Hosszan kitolódtak januárra a decemberi borélmények, ezért az összefoglalók csak most jönnének. Az első évad is bővelkedett pazar nedűkben, de ha már ilyen lelkesen írunk borokról, s ilyen szépen bővül a Borkatalógus is, arra gondoltam, az év végi Top 12-es listába is kéne vinni valami (jótékony) szigorítást, koncepciót. - Egy termelőtől csak egy bor szerepelhet ezentúl az éves toplistában (tavaly ugyebár Demeter Zoltán volt a legeredményesebb, s a toplistában is duplázott, több ilyen nem lesz). Borvidékenként pedig maximum 3 bor szerepelhet a listában (ne mondja senki, hogy törekszünk a tokaji dominanciára). Nem szempont az, hogy egy bor friss, máig megvásárolható tétel legyen...az élmény foka az, ami számít, ami az adott bornak, adott helyen, adott időben, állapotban kiváltott hatását jelenti, hiszen ezek a kivételes borélmények azok, melyek tényleg alakítanak, formálnak bennünket. Az igazán nagy borok most is az év első felében kerültek elénk, hisz akkor még talán a borászok is jobban ráérnek (rendezvények, pincelátogatások stb), de összességében is nagyon izgalmas évet zárhatunk, azt hiszem. Ha tarthatnánk egy nagyszabású, évösszegző kóstolót, őket szívesen látnánk egy sorban, kartonban (6 fehér és 6 vörös):

1. Somlói Apátsági Pince Olaszrizling 2009.**
A pince első Olaszrizlingje, borblogunk első, értékelt SAP bora a magyar borblogok és fórumok fenegyerekétől, BZoltántól (év végén, a Zwack Openen friss tételei is hasonlóképp lenyűgöztek). Közös, év eleji Olaszrizlingezésünk alkalmával minden más bornál egy fejjel magasabb volt ez a közel félszáraz somlói. Vastag, a cukortól mégsem bamba, hanem ásványos és magas szerkezetű bor. Az újabban sokakban kétségeket, még többekben határtalan lelkesedést ébresztő Olaszrizlingünkből idén az egyik legszebb példa volt azt hiszem. (8)

2. Kolonics Somlói Hárslevelű 2009.**
A SAP-hoz hasonlóan Kolonics Károly 2008-as rizlingjét is szerettük Marcival 2011-ben. Nem sokkal utána volt szerencsém a szimpatikus borász zászlós borához is. Nála a Hárs mindig különleges tétel. Talán mondhatjuk: a szortiment legjobbja. Szerettem a letisztult 7-est is, a szuperintenzív 8-as egy éve már valósággal elvarázsolt, de ez a 9-es túl tesz minden eddigin. 3000 körüli árával nem is vészes, és nagy reményű tétel. Maximális ajánlás. Készül még róla itt írás a jövőben, ez biztos.
Érthetetlen számomra, hogy egy olyan nagyszerű - bár kicsi borvidékről -, mint Somló, miért csak néhány borászatot ismer az egység sugarú borkedvelő (tegyük kezünket a szívünkre, és soroljuk föl azokat a helyi pincéket, akiktől rendszeresen vásárolunk: 3, esetleg 4 név merül föl? Pedig bizony elvileg ez az a borvidékünk, ami a leginkább egyedülálló borainkat adja, még Tokaj mellett is). Kolonics Károly, a szintén méltatlanul ismeretlen somlói borász borai közül például ez a Hárslevelű mindig is az egyik legerősebb tétel. Talán nincsenek olyan kiváló adottságú területei vagy technológiai háttere, hírneve, mint mondjuk Takács Lajosnak vagy a Kreinbachernek, de ettől még megtalálható boraiban minden ízletes árnyalat, amiért olyan különlegesnek tartjuk Somlót (és még azt sem mondhatjuk, hogy sokat kérne boraiért). (7+)

3. Takács Lajos somlói Furmint 2008.**
Kóstoltuk idén együtt egy színvonalas furmint sorban Takács Lajos szintén nagyszerű 2009-es Furmintját is (hozta a 7 pontot simán). De azért abban sokan egyetértünk, hogy a 2008-as mérföldkő volt legtöbbünk számára. A tavalyi évben karácsonyra vittem egyet haza a családnak, és mondhatom, hogy osztatlan sikert aratott a szuperkoncentrált, s mégis remekül fogyasztható, a szó legszorosabb értelmében igazi élményt nyújtó bor. Illatban barackos aszússág, de ízben tökéletes balansz: sav, ásványosság, test, alkohol és komplexitás nem mindennapi összjátéka ez a bor, mely már most, fiatalon is valóságos referenciaborrá vált a somlóiak közt sokak számára. Számomra is. (8)

4. Királyudvar Úrágya Furmint 2000.***
Kultikus furmintokat kóstoltam februárban a Terroir Clubban, köztük a legnagyobb legenda is és a legszebb is a Királyudvar történetének első (és talán utolsó) száraz, dűlős furmintja volt, mely még Szepsy és Demeter Zoltán keze munkája volt egyértelműen; ez stílusjegyeiben is erősen megmutatkozott. Azonnal tudtam, miért akkora mitikus jelenség ez a bor, ahogy sikerült szerencse fiaként érintkezésbe lépnem vele: hihetetlen analitikai háttere, koncentrációja mellett is lefegyverzően szép egyensúlyt mutat tíz hosszú esztendő után is...nehéz megmondani, hogy mennyi ideje lehet hátra ennek a gigantikus bornak, de az biztos, hogy nem véletlenül tekintik igazodási pontnak, a továbbra is csúcsközelben lévő klasszist! Nálam az év borélményét jelentette. (9)

5. Gere Attila Kopar 2008.**
A vörösök összeválogatásánál - meg kell mondjam - nehezebb dolgom volt. Mert számos szépséget megismerhettem, de mégis igazán nagy rácsodálkozásokban nem bővelkedett ez az év etéren. Íme egy emblematikus hazai vörösbor Villányból. - Megtépázott hírnév, egy elveszett ékezet, az első bordói stlíusú előjegyzés hazánkban… Csak néhány szembetűnő esemény, melyek a Kopár karrierjét eddig jellemezték. Aztán persze ennek hozadéka volt az is, hogy sokan elpártoltak tőle, volt aki nagy ellendrukker lett, voltak sokan, akik azt mondták…”Húúú, hát 2003 óta ihatatlan a Kopár!” stb. Közben Gerééknél nincsenek eladási gondok, hovatovább úgy jöttek ki az egészből, hogy fölépítettek egy nem kis presztízsű saját márkát, tíz év alatt (akárki akármit is mond, szerintem ez zseniális, de legalábbis nagyon leleményes). Én 2006 óta figyelem a borokat, köztük a Kopárt is, (s kövezzen meg, aki akar) de én még rosszat azóta nem ittam belőle. Lehet mondani, hogy mennyit ér, lehet mondani jobb és szebb példákat, de ettől függetlenül ez egy szép bor lett megint; bár tavasszal, a forgalomba kerülése előtt még nem igazán tudtam szeretni: éretlennek, kuszának, semmilyennek éreztem (mostmár bevallhatom), - amire aznap sorra verték a köröket a szekszárdi, soproni, pannonhalmi és villányi nagyágyúk. Decemberben viszont (a forgalomba kerülése után pár héttel) kivirult ez a Kopar. Azt éreztem, hogy egy hosszan érő bort sikerült a lehető legjobb ütemben elcsípnem. (Nem mintha nem lenne benne még kraft bőven.) Illatában masszív feketeribizli vágja ki a biztosítékot. Igényes hordóhasználat. Érett, egyensúlyos, kiváló állapotú bor. Harapós, magas beltartalom érhető tetten. Íze hosszú és komoly. Alkoholérzete (s alapvetően mindene) épp jó így, ahogy van. Azt szerettem mindig is a Kopárban, hogy a (sokszor célkeresztek közepébe kerülő) nagy vöröseink közt ez a bor mindig tud mutatni finom, friss és harapható gyümölcsöket; van súlya, de mégsem ormótlan, - másodmagunkkal meg lehet inni belőle egy üveggel, ha épp ahhoz van kedvünk. Biztos, hogy ez minden (kétszer) ennyibe kerülő magyar vörösborban megvan? (7+)

6. Sauska Cuvée 7 2008/Villány**
Vörösben nehezen tudnék magabiztosabb pincét mondani hazánkból. Ezt itt a TáncolóMedvén kicsit a (pár nap múlva kihirdetendő) jelenlegi csillagállások is bizonyítják nekem (az egyedüli borászat, aki nem tokaji, de szerintem a „Hazai Top5”-be kívánkozik mégis, persze köszönhető ez nagyban a tavaly előtt kóstolt Korai Sorozatnak is). 2011-ben egyébként a tokaji Sauska birtok háza táján is örvendetesen gyorsulni kezdtek az események Rakaczki Gábornak köszönhetően. Villányiak közt a Cuvée 11-es borait szerettem eleinte a legjobban, abból is az első, 2006-ost (a 7-es, 8-as már kicsit lazábbra sikerült számomra). Aztán egyre inkább a 7-esek bűvkörébe kezdtem kerülni menthetetlenül, s tavasszal a Gere Kopár után kóstolva ezt a villányi cuvée-t, tudtam hogy ha már Villány, akkor onnan nekem az ilyen borok a végzeteim. Úgy nagy boros, hogy nem édeskésen lekváros vagy klisészerű. Úgy nemes, hogy közben közvetlen és allűröktől mentes. Elegáns fahasználattal, okosan elkészített - megkockáztatom, nemzetközi szinten is több, mint vállalható - vörösbor. Legyen töretlen a Cuvée 7-esek íve! (8)

7. Sebestyén Grádus 2007.**
A harmadik nagy vörös, ami teljesen lenyűgözött ezen a rendezvényen, az Sebestyén Csaba csúcsbora, a Grádus volt. Ő már nem finomkodik sokat, odacsap, ahova kell. Intenzív, délceg savú, markáns  nagybor, a hazaiak legjavából. A 2003-as és a - 2011-ben szintén kóstolt - kissé vadócabb 2006-os is sokáig érett; így első blikkre a 2007-est is eltehetjük egy időre, kíváncsi lennék rá (is) mondjuk 6-8 év múlva. (8)

8. Heimann Barbár 2007.**
A Szekszárdi Borok májusi bemutatóján az igen változatos mezőnyből Heimannék emelkedtek ki nekem a leginkább. Mind a három bor, amit elhoztak hűen tükrözi, bizonyítja, hogy Szekszárd a legjobb úton halad, s lassan a leginkább figyelemreméltó vörösboros régiónkká lesz. Ez a Barbár akkor tündökölt. Nagy bor, kicsit talán eltúlzott arányérzékkel tálalva, de számomra még vastagon az élvezhetőségen belül. Gyümölcsössége és testessége nem tompul unalmas lekvárosságba. Remek arányok. A 6-os és a 7-es is szépre sikerül (már a 9-es kapható pár hónapja). (8)

9. Weninger soproni Syrah 2001.**
Az egyik legszebb példa volt számomra idén komoly vörösekből ifjabb Franz Weninger 10 éves Syrah-ja (de a 2007-es Franc is idekívánkozna). Egyben valószínűleg a legszebb Syrah is, amit eddig hazánkból kóstolni volt szerencsém (a Drop Shopban egyébként). Nem volt tolakodó, nem volt túlsúlyos, tele volt élénk gyümölcsökkel, termőhelyi karakterrel, izgalmas kanyarokkal, természetességgel (amibe egy kis opálosság is belefér). Klasszis hazai vörösbor, mely ékes bizonyíték a Weninger borok jó érlelhetőségére is (ilyesmikből sajnos egyre kevesebbet találni, pedig látható, hogy a megfelelő helyen régebben is készültek időtálló magyar borok; kár hogy megkóstolni őket szinte pincénél is csak elvétve lehet, nem hogy kereskedelemben). (8+)

10. Ráspi Mágus 2008.**
Még egy soproni a vörös sor végére Ráspi úrtól, Zwack Izabella jóvoltából. Eperlé, nagyon gazdag illat egy csipetnyi édes fűszerrel megint. Ízben egy kis zelleres, vegetális fűszeresség jelentkezik eleinte, selymes textúra, éppen jó savak; szép, jó ivású vörösbor, pont az ilyeneket keresem…fájdalom, hogy Sopronból csak ritkán sikerül borokat kóstolnom; kétségtelenül megérdemel minden figyelmet ez a borvidékünk is...látható, hogy a fölvilágosult borászati eszmék és elmék egyik legfontosabb gyűjtőtégelye is egyben (nyilván földrajzi helyzetéből adódóan is). (7+)

11. Tokaj Nobilis 6 puttonyos aszú 2010.*** (hordóminta)
Olyan sokat töprengtem, melyik 6 puttonyosok legyenek a befutók, de a legutóbbi Tokaji top 12-ben a Dobogó szerepelt a nyitányról, ezért róla most itt lemondanék; - hanem a Tokaj Nobilis 2007-esét úgyis annyira sokan szerették blogokon (inkább ezért róla is lemondanék), s bár tudom, hogy csak hordóminta volt Saciék 10-ese, de ha teljesen őszinte akarok lenni, életem talán legszebb tokaji élménye is marad ő egyben. A gyatra esztendőből egy kis hordóra való aszúalapanyagot tudtak csak szüretelni a vájt pincéág legeldugottabb végébe, de ha ő lesz az egyetlen 3 csillagos bor 2010-ből, én már akkor sem fogom elfelejteni ezt az évjáratot. Nem pontoztam akkor sem, most sem fogom (és az sem zavar, ha valakitől megkapom, hogy hordómintát nem illik értékelni, s itt visszautalnék a bevezetőben leírtakra is). Tök mindegy, hogy 9 vagy 10, tök mindegy, miért olyan szép és összetett, akkor az is mindegy volt, milyen lesz 30 év múlva... Rá kell jönni, hogy ezek a földhöz ragadt rideg számok nem szabaddá teszik az értékeléseinket, hanem pont hogy megkötik a kezet, korlátolnak a szabad gondolkodásban. Ez az egyszeri és valószínűleg megismételhetetlen borélmény is erre volt bizonyíték. Ott és akkor ez a bébiaszú volt az egyértelmű, őszinte kedvenc, amivel a szó legszorosabb értelmében nem lehet betelni. Illetve (ha zokon nem veszi senki) ezt jószándékú üzenetnek szánnám mindenkinek - aki még nem kóstolt az arra érdemes pincéknél -, hogy mozduljon ki, szánjon rá minden igaz borkedvelő egy-egy hétvégét, s látogasson el a nagy nevekhez, mert hasonló élményben csakis a borvidék pincéinek legmélyén lehet része a halandó embernek....boltban, pénzért nem kapható. A pincék szeretettel állnak nyitva egész évben. Az élet pedig oly rövid.

12. Demeter Zoltán Szerelmi tokaji aszú(e.) 2007.***
Talán nem csak én/mi érzem/érezzük úgy, hogy 2011 után sem lenne teljes ez a sor Demeter Zoltán bora nélkül; s még ha elfogultsággal is vádolna valaki, azt gondolom, hogy az általa a világba közvetített üzenet Tokajról az egyik leghitelesebb, leginkább mértékadó, legizgalmasabb történet, mely reméljük jó hosszan íródik majd, s a jól megérdemelt sikerek száma is megszaporodik. – Ezekből a sikerekből egyébként 2011-ben nem volt hiány: (új)Pannon Bormustra aranyérem (Szerelmi/09), Matt Kramer Top 3/2011 (Veres/09), különféle írások, értékelések a bordoktornál (Anett/08,), Chris Kissacknál (Veres/08), Jancis Robinsonnál stb.
Ide most egy extra-limitált dűlős aszút tennék be. Beltartalma igazán kivételes potenciált sejtet: 300 fölött cukor, önmagáért beszélő, kivételes termőhely, szenzációs, hömpölygő aszúkat produkáló évjárat. Nem forgalmi tétel, melyből ha jól tudom, 20 liter készült összesen. Egy palacknak még én is adok időt, hogy majd 15-20 év múlva mesélhesse el, amit én azóta elfelejtettem arról a gyönyörű évről, s hogy bár minden (ami jelentéktelen?) elmúlik egyszer, de vannak pillanatok, amik mintha mégis az örökkévalóságról tanúskodnának..... (9+)

(Nem sokára jövünk a TáncolóMedve első birtokértékeléseivel…)