Ripka Gergely

RieslingRovat: Von Racknitz @ Nahe

Tűpontos rajnaik egy fiatal borászattól

Kinek hiányoztak a rajnaik februárban? Nekem biztosan (ezentúl rieslingrovat címke alatt fogunk egyik kedvenc szőlőfajtánkkal foglalkozni). Ma egy nagyon izgalmas fiatalabb, tán kevéssé ismert pincéről érkezik a poszt: fiatal házaspár (akiknek aztán a magánéleti válságok miatt újabban nehezebb időket kell megélniük pinceként is). Tar Feri barátunk egyik titkos kedvence a borászat, akik a fajta és a termőhely lehetőségeivel jóval a riesling.hu indulása előtt le tudták nyűgözni a rajnai borok tán legnagyobb ma élő honi ismerőjét . Ennyi talán elég is, hogy a Racknitzra kíváncsiak legyünk. Két termőhelyet vettünk górcső alá: a Klamm porfír (vulkáni törmelék) talaj, lágyabb borokkal; Döhhnofféktól pedig tudjuk, hogy a Hermannshöhle (Hermész barlangja) igazi ikonikus terroir ezen a részen: szürke palás talaj és porfír keveréke, jóval pengébb, feszesebb borokkal. - Sav cukor arány 1:1, finomseprős érés, csak acéltartály! Az első évjárat uk 2003 volt egyébként, tehát az alábbiak még bőven az első leckék közt vannak, ha egy boros pince idővonalát vesszük:

Tovább
Mád, Lenkey Pince

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Gere Attila – gyorsszemle

A villányi erdész, aki 1978-ig csak sört ivott

Még decemberben vettem részt a Pannon Karácsony nevű eseményen (meghívásos rendezvény a Pannon Bormíves Céh szervezésében). Van valami kellemes nosztalgikus hangulat abban, amikor az ember tényleg a szakma nagy öregjeivel kóstolhat. Az első generációs, ma is élő rendszerváltó borászok mind ott voltak személyesen és a többi nagy boros eseményhez képest a közönség összetétele, még a rendezvény fotósa is ezt a hangulatot követte le. Gere Attila is kulcsfigurája ennek a rendszerváltó közösségnek. Kopár csúcsbora stílust teremtett, s noha szakmáját tekintve nem borász, jó érzékkel vette észre még a rendszerváltás előtt: van lehetőség a villányi borban és nem csak 15 Ft-ért eladva literjét az állami cégnek. Apósáék őrültnek tartották, hogy 35 Ft-ért kezdte árulni literjét szegedi halászcsárdáknak. Első évben még csak 30 hektot, következő években már Gere Tamásékét, majd a szomszédokét is. Ott is hagyta az erdészetet és nejével letették a Gere Pince alapjait.

Tovább

Ripka Gergely

Szentesi József: régi fajták és iható nagyborok

Külvárosból a belvárosba

Szentesi József édesapjának ugyan volt szőlője, de ő maga csak élemedett férfiként döbbent rá, milyen jó is lenne párszáz palack saját bor a mindennapokra. Egyszer a menetrendszerinti balatoni nyaralásból hazajövet szakította meg útját a Velencei-tónál, s döntött úgy, ott vesz területet és kezd szőlészkedésbe, borkészítésbe. Ezekből az ambiciókból aztán lett is saját bora mint budaörsi borász (noha a budaörsi helyi újság még arról sem tett említést hasábjain, hogy egyik lakosa Borászok Borásza címet nyert). Közben a nevéhez fűződik Budapest első boros éttermének megnyitása (a kultikus Maligán), Kézműves Borok Háza néven kezdett aztán borkereskedésbe, bérpezsgészetbe kezdett, ma pedig az Artizan kereskedés egyik tulajdonosa. Borai idehaza Michelin-csillagos helyek borlapjain szerepel, de külföldi borítészek is rendre elismeréssel nyilatkoznak egyedi stlíusukról. Szentesi József amolyan borszakírók titkos kedvence lett, aminek van is alapja. - Nagy kísérletezőkedv: történelmi magyar fajták, pezsgő- és habzóborkészítés több fajtából, de mindenekelőtt természetes, intelligens borászati mozdulatok jellemzők Szentesi Józsefre és remekül iható boraira. Nélkülözik az indokolatlan túlzásokat. Pár hete a Blaha melletti Jelenben személyesen tartott egy teltházas ültetett szortiment-kóstolót (igen baráti áron). Hébe-hóba kóstoltam már tőle több tételről is az évek folymán, de így egyben még soha nem írtunk nagyobb merítésben borairól:

Tovább

Ripka Gergely

Hogyan érik a jó Sauvignon?

2013-as nagyágyúk a nagyvilágból

Véget ér a furmint február. Talán lehet Önök közt olyan, aki már kicsit unja is. A mai posztban a furmint szó sem fog szerepelni, megígérem. Ja, de: Furmintfannál kóstoltunk pár hete: az első körben 4 sauvignont kóstoltunk (hármat a jobbak közül a nagyvilágból, a 2013-as évből), ezekről a borokról lesz most szó. Világfajtáról beszélünk, azaz nagy biztonsággal termeszthető gyakorlatilag bármely borvidéken, de a magasiskolából mégis a hűvösebb vagy mérsékelt termőhelyek jutnak róla eszünkbe (Loire-völgy, Marlborough stb). Van (még legalább) egy óriási csúsztatás és prekoncepció a fejekben, mikor a fajtáról van szó (a macskapisi és egyéb csacskaságok mellett): „a jó sauvignont egy éves koráig kell meginni”. Vannak reduktív iskolák és mainstream sauvignon-stílusok, ahol ez igaz is lehet, de ma 3 olyan komolyabb klasszist fogunk bemutatni, melyek tanítani valóan cáfolnak rá a szerencsétlen városi legendára:

Tovább