trianonnal való belső piacvesztéstől kiindulva aztán magyarázták újra az avinálás szükségességét az eltarthatósághoz. Mintha nem tanultunk volna az 1893 és 1908 között történtekből, - újra megengedte a bortörvény. Az azóta eltelt idő alatt felnőttek generációk, s kvázi ez vált „hagyományossá”, hogy aztán a második világháborút követően a szovjet piacra „megkomponált” tömegaszúk egyre eldurvuló pancsolásairól inkább ne is beszéljünk. Így jutott el a tokaji aszú 1991-re az avinálás kizárásáig, újra. Talán végleg.
Nagyon szép aszúkat adott nekünk 1993. Ekkorra aszúk terén egészen kiéleződött a régi vs újstílus vitája a hegyaljai borászok közt. Az avinálás 1991-es törvényi betiltása után 93 volt az első igazán ígéretes évjárat, amikorra már a sokszor külföldi tulajdonú, Tokajt új alapokon fölvirágoztató, forradalmár pincék is teljesen elkészültek (ők már egyértelműen nem avináltak, sőt naivan el is hitték, hogy már nem is létezhet ilyesmi). Reméljük, hogy a törvényt valóban be is tartotta mindenki, de ahogy Alkonyi László fogalmazott, még 1996-ban is tanúja lehetett egy beszélgetésnek, ahol „két komoly mádi borász azon vitázott, hogy az avinált aszú a jobb vagy a nem avinált. 5 évvel annak betiltása után! - Egy dolog törvényileg eljutni valahova, és egy sokkal komolyabb dolog a szemléletet átállítani.” Akkoriban beszélni se nagyon beszéltek erről nyilvánosan. Cikkek hónapokig, egy évig nem jelenhettek meg, mert nem lehetett még említést se tenni az avinálás felszín alatti jelenlétéről. Nehéz elhinni, de a ma számunkra oly csodálatosnak ítélt (citrusos, kajszis), új stílusú aszúkat folyamatosan rúgták ki a borminősítőből, borversenyekről, hogy „Ez nem aszú!”. Holott pont hogy ezek készültek a törvény szerint. Naivság lenne azt gondolni tehát, hogy rend és fegyelem vált általánossá, és senki nem csábult el ilyen-olyan megoldásokra. Gondoljunk csak bele: hosszú évtizedeken át az avinálás volt a helyiek számára a „normális”, ami berögződött. (Talán valóban nem rosszindulat azt feltételezni, hogy egy borászközösség számára éles váltás az ilyesmi, pláne ilyen kaotikus időkben.)
A főszerepet az évtizedben egyértelműen a furmint és az aszúk fejlődése határozta meg. - 97-ig még óborban is lehetett aszúszemeket áztatni. Utána már azt sem. Így az alapbor kérdésköre is tisztába került. Aztán az aszúszemek koncentrálása vált a fő szemponttá. Nagyjából 99-ig lehetett igazán újat mutatni ebben a műfajban, pozícióépítésben: Árvay, Demeter Zoltán, Királyudvar Lapis és Disznókő Kapi aszú, - azaz a mineralitás megjelenítésével az alsóbb, tömegaszú-termő területek helyett/mellett elkezd nőni a limitált mennyiségű, ezért értékesebb aszúkat adó, magasabban fekvő dűlők értéke, ahol tulajdonképp valóban az indikátor, nagy száraz bor melléktermékévé kellet, hogy váljon az aszú. 2000 után jött inkább a szamorodni típusú (cuvée) borok térhódítása, pont az alapbor kérdésköreiből levezethetően (végül 2003-2005-től napjainkig a száraz borok, vulkáni dűlők előtérbe kerülése, végül a kis pincék térhódítása).
De hogy hol is voltam én eközben 1993-ban?! Pont ezen az őszön kaptam meg - az elsős tanév macis pecsétjei után - legelső komoly osztályzataimat, érdemjegyeimet (intőimet) az általános iskola második osztályában, - csúnyán írtam, matekból gyenge voltam és tejfogakat cseréltem. - Így nem sok minden jutott el hozzám ebből, ami mára történelem lett, s ami azóta is sokadszor előkerülő, komoly sebeket fölnyitó téma. Az avinálásnak a mai napig megvannak ugyanis a kitartó tokaji hívei.
S még most sem igazán jutottunk el a teljes igazságokig egy ilyen ősi bortípus terén sem. Mustban, erjedő mustban vagy újborban érdemes-e áztatni? Mikor áll meg egy aszú erjedése? Létezik-e például valóban az öntisztulás folyamata természetes édes bornál? Mi legyen a puttonyszám kérdésével? Lehet-e valóban a 6 puttonyosra építeni egy borvidéket, amit mostanában csúcsként kezelnek, kommunikálnak egyes pincék? Célravezető lenne-e egy kalap alatt, ASZÚ felirattal palackozni? (A pincék többsége inkább a 6 puttonyosba szedi a koncentrált alapanyagot, nem is a cukortartalom tehát a fő különbség, hanem a minőség. A Hétszőlő az egyetlen borászat, mely igazán nyíltan vallja, hogy az elegánsabb, egyértelműbb, így ígéretesebb 5 puttonyos is ugyanolyan figyelmet érdemel.) Aztán: máig ott van még a fahordós aszú-érlelés hosszúságának most is nehezen megválaszolható kérdése is (Alkonyi László szerint időszerű lenne 3-4 hónap után már palackozni egyes aszúkat, például a könnyedebb löszös aszúkat, nem változna ezzel az eltarthatóság, sőt…).
Újabb 18 év múlva lehet, hogy ezek lesznek olyan triviális kérdésekké, mint ma visszatekintve az avinálás volt.
Hétfőn jövünk a 93-as aszúk izgalmas kóstolási tapasztalatival…(addig is a házigazda benyomásai itt olvashatók).