x

Ripka Gergely

10 éves út, amin a magyar bor halad/#1

Ilyennek láttam az elmúlt évtizedet

Fontos évtizedet zárunk nem sokára. Nagy dolgok állnak mögöttünk, de érzem a zsigereimben, hogy még nagyobbak előtt állunk. Sokminden történt az elmúlt esztendőkben, sok fontos, tanulsággal teli esemény. Voltak tragikus veszteségek, de még nagyobb a biztató, fiatal utánpótlás szőlész-borászaink körében. Így még az új, 2011-es év előtt kicsit rendhagyó írással jelentkeznénk. Lehet sírni, keseregni, milyen rossz nekünk, milyen siralmas állapotok uralkodnak hazánkban. Én nem fogok így neki indulni ennek az évnek (sem). Nézzék el nekem, de nem tudok, nem bizakodó lenni az új évezred első évtizede végén! Kis seregszemle az elmúlt esztendők eredményeiről.

Az évtized jól indult. Rögtön két nagy évjárat borai is megvillantották végre átütő erényeiket, 1999 és 2000. Vörösborok és tokajiak terén is két nagy évjáratot kóstolhattunk az új évezred elején, amit két gyengébb követett. Számos nagy, villányi vörösborunkból lett azóta kultikus kedvenc, igazi márka (a legenda szerint nemzetközi vakkostólón diadalmaskodó Gere Kopár 2000, újvilágot meghonosító Vylyan Duennium 2000, majd a hosszan érlelt Bock barrique Cuvée 1999), melyek akárhonnan is nézzük a magyar (vörös)borízlés meghatározói lettek azóta. Ez sokaknak tetszik/tetszett, azóta még többeknek nem, de ez az ízlés a mienk, hiába is szeretnék megtagadni néhányan, hogy dehát...”ez bordó-majmolás, nagyzolási hóbort, túlbarrikoltság, sok az alkohol is, messze nem fognak olyan sokáig érni, mint azt mondják, de majd úgyis bebukják stbstb”. Lári-fári. A kezdet végül mégis bíztatóra sikerült, és fontos, hogy Villány kétségtelenül öntudatra lelt. Egy borvidék magához ragadta a kezdeményezést és a figyelmet; talált magának nemzetközi ideálokat, nagy dolgokról kezdett el álmodni; kijelölte legfontosabb „grandkrű” termőhelyeit (Kopár, Fekete-hegy, Ördögárok); mindezt Szekszárd és Eger csak pár évvel később kezdte el (ám egy kereskedő számára mindez a mai napig élesen tetten érhető az átlagember ízlésében: „Villány? = Menő”, Eger, Szekszárd?? „Hááát, az nem annyira menő...”, és ez a nem mindegy.)
A két nagy évjárat remek aszúi azóta is pihennek sokunk borhűtőjében. Szepsy István számára eddig 1999 volt pl. a csúcs. Akkorra ért el a sokat vitatott aszús új iskola is a stabilitás kívánatos szintjére (acéltartályok használatával, avinálás kizárásával a frissesség megőrzésével...mindez 96-ban még kevés volt a hosszú érlelési potenciál eléréséhez, de 99-re ki lett járva ez az út is). Ám a mester, az elmúlt évtized közepén tett elmondása alapján 2000-rel, 2003-al együtt ezek az aszúk szerinte még mindig sehol nincsenek komplexitásban a 60-as, 70-es, 80-as évek nagy évjáratainak aszúitól (’72, ’83 stb). Azért pár évvel az ezredforduló előtt, részben egy 93-as Szepsy aszúnak köszönhetően (a szintén külföldi befektetők által fölfuttatott Oremus, Disznókő és Royal Tokaji mellett) a Királyudvar is megszilárdította alapjait Anthony Hwang parancsnoksága mellett (aki maga mellé állította a borvidék két legtehetségesebb borászát). Miért fontos így együtt mindez? Mert aztán 2000-ben két nagyon fontos, dűlő szelektált száraz tokaji bor is elindult meghódítani az évtizedet! Mindkettő a nagy becsű Furmint, Tokaj fő fajtájából készült, s mindkettő az Úrágya-dűlőben termett, a kiváló nyarú 2000-ben. Egyikük Szepsy István saját (állítása szerint „véletlen”) gyermeke, a másik a Demeter Zoltánnal közösen jegyzett Királyudvar címkéjével került forgalomba. A két bor sikere, állapota azóta is töretlen (!), s elsőkként csillogtatták meg ország-világ előtt a fajta és a dűlők egyedülálló jelentőségét, s váltak hivatkozási alapokká egy új, jelentős részben száraz tokaji termékpaletta megszerkesztésében (Szepsyé azóta 100 euro körül mozog, s maga a borász kénytelen visszavásárolni a kereskedőktől palackokat a saját élő legendájából, annyira értékes ritkasággá vált).
Két szűkebb után a következő fontosabb év 2003volt. Európa szerte forró, száraz tenyészidejű esztendő (Spanyolhonban engedélyezik az öntözést is). Nálunk kedvezett a mindenfelé elterjedő, késői bordói fajták jobb beérésének is (Cabernet), melyekkel lehetett továbbépíteni a már említett nagy vörösek nimbuszát. Termőre fordulnak az első Syrah ültetvények is szépen, mely fajta mindenképp színesíti a hazai fölhozatalt. Szép lassan a szekszárdiak is elkezdtek bekapcsolódni ezen munkákba. A 2002-es Takler Primariust emlegetik a mai napig is A 2002-es, 2003-as Kopárról, 03-as Duenniumról nem is beszélve. Közben más borvidékek is elkezdenek lábra állni, és megteszik első kis lépéseiket. A Gál Tibor vezette Egerben is többen elkezdték meghódítani a „grand cru”-knek tekintett területeket. - Elég csak a Nagy-Egeden bűvészkedő Bukolyi László 2003-as Gróf Buttler bikavérjére vagy a szintén viszonylag új projekt, St. Andrea pincészet 2002-es, 2003-as Merengőire gondolni. Balatonlellén, a barrikhordót elsők közt használó Konyári Jánosék 2003-as Sessiojával bizonyára ugyancsak egy komoly Merlot került palackba, de még kevés a hírverés körülöttük és a borvidék körül.
Látható, érezhető nyüzsgés tapasztalható tehát már az évtized első felétől, melyek jelentősége a borok révén persze csak később csapódnak le. Szepsy István tovább írja a száraz Furmintok történetét. 2003-as Szent Tamását, az Oremus 2002-es, 2003-as Mandolásait kóstolva, újabb bizonyosságot lehet szerezni (akár ma is) a dűlős Furmintban rejlő perspektívákból. A komoly aszúk fölötti ideológiai háborúk mellett az édes borok terén is történtek közben technológiai változások. A korábban kissé lejáratott, alkoholban gazdagabb, természetes erjedésű szamorodni helyett egyre inkább a(z irányított erjesztésű, sokszor koncepciózusan megformált, 90-es években debütáló) late harvest cuvéek, késői szüretelésű birtokborok kezdik el meghódítani az aszúk alatti polcokat. Az árban kedvezőbbek, ízben kedvesebbek közül az első igazán komoly darab talán a 2003-as Áts Cuvée lehetett. Persze, akik komolyan vették ezt a stílust is, lefektették a bortípus legkomolyabb referencia darabjait, Szepsy Cuvée (99 óta), Demeter Zoltán Főbor és Királyudvar Ilona Cuvée nevekkel (személyes kedvencem, a németek által megtámogatott Degenfeld Andante karrierje is ekkortájt, 2002-ben, 2003-ban indult el). Akárcsak a 2003-as aszúk, utóbbiak is mutatják az évjárat tömény, sűrű, füstös, dohányos aromáit.
2004
-et (2001-hez hasonlóan) páran teljesen kihagyták, míg a makacsabbak, illúziókat kergetők kihozták (instabil) csúcsvöröseiket, aztán meglepődtek pályájuk rövidségén. Régi magazinokat visszaolvasva nagyon sokszor kapok a fejemhez, egyes 2004-es borok hogy kaphattak aranyérmeket (borászaik persza azóta is hangoztatják: ezt a bort, márpedig csak a legjobb évben palackoztuk le). De hát az érdekek, a reklám bizonyára mindig is fontos volt. Azért a kevés szép példára érdemes a mai napig figyelmet szánni: Vylyan Pinot Noir 2004, Degenfeld Andante 2004.
Aztán 2005 sem volt sokkal jobb vörösek terén. Itt is sokan kötötték még az ebet, s a cabernet-t a karóhoz/huzalhoz. A „barrikláz” eléri hazánkban is csúcspontját (talán mert a gyenge évjáratra még érzéketlenül reagáló gyenge technológia sajnos más tartalommal nem tudta megtölteni a borokat; tisztelet persze a már akkor is bíztató kivételeknek). A barrik ízzel ment „füstbe” minden óriási elvárás a legtöbb dél-pannon vörösborral. Hál’ Istennek az évtized második felére érkező szebb esztendők megértették sokakkal, hogy az égetett kisfahordó nem minden (mondjuk olyanok is vannak jópáran, akiket semmi nem győz meg erről). A termőhely, a fajta és a borász egyedi karaktere végül kezd előtérbe kerülni! Legyünk pozitívak, és tekintsük 2004-2005-öt hordó(íz)mosó vörösboros éveknek! Tokajban azért nem alakult annyira lesújtóan 2005 vége. Aszúhoz is tudtak szüretelni (mindazonáltal én 2002-vel egyforma szintnek érzem; 99-hez, 2000-hez, 2003-hoz képest könnyebb borok lettek az 5-ösök), sőt az idő a 2005-ös Szepsy dűlős Furmintokat is szépen igazolta. Somlón is megjelennek közben az első komolyabb fehérbor(ász)ok: Györgykovács Imre, a friss, fiatal tehetség Takács Lajos, s én személy szerint Kolonics Károly 2005-ös rizlingjét is nagyra értékelem.
De más borvidékeken is erősödik a mozgolódás, telepítés, az igényes borászatok folyamatos lelkes munkája, illetve a fogyasztót is egyre kevésbé lehet már megvezetni. Kezd kialakulni egy tudatos borfogyasztó réteg és egyfajta közízlés. Végezetül: ebben az évben indul el hazánk első interaktív borblogja, A Művelt Alkoholista is, ahol számos nagy hatású blogger indult el, és ír ma is a hétköznap emberének irányadó borélményeket (többen azóta saját blogon), vitaindító fejleményeket, így válva magyar nyelven első számú fórummá, inspiráló közeggé és boradatbázissá.
A 90-es évek seregszemléje, a szilárd pincealapok megalakulása, megerősödése után, változó kezdést és középidőszakot követően aztán nagyon masszív hajrába torkollik az évtized borászata. (Szerencsémre egyben én is ekkoriban kezdtem el a borokkal igazán foglalkozni.)
Folyt.köv...hamarosan.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább