Szintén igen fontos és égető problémákat tárt föl Molnár Péter, a Patricius birtokigazgatója is. A Borászok 12 pontjának nagyon fontos eleme a hazai borászati-, szőlészeti oktatás megújítására irányuló igény. Sikeresen kijártam én is egy öt éves kertészmérnöki képzést itthon, mely hasonló tőről fakad, mint a borászati képzés. Sokmindent el lehet mondani, de azt, hogy nemzetközi szinten versenyképes, naprakész tudást kaptam volna, azt azért korántsem. Erősen kísért a rendszerváltás előtti hangulat… De hogy lehet az, hogy aki az ezredforduló utáni szaktudást el akarja sajátítani ifjú borászpalántaként, annak a mi szőlőtermesztési múltunk, hagyományaink mellett muszáj külföldi tapasztalatokkal fölvérteznie magát, mert a hazai nem elég. És egyáltalán miért van ilyen éles határvonallal szétválasztva a szőlészeti és a borászati képzés nálunk?

Molnár Péter elmondta, összesen 30 helyen folyik itthon szakirányú oktatás. A legnagyobb gond szerinte az, hogy nincs köztük közös gondolkodás, óriási a heterogenitás az intézmények közt (és így nyilván a végzett szakemberek tudásában is), és nincs igazán kontroll fölöttük. A Vidékfejlesztési Minisztérium Jogi Főosztályának Szakképzési Osztálya a felügyeleti szerve az oktatásnak. Összesen 4 db tiszta profilú intézmény működik itthon (3 év szakiskolai képzés, 4+3 év szakközép, 2+1 év technikusi). A felsőoktatásban működik BSC és MSC-szakirányú képzés, szakirányos oktatás (ebben külön nincs említve maga a szak) és egy két éves akkreditált képzés is. Az oktatás eleve kevés támogatásból gazdálkodik. A fejkvóta rendszerrel pedig csak gyűlik (a padláson) a rengeteg szakember, szerény tudással.

Ami a kutatóintézetek működését illeti, semmivel sem rózsásabb a helyzet (sőt). A Herman Ottó utcában 1898-ban alapított Kísérleti Állomas ma kutató intézetként működik a fővárosban. Fejlesztésre, átszervezésre szorul. Kutatóintézetek működnek a főbb borvidéki központokban: Tarcal (gyönyörű műemlék épülettel), Badacsony, Kecskemét, Eger és Pécs. Ezek mindegyike 2007 óta a felsőoktatási intézményekhez tartozik. Idén januárban indult el a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) integrátori működése a hazai kutatóintézetek közt. Hatáskörébe tartozik a Szőlészeti és borászati Kutatóintézet is (több más agrárkutatóintézet mellett). Felügyeleti szerve a VM Mezőgazdasági főosztálya, a NAIK központilag dönt a pályázatok sorsáról, támogatásáról.

Ezt követően Molnár Péter beszélt az elmúlt évtizedek folyamán fölmerült hiányosságokról, igényekről, célokról is. - Naprakész, valós, gyakorlati tudású munkaerőre van szükség. A közép és a felsőfokú oktatást harmonizálni kell. A képzést a mindekori piaci és gazdasági igények szerint kell fejleszteni, nemzetközi elvárásokat is figyelembe véve (jócskán van lemaradásunk, mint említettem). A nemzetközi kitekintés biztosítása a hallgatók számára (EU-n kívül és belül is) továbbra is fontos elvárás. A kutatási témákat szakmai igényekhez lenne célszerű igazítani, perspektivikus téma lenne bőven. A feladatok megosztása a kutatóintézetek közt ugyancsak megoldásra vár. Az oktatátást hatékonyabban kéne bekapcsolni a nemzetközi vérkeringésbe. Mindezeknek megfelelően hatékonyabb szaktanácsadói rendszert lehetne kiépíteni (itt is igen nagy lemaradásról számolt be az előadó).

Alapavető, hogy eleve a szakmának kéne például elsődlegesen meghatározni az oktatás irányát, a HNT-nek pedig az ehhez szükséges stratégiát. Strukturális átalakításra van szükség. Az oktatást és a kutatást mielőbb szinkronizálni kellene, illetve reális életpályamodelleket is be kellene mutatni.

Lenne tehát a szakma megújulását, fejlődését szolgáló oktatásban feladat bőven. Molnár Péter elmondása szerint ezek egy része pedig még csak nem is pénzkérdés, csupán racionalizálni kéne kicsit a rendszert.