x

Ripka Gergely

Borértékelés medve-módra

Borértékelési rendszerünk bemutatása (frissítve)

Mivel már egy ideje elindult az oldal, hál Istennek egyre több és több a látogató is, fölmerült bennem/bennünk az igény, hogy be kéne vezetni egy sajátos, medvés pontozási rendszert, mely egyszerű, követhető, csak a mienk és nem utolsó sorban megbízható iránytűként szolgál a olvasótábor számára. Tessék.

Mivel már egy ideje elindult az oldal, hál Istennek egyre több és több a látogató is, fölmerült bennem/bennünk az igény, hogy be kéne vezetni egy sajátos, medvés pontozási rendszert, mely egyszerű, követhető, csak a mienk és nem utolsó sorban megbízható iránytűként szolgál a olvasótábor számára. Tessék.
Kényes téma minden felületen az értékelés metodikája. A mai napig kétségeim vannak afelől, hogy egyáltalán lehet-e borokat számokkal megfelelően értékelni, egymáshoz képest tendenciákat fölállítani. Márpedig valahogyan különbséget kell tennünk köztük. Alapvetően két szálon futna az értékelési mód, melyek bizonyos szintig összefonódnak, sőt kiegészítik egymást, ugyanakkor függetlenekként is értelmezhetők. Az egyik a pontozás, a másik a csillagozás lenne. Előbbiből 10 pont, utóbbiból 3 csillag a maximális, elérhető érték. Azért lesz kettő féle, hogy ha a pontozás valamiért elmaradna (hirtelen kóstolás mondjuk vendégségben, piknikezéskor, több bor kóstolása kutyafuttában, pl. fesztiválokon, pincénél stb), ilyenkor a csillagozásos módszer, egyszerűségénél fogva még használható lehet az egyedülálló élmények kifejezéséhez. A módszerrel kicsit ötvöznénk a sokféle pontozási technikákat egybe. A hazánkban legelterjedtebb 100 pontos rendszert szeretnénk mi is kicsit egyszerűsíteni, saját képünkre "medvésíteni". A 20 pont nem annyira szerencsés, a 10 pont optimálisnak, átláthatónak és legfőképp itthon bevettnek tűnik (nyilván nem mi fedeztük ezt föl elsőként). De nem teljes egészében egyéni szánk íze szerint kéne hierarchiát fölállítani, hanem a 100 pontos, 20 pontos rendszer objektív szempontjait szeretnénk adaptálni ebbe a 10 pontba, hogy egy valóban komoly bor, valóban komoly értékelést kaphasson. A pontok fölötti, leheletnyivel magasabb kategóriát + jellel szemléltetjük (pl. 6+). Valójában a pontozás alapvetően nem a mérvadó értékelés nálunk, inkább csak egy fajta hazai blogos kompatibilitás, tájékozódás a cél vele. A lényegesebb dolgokat maga a leírás és a csillagok jelenti, a pontokat inkább kezelem úgy, mint mondatvégi írásjeleket, ami így lehet kérdőjel, pont vagy felkiáltó jel is. A borkóstolás összérzékszervi élményt jelent, fontos érzékszervenként külön-külön is, de talán még fontosabb a kóstolás végén objektíven, egészében megítélni az adott tételt. Így a klasszikus megjelenés-illat-zamat-összbenyomás nyomvonalon osztanánk szét a 10 pontot, méghozzá ezen szempontok szerint:

Megjelenés – ma már gyakorlatilag alapvető, hogy hibás küllemű bort nem palackozunk, nem veszünk, nem iszunk. Ha mégis, akkor az eleve értékelhetetlen. Aki komolyan veszi a borokat és magát, az nem vesz olyan forrásból bort, ahol sanszosan zavaros lőrét vagy barnatöréses bort kap a pénzéért. Egy kis opálosság pl. egy St. Andrea Ferenchegy Pinot-nál, Weninger 2001-es Syrahnál vagy más idősebb vöröseknél belefér (de ezen kívül negatív megjelenésű példát nem nagyon tudnék mondani az elmúlt évek tapasztalataiból). Éppen ezért, a megjelenés (szín, tisztaság együtt) összesen egy azaz 1 pontot ad ki. El lehet vitatkozni azon, hogy most egy igazi rosé lazacszínű vagy hagymahéj színű, szabályos vörösbor-e a kadarka halvány változata vagy az már siller, mindenki kóstolt már ilyenből is, olyanból is jót...azt hiszem, nem erre kell kihegyezni a borkóstolást. A bor vagy korrekt megjelenésű (1 pont), vagy nem (0 pont), átmenet (kicsit szép szín, kicsit zavaros bor) nincs. Sőt itt nálunk megkockáztatom, csak 1 pontos borok lesznek megtalálhatók ilyen téren...

Illat – szokás mondani, hogy a címke és az illat...ez a két fő szempont határozza meg a laikus számára, hogy egy bor kellemes élményként raktározódik-e el az agyában vagy sem. Megmondom őszintén mindig bajban vagyok a 100 pontos rendszer három illatbeli alszempontjával: azért adjak több pontot egy Irsaira, mint egy neutrális Furmintra, mert előbbinek intenzívebb, karakteresebb, tetszetősebb az illata...? A fennmaradó 9 pontból az illat 3 pontot ér. Azaz 0 és 3 közötti fokozatok vannak (nem jó, elégséges, jó és kiváló), szigorúan helyén kezelve a fajtákat, a neutrálisakat is, illetve a dekantálandó borok változásait. Így egy szép küllemű, kiváló illatú bor (4) a pontszám felét még nem éri el.

Zamat – hogy a zamat vagy az illat fontosabb-e egy borban, nehéz megmondani, ezért igazságosak leszünk. A zamat is 3 pontot nyom a latba, az illattal analóg módon. Ám fontos megjegyezni, hogy még itt sem dől el, hogy egy bor középszerű vagy jó lesz-e, hisz ez még mindig csak 7 pont. Egy 7 pontos bor (félúton a közepes és a tökéletes közt) már sokat kell, hogy ígérjen számunkra, de lehet, hogy mindez csak pillanatnyi állapota miatt van (primőrök, hordóminták), illetve egy korrekt technológiával elkészített mintabor a futószalagról, s nem találunk benne negatív irányú kilengést, de nincsenek benne izgalmak, nincs benne egyediség mely kiemelné a termőhelyről, az évjáratból. Erre van az összbenyomás.

Összbenyomás – egyben a csillagozásos rendszert vezeti föl. Ez a maradék néhány pont bizonyos szintig a 3 csillagnak felel meg. Talán itt válik el legélesebben a 100 pontos rendszertől a mi módszerünk, hisz abban maximálisan 11 %-ot tesz ki az összbenyomás, míg minálunk az összpont újabb 30 %-át (bár ott a zamat is 45 %-a a 100 pontnak, nálunk az csak 30 %).

Így 7 pont körüli bornál kezdődik gyakorlatilag a megcsillagozandó bor. Egy 8 pontos bor 1 csillagot biztosan kap (de többnyire kettő jár neki), egy 9-es minimum kettőt, de ez már természetesen a 10-essel együtt a 3 csillagosok felső háza lenne. Egy átlagos 7 pontos bor lehet csillagmentes is, míg egy kimagasló 7 sőt 6+ pontos bor is adott esetben kaphat csillagot....bár ezekre elég kicsi az esély, ld. St. Andrea Ferenchegy Pinot.
Nagy általánosságban nálunk a csillagozás jelentené a valódi értékmérést. Csillagot tehát a figyelemreméltó borok fognak csak kapni, mellyel a valóban értékelendő borokat emeljük majd ki a sok, hasonló 6 és 7 pontos bor közül. Vagyis aki igazi élményekre vágyik, annak gyakorlatilag csak a csillagokat ajánlott figyelni az oldalon (ebből folyamatosan frissül a nyilvántartási lista, a Borkatalógus is, mely az oldalunk jobbszélen bármikor elérhető). Ezeknél a tételeknél garantáltan a kategóriájukban (pl. tokajiak közt, Olaszrizlingek közt, nagy testű bordói házasítások közt) a leginkább figyelemre méltóakat fogjuk kiemelni a tömegből, egy könnyebben érthető, hármas fokozás szerint!

A csillagozás rendszere:

« nem kap csillagot: a legszebb állapotában is legfeljebb átlagos, semmi extra élményt -még/már- nem nyújtó bor (pl. Nyakas Irsai, Gere Portugieser stb). Fontos megjegyezni, hogy ezek nem (föltétlenül) gyenge borok, sőt akár korrekt, közel 7 pontos (nagynak szánt) tételek is lehetnek, de ez az, amiből valami plusz hiányzik mégis...

« 1 csillag jár (nem csak) a jó ár/érték aránnyal rendelkező, figyelemreméltó bornak, amit bármikor szívesen fogyaszt az ember, de elég egyszer pénzt kiadni érte, mint többször (pl. Bussay Esküvé, Konyári Fehér Loliense, Sauska Tokaj Cuvée 113 2009, Mészáros Cabernet Sauvignon, melyek egyes évjáratai bizonyítják a bor erényeit). A legnagyobb szórást mutató kategória az árat tekintve. De alapvető szabály minden kategóriánkra: az élményt nem pénzben mérik. (Fontos megjegyzés: természetesen valamennyi kategóriára igaz, hogy sajnos nem minden palackkal és nem minden kóstolással mutatja egy bor ugyanazt a teljesítményt, nyilván fejlődési görbéjük csúcsi részét keressük.)

« 2 csillag olyan bort illet, amit már többször is megvennénk; napokig, hetekig a hatása alatt vagyunk, mert kategóriájában etalon (általában jóvétel), ugyanakkor tudjuk azt is, hogy ezt lehet még fokozni. (Pl. St Andrea Áldás 2006, Szepsy Birtokfurmint 2006, Tokaj Nobilis Amicus 2008). Fontos ennél és a következő kategóriánál is, hogy nem föltétlenül egymáshoz képest egy szinten álló borok alkotják, hanem KATEGÓRIÁJUKban kimagasló tételek (az egyszerű, de szép Szürkebaráttól akár a világklasszishoz hasonló 6 puttonyosig). "Már nagy, de még nem óriás".

« 3 csillag annak a bornak jut, ami különlegessége miatt nem készül el minden évjáratban (vagy ha igen, akkor egyértelműen tud valami olyat, amit elődei, utódai nem). Sajátosan emelkedett stílusa nem utánozható, ám jól fölismerhető, és szinte azt sem bánnánk, ha ezt az egy bort kéne innunk életünk végéig (itt már lesznek nagy nézetbeli különbségek tudom, de íme példaként az én etalonjaim: Konyári Páva 2006, St. Andrea Merengő 2006, Szepsy Nyúlászó Furmint 2007, Demeter Zoltán Főbor 2008, Szepsy István 6 puttonyos tokaji aszú 2006). Nem föltétlenül 10 pontos bor ez, de minimum a közelében jár a tökéltességnek! (Bár meggyőződésem, hogy ezeknél a boroknál már a pontozás, a koordináta rendszer nem képes átadni az élményt...egyszerűen rendelkeznek azzal a bizonyos "megnevezhetetlen plusszal", olykor bizony 9 pont alatt is.)

Előre kell bocsátani, hogy ez a szisztéma majd a gyakorlatban nyeri el végső formáját, ezek itt a sarokkövek lennének, próbáljuk magunkat ehhez tartani, de az olvasóktól (eleinte) rugalmasságot és a szubjektivitás tiszteletben tartását is igénylik. Kellemes böngészést kívánunk!

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább