x

Ripka Gergely

*BOTT//2015

Nagy év, nagy borok, kis pince

Természetesen a hegyaljai Bott Pincéről van szó (megint). Akikről pár hónapja kiderült, hogy átköltöztették pincéjüket Tokajból (a Szerelmi Pincesorról) Bodrogkeresztúr hajdani kerámiagyárába, ahol innentől egyébként a birtokközpont is lesz (számos egyéb terv mellett). Sokszor leírtam már, hogy rajtuk kívül egy olyan borászt ismerek, akinek a TokajDry borai valóban eltarthatóak, ezért mindig óriási öröm, amikor érettebb boraik a pohárba kerülnek. Ezalkalommal is furmintfan kollégát kell köszönettel illetnem, aki igaz bloggertesóként (a covidban) velem osztotta meg a kibontott, becses palackokat. A főként épp szárazban nagy sikerű 2015-ös évjárat dűlős sora következik tehát Bodó Judittól és Józsitól:



Teleki Furmint 2015*

Nem biztos, hogy vakon is megmondanám, hogy tiszta furmint (de talán a lösz miatt aromatikusabb). Éterien tiszta illatok, sok körte és birs, de van benne egyfajta rieslinges pengeség, kecsesség is, egzotikus déli gyümölcsökkel, sárga húsúakkal, egy kis zöldfűszerrel, álomszép palackérettséggel, melyre csak a legszebb TokajDry borok képesek (évjárat és termelő tekintetében is). Sima felszínű, sós korty, nem hosszú vagy nagyon telt, de nagyon konzisztens, kristálytiszta, a korty közepén tömör, igazi törékeny löszös bájjal. Imádnivaló és most a csúcsán lehet, érdemes kiélvezni. 6+

 

Határi Furmint 2015**

Elsőre jóval diszkrétebb, visszafogottabb aromatika. Aztán tobzódó sárga húsú déli gyümölcsök itt is: sárgadinnye, ananász, sárga őszibarack, érett narancshús, nagyon szépen nyílik. Ilyen ananászos-narancsos illata csak a Határinak van (Homonnánál is elő szokott fordulni érett állapotban). Tömör, sűrű szövetű korty, sima, puha, selymes. Érezhető, behízelgő maradékcukor. Kimondottan hosszú zamata van, jóval mélyebb a Telekinél és gyönyörű fejlettségi állapot jellemzi most. Komplex, gazdag, összetett szerkezet, ami még soká fog érni a palackban. Szuperelegáns és egyedi értelmezése Tokaj száraz oldalának. Igazi nagy bor. 7+

 

Határi Hárslevelű 2015

Érdekes, hogy ez tűnik furmintosabbnak: alma, körte, birs, kimondottan egydimenziós a furmint után! Bele tudok képzelni egy kis mézességet, ha nagyon akarok, de főként birsalmasajt érződik benne mégis. Kevéssé győz meg az előzőek tisztasága után. Ízében is jönnek az almatermésűek, főleg körte és birs, almalé. Nagy szerkezet, magas és széles is. Hosszú, komplex, tartalmas korty. Húsa van. Ám mintha érettebb állapotban lenne a furmintnál (ezt már illata alapján is érezhető). Mégis nagyon izgalmas és sokrétű bor (és napokkal a bontás után sem esik szét még). Érdemes bontogatni, ha van még belőle, erősen fogy az elegancia... 5+/6

 

Kulcsár Hárslevelű 2015**

Egy árnyalattal mélyebb szín. Na ez végre fajtajelleges! Sok virág, méz, propolisz, friss és érett déli gyümölcsözön, narancshús, kandírozott gyümölcs, igazi nektáros, illatbomba hársasság. Definiált, buja, összetett buké, szép érettségben, palackos jegyekkel díszítve (egy kis prémium érett rieslingesség itt is megjelenik). Sűrű, tömör és vastag bor. A sor leginkább testes és husi darabja. Harapni lehet, de ez a Kulcsárnál 2013 óta mindig így van. Hedonista anyag. Hosszú, hömpölygős (némi cukor persze itt is szétolvad a szájban). El lehet veszni a zamataiban, gyümölcseiben így 5 év múltán is. Kerek, gömbölyded egész. Igazi kincs a javából. 7+

 

Csontos Furmint 2015**

A Csontos mindig viszi a prímet. 2006 óta az egyik legstabilabb minőség dűlős borban a borvidéken, és ez most is beigazolódik! Ismét fiatalosabb szín. Mély, de elég neutrális, mogyorós, krémes, hordósabb jegyek, olajos magok, mandula, gyönyörű, burgundi fehérek diszkrét eleganciáját juttatja az eszembe (szellőzve érett fehér húsú gyümölcsök, naspolya). Ez is nagyon széles, vastag, testes bor. Húsos, harapható, de a Kulcsárhoz képest jóval szikárabb, hűvösebb elegancia jellemzi. Sokat alakult február óta (egy csillagot). Elképesztő fiatal, érezni, hogy még most is csiszolódik a palackban. Nehéz szálazni a sok részletet benne olyan sűrű a közepe. Nagyon megnézném újabb 5 év múlva is. Markáns egyénisége ennek gyönyörű sornak. 7+

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább