x

Ripka Gergely

Milyen évjárat lesz 2011?

Ahogy tavaly is, idén is megpróbálom összegezni a látottakat, hallottakat az idei évjáratról. Néhány borásszal egész évben sikerül folyamatosan tartani a kapcsolatot, ezért valamelyest beleláthatok, hogyan alakul az év a metszéstől a szüretig. A 2010-es esztendő buktatói, országosan is nagy terméskiesései miatt, óhatatlanul is ahhoz mérik első körben az évet. Ebben a kontextusban pedig 2011 kezdettől fogva sokkal biztatóbban alakult szerencsére.

Az idei év gyakorlatilag országosan egyértelműen korai volt. Érzékelhető volt, hogy május-júniusban itt-ott szinte már hólyagosodott a szőlő, s a termés is kielégítőnek ígérkezett mennyiségre. A tavasz mindazonáltal elég aszályosnak mutatkozott, ami még így is a kisebb problémák közé tartozik a szőlészét berkein belül (annál is inkább, mivel a kiadós tavalyi esők alapvetően feltöltötték a talaj vízraktárait, ami még konkrétan a 2011-es bogyók savtartalmára is kedvező hatást fejthetett ki egyesek szerint). Később azonban sokfelé látszott a szőlőn, hogy szabályosan szenved a csapadékhiánytól. Júliusban néhány (Afrika fölül érkező) extrém forró napot követően aztán 1-2 nap/hét alatt több hónapnyi csapadék hullott le egyben, ami egyértelműen nem hiányzott ilyen mértékig, de nyilván ez akkora károkat azért nem okozott a szőlőben, mint mondjuk tavaly (Villányban a Csillagvölgyet és a Jammertált érte egy jelentősebb jégkár, idén is volt arra jég, de talán nem volt annyira veszélyes). Sok helyen a tenyészidőszak eleji, aszályos időjárás miatt a zöldmunkákkal nem nagyon volt gond. Július végén inkább mérsékelt, párásabb időjárás volt a jellemző, aztán a hónap végétől, augusztus elejéig meglehetősen sok csapadék, és hűvösebb napok is jellemzővé váltak ismét. A lisztharmattal szerintem sok borász találkozott már júliusban, ám a szelesebb napoknak és persze a kellő növényvédelemnek köszönhetően azonban alapvetően a termés mennyiségével, épségével sem nagyon lehetett gond (szemben a 2010-es évvel). A vesszők július végére már befásodtak például Szepsynél, aki (a hűvös 10-es év és a koranyári kánikula miatt is) lazább fürtállományról és kedvezően vékony bogyóhéjról számolt be, ami a későbbi esők (káros) rothadási folyamatai miatt mindenképp előnyt jelenthet. Alapvetően szép, ígéretes, egészséges alapanyagot talált meg a kedvező augusztus végi mérsékelt, de azért kellően napos időszak, melyből azért lehetett sejteni már, hogy 2010-hez képest mindenképp kedvezőbbek a friss évjárat kilátásai. A szüreti időszak - nem meglepő módon – a legtöbb helyen korán indult (Szekszárd lehetne mondjuk ellenpélda), szeptemberre már a legtöbb fajta édes, jóízű volt.
Több felé már augusztusban elindult a szüret, például Somlón, a Kreinbacheréknél is, hogy a savakat meg tudják őrizni, illetve az alkoholfok se szálljon majd el, de másutt is a pezsgőnek és száraz bornak valót az átlagosnál korábban el lehetett kezdeni szedni. Az időpont megválasztása – mint mindig – ebben az évben is kulcskérdés volt. Amire számítani lehetett: érett alapanyag, 2009-hez hasonlóan talán lehet néhol magasabb alkohol, visszafogottabb savakkal, jó termésmennyiség, de sokszor a megvastagodott bogyóhéj miatt átlagosnál gyengébb lékinyerés. A jobb dűlők, komolyabban terméskorlátozott területeken az érés most is gyorsabb volt. A szeptember-októberi időjárás aztán sok évtizedes rekordokat döntögetett megint csapadékmentes, olykor egészen kánikulai jellegével.Dél-Balatonon, Villányban és Egerben is több, mint ígéretes évjáratnak tekintik 2011-et, mely leginkább 2009-hes hasonlít, vörösekben is jó savakkal és analitikailag kifogástalan alapanyaggal. Villányban október első felére sokan már végeztek is a szürettel (termésmennyiség változó volt a kötődés és jégkár függvényében).
Talán Tokaj vonatkozásában a legfontosabb megemlíteni, hogy az ősz későbbi szakasza is több mint gyönyörű időjárással kecsegtetett: majdnem október közepéig (sokak számára a száraz boros szüret végéig) sütött a nap, szinte nem akart véget érni a nyár; volt egy pár napos lehülés, esővel, de gyakorlatilag a nyár átmenet nélkül ment át vénasszonyok nyarába októberre, ami a közepes cukortartalmú késői szüret tekintetében látszólag kedvező volt (a rothadás és más gyümölcsöt fenyegető betegségektől nem vagy csak alig kellett tartani). A száraz alapanyag szedése szeptember közepétől kezdhető volt már (az analitikai egyensúly megtartása miatt is). A melegen bekerülő alapanyagnál a spontán erjedés hamar beindul. A hosszan tartó, lankadatlan melegnek, esőmentes szép időnek azonban egy bizonyos szint után egyes érési folyamatokra negatív hatása lehet. Egy ideig bele sem gondoltam, de tokaji borászokkal diskurálva már persze leesett nekem is, hogy az aszúsodás alapvető feltételei nem valósulnak meg ilyen körülmények között. Október elejéig elmaradtak a hűvösebb hajnalok, reggelek, a szőlő pedig a hajnali páralecsapódások, illetve eső nélkül csak töpped, de nem aszúsodik, mivel a Botritys cinerea nem tud fejlődni. Ebben a tekintetben tehát ugyancsak 2009-hez hasonló volt a helyzet, egyik sem tekinthető igazi aszús évjáratnak, ami persze nem baj (van aki szerint egy évtizedben csak három klasszikus aszús évjárat a jellemző). Van aki pedig már október elején sértve érezte magát, hogy „más egyáltalán apellál még aszúkészítésre, mi az, hogy minden évben készülhet aszú? Stb”. Szerintem azért lesznek dűlők, ahol a csoda ilyen évben is meg tud történni. Persze, ha később aszúsodik a szőlő az még önmagában szintén nem probléma (október második dekádjára érkezett meg a csapadék és a hidegfront), van aki egy kisebb mennyiségű aszúalapanyagra mindig számít. Csak maga a folyamat lerövidül, a nagy meleg miatt fogy az alapanyag, s jöhet egy hirtelen rothadást indukáló idő, ami kockázatos lehet az aszúsodás végkimenetelére nézvést. A többségtől így tehát nem várhattunk nagy mennyiséget a borvidék emblematikus borából, s ahogy 2009 és 2010, úgy 2011 sem lesz klasszikus aszús (sem édes boros) évjárat. (Minimum 4 csillagosnak tippelem az évjáratot mindezek alapján.)

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább