x

Ripka Gergely

Merre tart ez a párbeszéd?

Bor és kritika, borász és szakíró kapcsolatairól

Azt hiszem, az jól meglátszik, hogy soha nem írok indulattal. Borokról nem is lehet indulattal véleményt alkotni. De másról sem. Az elmúlt hetek történései azonban egy picit elgondolkodtatnak. Visszamentünk már megint az időben? Mi történt? Jelentek meg (pártatlan és elfogulatlan) borkritikák Tokajról (szárazakról), melyekre a kínosabbnál kínosabb reakciók borász oldalról teljesen megrémítenek. A probléma persze nem újkeletű, mindigis jelen volt borász és borszakíró közt az időnkénti feszültség, valószínűleg világszerte.

Mégis Franciaországban egy borszakíró nemcsakhogy megél a munkájából, de a véleménye a borkultúra szerves és fontos eleme. Egy tükörként tekintenek rá a borászok, amiben lehet látni az erények mellett (erre később még visszatérünk) a gyenge pontokat is. Mindenkinek a munkájában vannak ilyen pontok (is). Mi nem várunk semmit azért, hogy leírunk egy pártatlan véleményt (éves szinten sokszor többezer bor által körülhatárolt értelmezési tartományban), de a kritikánk valamiért sokak fejében csak akkor van helyén kezelve, sőt hitelesnek értelmezve, elfogadva, ha pozitív. Amennyiben negatív, úgy ezeket halljuk vissza újabban: hadjárat egy egész borvidék ellen, megtámadják a régió borkultúráját, szubjektív és egyébként is honnan veszi a bátorságot egy jött-ment, hogy véleményt formál egy kóstolás alapján...

Nem értem.

Sokáig én is azt hittem, nem írhatok negatívumokat, nem bírálhatok egy bort, akkor sem, ha gyakorlatilag hibás (ahogy teszik ezt ma is sokan). De aztán egyre inkább arra jutottam, hogy ez így céltalan és hiteltelen lesz egy idő után, ha a forró kását csak kerülgetjük. Meg lehet fogalmazni a kritikát kulturáltan, de a lényeget is kimondva! A lényegről nem terehetjük el a figyelmet szép szavakkal! A lényeg pedig (számomra) az, hogy egyre magasabb és magasabb szintre jussunk a borainkkal, ne pedig ugyanazokat a köröket fussuk húsz év múlva is, melyeket huszonpár éve elkezdtünk.

Mindennek kapcsán ezt a két egyszerű hasonlatot mondtam el a borászoknak (kínosan sok alkalommal): Két egyszerű kérdés: ki hinne egy olyan orvosnak, aki a tüneteket elhallgatja és mosolyogva minden páciensnek azt mondja, hogy "Ön egészséges!"; vagy egy sport újságíró csak pozitívat kéne, hogy írjon a magyar sportról, mert ha nem, azzal éppen ő (?) teszi tönkre a magyar sportot azáltal, hogy leírja, mit lát? Ugye nem...? Ugye néha azért az is tudatosul, hogy a kritikánk független (mint mondtam nem kapunk érte ellenszolgáltatást) és mindenkor borvidékek, termőhelyek iránti szerelemből és a mértékadó borászok iránti tisztelettel alkotunk és formálunk véleményt? (Legalábbis nekem nincsenek és nem is voltak soha olyan perverzióim, hogy lejárassak bárkit vagy bármit fölöslegesen.)

A borász is teszi a dolgát a szőlőben, pincében, mi is tesszük a mienket: leírjuk, amit látunk és és érzékelünk a mindenkori és erősödő (hazai és nemzetközi) elvárások tükrében, melyeket a fogyasztók jogosan támasztanak felénk. Azt gondolom, ez minden szakma fejlődésének fontos alapköve kell, hogy legyen. Nincs ez másképp a bor esetében sem. – Az ingyen palackok, hirdetési bevételek, barterek miatt kegyeskedő dícséretekből nem lehet újabb szintekre eljutni. Márpedig a cél ez lenne.

A cél a száraz tokajival is az, hogy tényleg ott legyen, ahova sokan ma is ugyanúgy szánjuk 2000 óta: a világ legjobb száraz fehérborai közt. Ha most vannak is szkeptikusok, az csak egyvalamit jelenthet: újabb és újabb kérdéseket föltenni és megkeresni a helyes válaszokat rájuk… Én hiszek abban, hogy ezt lehet együtt is, sértődések nélkül…. Tudom, hogy borászok is vannak, akik hisznek ebben.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább