x

Ripka Gergely

Borkóstolási módszerek #1

Mennyire vagyunk elfogultak ismerkedéskor?!

Ahogy néha bizonyos emberekkel sem egyszerű megfelelő kontaktust létesíteni, egyénenként más-más módon kell megadni annak módját a boroknál is. Hasonlóképp érdemes ügyelni a részletekre. Hisz bort kóstolni, azaz minden részletét a lehető legalaposabban kielemezni e sajátos terméknek, nem is oly egyszerű feladat. Számos módját ismerjük, de akár boronként/egyénenként más és más lehet a leginkább célravezető ismerkedési mód. Sokan kóstoltunk már fesztiválon, pincénél, társasággal, vakon, étel mellett stb. De belegondolunk-e, mennyi, de mennyi a zavaró vagy épp segítő körülmény, amire érdemes odafigyelni? Közben folyamatosan meghúzódik a háttérben egy rejtőzködő (sőt olykor észrevehetetlen) ellenség is, melyről csak nagyon keveset beszélünk - talán mert tényleg nem ismeri el senki: ő az elfogultság (fajta, borász, borvidék, bortípus, amit eddig hallottunk a borról, s akitől hallottuk stb, hogy csak egy párat említsek az elfogultság típusaiból). Tetszik vagy sem, ez alól (szerintem) csak az lehet kivétel, aki (történjen bármi, bizonyíthatóan) mindent vakon értékel (ilyen nem létezik). Most megpróbálom sorra venni a legfőbb opciókat, melyekkel (szerintem) a lehető legközelebb kerülhetünk a borok lényegéhez.

Ahogy múlnak az évek, folynak le a borok a torkomon, egyre inkább úgy érzem, hogy a különféle borok tényleges befogadására a legtöbb kóstolási tapasztalat alkalmatlan (még ha azt hisszük akkor, hogy mindent értettünk a borból, akkor is az). Elnézést a durva végkövetkeztetésért, de több dolog miatt érzem ezt, és később az egyenkénti kifejtős résznél ennek magyarázatára rá is próbálok világítani. Biztos mindenki érzett már olyat, hogy az első felszínes találkozást követően, mondjuk nem is föltétlenül hónapokkal, akár csak napokkal később is egy bor egész más arcát mutatja, jobban lenyűgöz. Egyik kedves borboltos kollégám mondta, (kezdetben nem értettem vele teljesen egyet, de mára tudom, hogy a legtöbb borra igaz ez): „Egy kóstolás, nem kóstolás!” Szinte megrémültem, mikor először tapasztaltam talán a 2006-os Szepsy Birtokfurmintnál, mennyire másképp viselkednek borok palackonként, s ez nem feltétlenül csak a tárolási körülmények közjátéka miatt lehet. Mintha minden egyes (a hordó után a bor számára nyilván „kényelmetlen”) palackot másképp lakna be ugyanaz a bor. Kató András mondta egyszer találóan - „...persze, hisz a bor ugyanolyan élő anyag. Mi sem örülnénk, ha egyszer csak fognának minket, átszűrnének, aztán egy kis palackba bezárnának...”.
Megmagyarázhatatlan rébusz, de így van (ugyanazon borból az egyik palack masszív 8 pontos bort mutat, a másik gyenge 6-ost, még kis időeltolódásnál is olykor). Szerencsés helyzetben vagyok, hogy alkalmam nyílik számos bort újra meg újra megkóstolni, és ekkor mindig egyértelművé válik számomra, hogy a pillanatnyi értékelések, pontok, mennyire szűk keresztmetszetét mutatják csupán egy adott bor végtelen sokszínűségének.
De a lényeg, amiről ez a poszt is inkább szólni akar, hogy ahol sok ember, sok bor van összetömörítve kis helyre, ott képtelenség a borral ténylegesen kettesben maradni. Túl sok az inger, melyek el is vonják figyelmünket a borokról; így nehéz befogadni a részéleteket, nehéz fölismerni például a közepesebb szürkebarátok közt (vakon) a jobbakat. Amik attól még, hogy halkan szólnak hozzánk, s mi nem ismerjük föl rögtön - akár a sok tétel közt - nagyszerűségüket, attól még például a megfelelő étel/ember partner mellett okozhatnak felejthetetlen élményt később! Eleve egy bor megértéséhez idő kell (nem csak hosszú távon, palackban, de rövidtávon, azaz bontás után is). Takács Lajos, somlói borász említette nem rég egy bemutatóján, hogy ő 1-2 napnyi (!) szellőzést követően tudja a saját borait leginkább élvezni, ekkorra nyílnak ki számára legjobban. Az ilyesmire a palack hátulján szinte soha nem találunk utalást, bár az is igaz, hogy a szellőzés szükségessége a bor korával is változik. Aztán ott a hőfok, melynek jelentőségét talán szintén nem kell sokat ragozni. Nincs is kiábrándítóbb, mint egy nyári fesztiválon, a napon fölmelegedett vörös vagy fehérbor, mely szerencsétlen, semmit nem tud megvillantani erényeiből, pillanatok alatt érdektelenné, kellemetlen élménnyé válik az emberek számára (ezt a luxust pedig egyik borász/kiállító sem engedhetné meg magának).
De a leginkább befolyásoló tényező az az emberi környezet. A baráti kóstolások, közösen megvitatós, olykor haveri borozásai olykor azért nem adnak helyes végeredményt, mert (bár sokszor megegyezünk, hogy nem kiabálunk bele amíg jegyzetelünk, pontozunk) a vége felé mégis egyre inkább kibuknak némelyekből hasonlók: „Hibás illat!” vagy „Túl sok a fa, nem?”. Ilyenek hallatára pedig a leghangosabb vélemények irányába fognak tendálni a pontok.
Megpróbáltam összeszedni a leginkább célravezető módszereket, illetve azt, hogy mire érdemes figyelni, ha objektívek akarunk maradni mindvégig (nem konkrét rangsor akar ez lenni, de próbáltam a végére összpontosítani az általam legjobbnak gondolt módszereket):

7. Kóstolás fesztiválon
Előnye, hogy sokszor nagy a választék, általában megismerkedhetünk a borásszal is, illetve lehetőség van kiragadni a legizgalmasabbnak ígérkező tételeket. A hely szűke és a folyamatos mozgás, nyüzsgés, járkálás nekem mindig kétségessé teszi, hogy befogadjam az adott bort. Én magam nem nagyon járom, inkább kerülöm a zsúfolt rendezvényeket, de beszámolók alapján érdekes, hogy mik maradnak meg a legtöbb emberben. - A borász vagy hosztesz személye bizony közbeszólhat a végső konklúziók levonásába. A nyájas kínálót megjegyezzük, a szőke kislánnyal szívesen diskurálunk (elnézzük neki, hogy szerinte a 2007-es és 2008-as cuvée közt csak a címkében van különbség), viszont a nap végére részeg és kissé indulatos borász borait is valahogy hajlamosak vagyunk negatívan megélni. Aki pedig dolgozott is már fesztiválokon, az végképp tudhatja: az ilyen rendezvények elmélyült ismerkedésre a borokkal nem igazán nyújtanak lehetőséget, - bár az is tény, hogy nem elsődlegesen ezt a célt szolgálják (ilyenkor is azonban előnyös, ha van egy viszonylag egyszerű értékelési szisztémánk, amit zsebből előkapunk. Nekem pl. nagyon jól tud jönni a 3 csillagos értékelés fesztiválokon, hisz így a valóban említésre méltó dolgok mégis megmaradnak). Sokszor a pohár is zavaróan pici, az illatok nem egykönnyen csalhatók elő belőle. A hangulat jó, finom a töki pompos és a kolbász, estére a tömeg van, hogy „egészen megvadul”, de a legjobb, hogy a legváratlanabb ismerősök bukkannak föl a pohármosónál.

6. Kóstolás borásszal
Érdekes műfaj, sok romantikával fűszerezve. A borok készítőjével kóstolni élvezetes kaland, de közben rejtett kihívásokat is tartogat. A pince levegője megtelik pátosszal, minden mókás részlet kiderül a kadarka kényességéről, nehézségeiről, ám sokszor pont emiatt az őszinte, bizalmas atmoszféra miatt hajlamosak lehetünk fölfelé kerekíteni értékelésekkor (pláne a laikusok, és pláne összehasonlítási lehetőségek nélkül).
Ez persze nem baj, az alázat és a borkészítés nehézségeinek megértése nagyon fontos ahhoz, hogy egy adott bort el tudjunk helyezni a többi bor közt. Rengeteget lehet tanulni. S ha nem hatódunk meg végletesen a hatásos élménybeszámolók után, hogy „Hát sírva vigadtunk a szüret után, hogy egyáltalán maradt 1-2 hordóra való kékfrankos 2010-ből”, akkor képesek leszünk a kóstolási sort is helyesen megítélni.

5. Kóstolás borklubbal
Egy borklub sokunk számára nyújt soha vissza nem térő lehetőségeket, hogy megismerjünk olyan tételeket, melyeket önerőből nem tudnánk. Örülünk, hogy végre 3 hét csúszás után sikerül összeegyeztetni a legjobb időpontot, végre van elég pohár is, „Ááá, de végül úgy döntöttünk, mégse legyen vakon...”.
Azt a részt pedig már kinőttük 4 éve, hogy senki nem szólhat közbe....”Hisz olyan ritkán találkozunk, miért ne beszélgetnénk közben?”. Végül persze minden bornál mindenki hangosan felnyög, vagy pozitív, vagy negatív csalódásának hangot adva. Mindebből a már említett módon homogén pontok lesznek (ha egyáltalán pontozunk még...). A sor végére mindig akad 1-2 ember, akinek a jókedv válik fontosabbá, a borok helyett, és ennek sokszor a lelkesebbek is tehetetlen áldozatává válnak.
Szerencsés esetben azonban van idő a borokban elmerülni is. Nagy előny, hogy nem hajt minket a tatár, akkor megyünk tovább a következő borra, amikor mindenki úgy érzi, ez mégiscsak egy zártkörű társaság, így mindenkinek az igénye érvényre jut(hat).

4. Kóstolás vakon
A létező legcélravezetőbb műfaj azonos jellegű bortípusoknál (pl. fajtaazonos borok vagy azonos borvidékről való vörösborok). Legjobb egy élhető méretű merítésre koncentrálni (20 tételig mondjuk; nagyobb sornál bevallom töredelmesen, az én érzékszerveim kicsit elfáradnak és a középmezőny összemosódik, ott a pontok szinte azonosak lesznek, a figyelem akaratlanul is lankad, az árnyalatok valamilyen szinten mindenkiben torzulnak, sőt elvesznek). Nem mindig a legjobb megoldás, de rengeteg tanulságot tartogathat a vakkóstolás, hisz a címke a legnagyobb befolyásoló tényező tud lenni értékeléskor. Hátulütője, melyről más blogokon már szintén volt szó: sokan nem mernek ilyenkor magasabb pontokat megadni látatlanban, ami címkével együtt talán nem lenne kérdés...akármerre is kerekedne az az értékelés. (Ugye eljátszottunk már mind a gondolattal, hogy 1-1 masszívra bepontozott, jó nevű bor vajon egy méltó vakszakaszban is megkapta-e volna a közel tökéletes értékelést?). Én bevallom őszintén (aki – évtizedes tapasztalataira hivatkozva – nem vallja be, az sem biztos, hogy igazat mond), a végső értékítéletbe valamilyen szintig mindig beleszól a szimpátia (ezt az tudja legjobban, aki valóban sokszor kóstolt már vakon)...persze fontos, hogy ezt a tényezőt nem vak, azaz nyílt kóstolókon is minimalizálni tudjuk. De mennyiszer volt már, hogy azt olvastuk borleírásokban: „ettől a bortól előzetesen is sokat vártam, és be is jöttek az elvárások...”. Nálam sokszor az ellenkezője szokott fönnállni: sokat várok egy bortól, de a végén talán még nagyobb a csalódás, mintha csakúgy ismeretlenül kóstolnám a bort (vagy elsőre leesik az állam, pár hónap múlva már nagyok az elvárásaim, de mégsem érzem már ugyanabban a borban azt a pluszt).
Egy vakkóstoló ezeknek a hibának mind elejét veheti. - Feltéve ha a borklubos közbeszólások ki vannak zárva, jut szükséges idő minden borra, visszakóstolásra. Annyi a lényeg csupán, hogy el kell határozni magunkat, ahogy az iskolai tanulásra is: venni kell hozzá a fáradságot, hogy előkészítsük (legegyszerűbb megoldás az alufólia, különféle boros zsákok).

Folyt.köv...hamarosan.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább