x

Ripka Gergely

Tornai Tamás, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke a HNT megújulásáról

Bormarketing és Borjog Konferencia 2014/#2.

Nekem meggyőző és rátermett személynek tűnik az újjáalakult HNT elnök, Tornai Tamás is. Világosan és tettre készen beszélt az új vezetés céljairól, a jövőről. Mesélt az irányválasztás fontosságáról. A HNT munkájának középpontjába a termelőt helyezi, melynek jogosultságai és birtokmérete összhangba került a terület alapú szavazással.

Elmondta, hogy jó jel lehet, hogy több bort exportálunk (700 ezer hl, melynek 90 %-a fehérbor), mint amennyit behozunk az országba (500 ezer hl). A fogyasztás viszont az alacsonyabb árak felé tolódik erősen, exportunk pedig a drágább borok irányába. Érdekes grafikont láthattunk az őj telepítésekről: Tokaj etéren sereghajto szerepet kapott (132 ha), míg Kunság a maga 5000 ha friss telepítésével messze a többi borvidék fölé magasodik. Elgondolkodtató adat.

Tornai elmondása alapján a leginkább paradox helyzetet a HNT-vel kapcsolatosan az, hogy akiknek szüksége lenne rá, az a borász nem tudja finanszírozni, míg akik tudnák, azok nem érdekeltek egy erős HNT-ben, melynek elnöksége 10 főből áll. A külön szőlészeti nemzeti tanácsba és borászati nemzeti tanácsba minden borvidék 2-2 főt delegál, de fontos szereplőknek nevezte meg a helyi egyesületeket is mint a hagyományok őrzőit.

Konkrét feladatokról is beszélt: a termék pályáját optimalizálni kell. Korszerű informatikai rendszerre van szükség. A HNT céljai közt a szemléletformálás is szerepel. A mértékletes borfogyasztás és az értékesítési folyamat rendszerezése mindképp fontos feladat, mindezekre integrátori szereppel hatna a HNT. Végezetül egy egy érdekes ábrán szemléltette előadónk, hogy a hazai borászok kishitűsége is ugyanúgy gátja lehet folyamatoknak: a magyar borász nem akar nyerészkedni, sokszor a jószerencsére bízza a folyamatokat, idealizálja a saját borát, rengeteg személyes érzelmet visz a szakmai kérdésekbe (!) és az erőforrásait nem használja hatékonyan. - Lehet, hogy nincs mindenhol így, de ha nem nézünk szembe vele, nem foglalkozunk ennek a pszichológiájával, az ugyanúgy hiba.

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább