A legtöbben alighanem csak elvétve találkozhattunk emlékezetes borral Tállyáról. Pedig még Bél Mátyás is úgy vezette föl klasszifikációs könyvében a települést, hogy „Nem is tudom, Mád és Tarcal után mi következzen, Tállya vagy Tolcsva.”. Tállyának nagyon komoly múltja van. Adottságai egyedülállóak. Aki járt már Tállyán az talán azt is tudja, hogy igen ősi település, mezőváros, mely egyedülálló módon mégis kapott városfalat és az egész kis falunak van egy nagyon kellemes hangulata, bája, ami nagyon szerethető. De mit tudunk borairól?

A határban találunk nem kevés első osztályú dűlőt (majdnem annyit, mint Mádon). No de ezek után hol keressük Tállya nagy borait? A többségnek egyelőre nem hinném, hogy a nagy dűlős borok, a csiszolt késői szüretek vagy az elképesztő aszúk ugranak be Tállyáról, de ha neveket kéne sorolni, ugyancsak bajban lennénk (talán sokkal inkább a pet palack és a mustsűrítmény jut, főleg a környékbeliek eszébe). S az olyan nagyra becsült termőhelyek, mint a Hasznos, a Görbe vagy a Patócs, mindezidáig nem tudták megvillantani mélyben szunnyadó önmagukat. - Nem volt, aki előcsalogassa azt belőlük méltó módon…

Az elmúlt pár évben viszont valami mégis megmozdult a felszín alatt. A történesek motorja közismert szaktekintély Hegyalján. Alkonyi László révén egy (vagy két) maroknyi lelkes befektető sorakozott föl a komolyabb helyi borászok mellé (pl. a Zsadányi féle Vineum, Szent Benedek, Homoki Pince), azzal a céllal, hogy egy egészséges borászközösséget alkossanak. A néhai Borbarát, a Tokaj - Iránytű, a Szabadság Bora és a Dűlőmitológia szerzője elmondta, hogy a terv az volt, hogy ezek a kívülről jött emberek úgy jussanak területhez, hogy mindenkinek meglegyen a határban a maga kis „királysága”, ahol mind ki tudnának teljesedni és emellett mindenki értékes területekhez juthasson. Érzékeny és kényes folyamat ez, mely még most is start-fázisban van. Itt-ott még pince sincs; ahogy az ültetvények is vegyes állapotúak, összetételűek; a többség nem szőlész-borász végzettségű; többek számára a Budapest-Tállya távolsággal eleve meg kell küzdeni stb. - Márpedig tudjuk jól: magas szintű borminőséghez időben, térben és fejben is maximálisan jelen kell lenni, pláne ha valaki egy olyan borvidék mezőnyében szeretne kitűnni, mint Tokaj-Hegyalja.

Mégis Tállya történelmében úgy néz ki tehát, új fejezet indult, új energiák szabadulnak föl. Nem nagyon találunk a múltban példát olyasmire, hogy egy nagy múltú településen hasonló koncepció mentén nyitnának hasonlóan új fejezetet. A Tállyára érkező újdonsült tulajdonosok előtt rengeteg feladat áll, melyhez nem kevés kitartásra lesz szükség, de a szerencsés évjáratok remélhetőleg igazolni fogják őket és 5-10 év múlva elmondhatják, hogy ezek az új energiák új alapokra helyezték egy nagy múltú település borászati kultúráját. S ki tudja, talán az ősi, romos tállyai házak újra megtalálják gazdájukat, aki kicsinosítja őket; talán nem sokára, hétvégi programokon kíváncsi látogatók százai sétálnak majd Tállya utcáin pohárral a kézben, hogy megtudják, mit tud, miért volt történelmi első osztály többszáz éve is a Hasznos, a Görbe vagy a Patócs. Komoly misszió, legyen sikeres és példaértékű!