Örömmel olvastam december első felében, hogy a művelt alkoholisták is határozottan megszólították a hazai átlagfogyasztót, miből is érdemes válogatni az ünnepekre, ha jót akarunk inni, de nem nagyon drágán. Ez fontos. Így az ünnepekre azok is bátrabban bevásárolnak borból, akik év közben nem nagyon fogyasztanak, s különösen örvendetes dolog, hogy ilyenkor a tokajiaknak is több figyelem jut (talán azok közül páran, akik most sem csalódnak, év közben is rászánják majd magukat egy-egy palack megvételére). Ha pedig van valami, ami eljut a rohanó internetkorban az emberekhez, akkor egy indexes blog bejegyzése az. Nagyon tetszett Albert gazda tavalyi „újévi-aszús” kampánya is. Szükség van az üzenetre, különösen ilyenkor. Minket ugyan közel sem olvasnak annyian, mint őket. S én tavaly már készítettem egy jóvétel karácsonyi különkiadást a konvencionális ünnepi menü mentén (újabb évjáratokkal jól behelyettesíthető ez idén is), most valami másról írnék. Bizonyára karácsonykor fogy a legtöbb tokaji az év során, éppen ezért az évet záró top 12-es tobzódás előtt gondoltam, miért is ne szedném össze az eddig általam megkóstolt 12 legjobb tokaji bort. Már csak azért is, mert borkatalógusunkat böngészve azt vettem észre, hogy rendre ők álltak a legközelebb a maximális, mondjuk 10 pontos szinthez. Pár tétel, amivel szinte garantált a megdöbbenés ünnepi asztalnál. Fele aszú, fele nem. Vigyázat, hedonizmus-veszély! Íme:

1.SZEPSY ISTVÁN @ Nyúlászó Furmint 2007.*** (9)

2.DEMETER ZOLTÁN @ Szerelmi Hárslevelű 2006.*** (9)

3.DEMETER ZOLTÁN @ '12 nap együtt' Furmint 2008.*** (9+)

4.SZEPSY ISTVÁN @ Szent Tamás Furmint 2007.*** (9+)

5.KIRÁLYUDVAR @ Úrágya Furmint 2000.*** (9)

5.DEMETER ZOLTÁN @ Tokaji Főbor 2008.*** (9+)

6.DEGENFELD @ Andante 2007.*** (9)

8.DEMETER ZOLTÁN @ Szerelmi 6 puttonyos tokaji aszú 2007.*** (9+)

9.DOBOGÓ @ 6 puttonyos tokaji aszú 2007.*** (9+)

10.KIRÁLYUDVAR @ 6 puttonyos tokaji aszú/Lapis-dűlő 2006.*** (9+)

11.SZEPSY ISTVÁN @ 6 puttonyos tokaji aszú 2006.*** (9+)

12.ROYAL TOKAJI @ Mézes-Mály 6 puttonyos tokaji aszú 1999.*** (9+)

Szepsy Istvánnal való első találkozásom két szép furmintjával indul a sor. A Nyúlászó bája és a kétszer annyiba kerülő Szent Tamás elemi ereje közel egyformán megfogott, és azóta is, évek múltán is töretlen a dicsőségük számomra. Demeter Zoltán számára a Szerelmi dűlő olyan, mint Szepsynek a Király. A Hárslevelű visszajelzései alapján a fajta tökéletes termőhelye, ahol a borász-fajta-termőhely kölcsönhatás szerencsés együttállásai révén bármi megtörténhet. A 2006-os Szerelmi engem anno (a szintén frenetikus 8-asnál és 9-esnél is) jobban megfogott, bár magasabb alkoholja, robosztussága még egyértelműen egy korábbi száraz tokaji érát idézi föl bennem. Igazi sorsfordító nagybort láttam benne is, illetve az izgalmas kísérletet palackban rejtő ’12 nap együtt’-ben is. Mindkét bort sikerült tökéletes formában elcsípnem két nagy sikerű esztendőből. Ebbe a sorba kívánkozik (bár már régóta nem elérhető) a Királyudvar korszakalkotó 2000-es Úrágyája is, mely nem csak fiatalon mutatta meg a fajtában és a termőhelyben (s persze a két kiváló borászegyéniségben) rejlő mélységeket, de tíz év múltán is bizonyította 2011 elején, hogy az idő is csak alig-alig fog a valóban nagy furmintokon. Itt zárulna a szárazak 5 boros sora (édesből azért még mindig több figyelmet érdemel talán Tokaj Hegyalja). Késői szüretből kettő bor varázsolt el talán a végletekig. Az első ikon számomra e kategóriából a 2004-es majd a 2007-es Andante volt. Kevés hasonló beltartalommal rendelkező (200 fölötti cukor), mégis elegáns late harvest bort ismerek, mely ráadásul aszúk közt is bármikor megállja a helyét (mondjuk neki azért egy része botritiszes szőlőből való, ezt a címke is írja, tehát inkább mondhatjuk egy nagy szamorodninak). A Főbor szintén az a műfaj, amit talán csak egy hajszál választ el a 6 puttonyosoktól (ugyancsak 200 közeli maradék cukor), mégis frissessége, eleganciája miatt nagy szükség van erre a prémium-kategóriára is. Biztos, sokan vannak, akik számára Anett Sárgamuskotály főbora (sokak szerint is bizonyára) szintén ide kívánkozna, nekem egyelőre a 2003-as és 8-as főbor volt az abszolút lehengerlő tökéletes egyensúlyú tokaji-édes szobra (egyúttal az eddigi legjobb főbor is talán). De a borhűtőre nézve: mindkettőjükkel lesz még egy-egy találkám, nagyon kíváncsi vagyok mihez kezdenek - főleg egy ilyen adottságokkal megáldott muskotály - pár év leforgása alatt.
Bizonyára nem meglepő, hogy a sort nehéz volt 5 aszúra korlátozni (olyan borokat kellett vérző szívvel kiszórni, mint a Royal Tokaji Aszúesszencia 2003 és Szent Tamás aszúik, vagy a Nobilis 2007-ese, sokak kedvence az idei Nyitányról vagy Demeter Zoltán 2008-as hordómintája). Több szempontból is igazságtalanul indulna a sor, egyrészt mert Demeter Zoltán két aszúja is rajta lehetne (így tőle 4 bor szerepel a listán), illetve eddigi talán egyetlen 10 pontos borom valójában egy hordóminta volt, a 2008-as 6 puttonyosáé. Nem etikus az ilyen értékelés tudom, de nagy jövőt érzékeltem két évesen abban a tökéletes, esszencia töménységű borban (az aszú-pedofília nem áll távol tőlem, tudom, és olyankor elragadtatom magam, megkapom ezért a kritikát is, de úgy gondlom, nagyon is valós borélmény az ilyesmi, miért kéne kötelező jelleggel hallgatni róla?). A borász már megállapodott, talán első dűlőszelektált aszúbora az elképesztő beltartalmú 2007-es Szerelmi hárslevelű-aszú csak a pincénél elérhető, de felejthetetlen bor, mely hosszú érlelhetőséggel kecsegtet! Ugyanezt éreztem az idei Tokaj Nyitányon a Dobogó 2007-es 6 puttonyosánál, melynél (270-es cukra ellenére) vibrálóbb, könnyedségével hódító, újszerűbb aszút nem hinném, hogy kóstoltam 2007-ből (bár aki ott volt, inkább a szintén elképesztő Nobilist tartotta bajnoknak), itt a helye mégis, ez nem vitás. Jelenleg még a sokfelé bajnok 2006-os is épp csak forgalomba került, de a 2005-ös évjárata sem volt kutya. Oremustól még ez a 3 csillagos, 10 pont körüli élmény nem volt meg nekem eddig, de egy 2000-es 6 puttonyost még őrizgetek otthon. Egy másik nagybirtok, a Királyudvar Lapisai viszont legalább annyira méltók a kultikus magaslatok pontjaihoz. Első számú édes termőhelyként kezelik ezt a terültet Anthony Hwangék (ld. Lapis Furmintok több évjáratos kísérletei késői Furminttal és a kiemelkedő évek Lapis aszúi). Tavaly a 9-es évjáratbemutatón a többség a sűrű, érett 2003-ast tartották többre, engem viszont a fiatal 6-osok kristálytiszta szerkezete még annál is jobban lenyűgözött (Birtokaszú/06: 203 g/l, Lapis aszú/06: 239 g/l t.m.cukor. Jogos lehet azonban a kérdés, ők is eljutnak-e 3 év múlva legalább addig a szintig, mint a 2003-as...szerintem miért is ne?).
Szepsy mestertől a harmadik bor csakis aszú lehetett (bár szamorodnija, cuvée-je szintén 8 pont fölöttiek voltak idén). Meggyőződésem, hogy az ő aszúi bármilyen merítésben nagyobb sűrűséget mutatnának a mezőnyben, de fontos, hogy a sűrűségnek ezzel a fokával is kiváló egyensúlyúak, szinte örökéletű italoknak gondolnám őket; olyan szintű kompakt egységűek, amit nem lehet szétzilálni, amin egyszerűen nem foghat az idő. Mindez persze biztos, hogy nem véletlen. Az új stílus első képviselői közt volt, amivel nyilván sokkal több tapasztalat és helyzeti előny jár együtt a többiekkel szemben. Ő már évtizedek óta pontosan tudja, mi az a minőség, amit elvár a szőlőitől, dűlőitől, boraitól, s minden (aszús) évjáratban ennek vet alá mindent. Hatalmas lépéselőny ez az új generációval szemben, hisz aszú szükségszerűen nem készülhet minden évjáratban, amikor igen, akkor is nagy a kockázat, általában csak egy dobása van az embernek: vagy jó alapanyagot szed, vagy bánhatja egy életre, hogy rosszkor szüretelte egy nagy évjárat gyümölcsét. Az évek szaladnak, s miközben az újak még keresik a legjobb megoldásokat, tanulmányozzák a szőlő apró rezdüléseit, addig ez a fajta párbeszéd az élettapasztalattal már készség szintjén (maga)biztosabbá, rutinszerűvé válik. Talán nem (elég) sűrűn gondolunk bele, hogy egy borásznak életműve során hány dobás, hány nagy évjárat (néhány napja) áll rendelkezésre, hogy egyedülálló aszút, bort készíthessen, hogy bizonyítson... Nagyjából 10-15, több/kevesebb? Nagy múlttal rendelkeznek 93-as, 96-os, 99-es aszúi is. A töményebb 2003-as és a többször is kóstolt 2005-ös helyett a megint csak üdébb 2006-ost választanám tőle is. Lenn a pincénél, februárban tökéletes egyensúly jellemezte, nüansznyival szebb, jobban ihatóbb volt (még?) az utána kóstolt töményebb és szintén komoly 2005-öshöz viszonyítva is, s nekem mostanában az ilyen aszúk tetszenek a leginkább (alapvetően ezért kerülnek palackba, poharakba is a borok). Legnagyobbak közt a helye neki is.
Aszúsorból már talán csak egy nevet nem hagyhatok ki innen, a brit ellenőrzés alatt álló Royal Tokajit, akik egyedülálló módon mindenkinél nagyobb hangsúlyt fektetnek aszúk esetében a termőhelyeknek (vásárolt szőlőből származó, de szintén pazar birtokaszúikat, dicséretes módon, inkább elérhető árban pozicionálják a hazai és külföldi közönség számára). Sokféle dűlős aszújuk közül a fűszeres Betsek, a dohányos Szent Tamás, a fémes Nyúlászó és az imádni valóan elegáns Mézes-Mály már nagyon szépen mutatja, hogy ilyen cukortartalom mellett is megnyilvánul a termőhely karaktere. Hosszú távon fontos, hogy a dűlők minél inkább szerepet kapjanak (nem csak furmintoknál), hisz mitől válna kiemelkedővé egy termőhely, ha nem a róla készült bor egyedülállósága, sokszínű, évről-évre változó nagysága okán? A többséghez inkább száraz borokban jut el a dűlők üzenete, de kommunikálnunk kell a világ felé minden lehetséges módon (pláne, ha a tokaji aszú már ismerősebben csengő név egy külföldi számára is, mint pl. egy hárslevelű). Egyelőre a Royal élen jár ebben (mely minden bizonnyal – tetszik, nem tetszik – nyilvánvalóan a mennyiség révén lehetséges). Áts Károly a kezdetektől fogva példás szakértelemmel felügyeli a birtok borait (most már méltó méretekkel megáldott feldolgozóban is), és dűlőszelektált aszúit igen magas potenciál és magas fokú részletgazdagság jellemzi. Ide helyezni talán a Nyitányos sajtpárosító kurzuson kóstolt (bármilyen kíséret nélkül, önmagában a legszebben szólózó) 1999-es Mézes-Mály aszúját tudnám még, mely szépen érett jegyeket mutatott (dió, oxidáltság, elnehezülés kizárva). A jó savú, kiemelkedő évjáratnak hála, az öregedés legkisebb jele, rezdülése nélkül magabiztosan tekintett a távoli jövőbe.

Áldott, békés, finom borokkal meghitt ünnepet kívánunk minden kedves olvasónknak!