Oremus Mandolás 2007
Hirtelen nem is tudnám megmondani, mely Mandolásokat kóstoltam eddig. Volt pár. A 6-osról, 5-ösről nem élnek bennem határozott emlékek. A 2003-as az év elején remek formát mutatott hét évesen is. Pár hónapra rá, a legújabb 9-es illatban elvarázsolt, de ízében csalódtam.
Közepes citromszín, zöldes reflexekkel (korát minden téren letagadhatná). Illata elsőre fanyar zöldalmát mutat. Majd sós kövek, aztán fajtajelleges birs, és illatos, parfümös körte, legvégül tropikális jelleg mutatkozik meg benne. Illata már-már túl sokat ígér. Ízben aztán hirtelen visszafogott és diszkrét hangnemre vált, s mindezt nem először érzem Mandolásoknál. Finom savait - 2007 ellenére is - szépen megőrizte (pisztráng mellett is kiválóan működik), kis fás kesernye tartja ki a kortyot. Érzek némi sós mineralitást is, de összességében egyáltalán nem egy túl bonyolult, bár korrekt borjelenség. (Továbbra is fontos, emblematikus alap száraz bornak érzem tokaji szinten, s mint ilyennek az ára sem veszélyes; de egyre inkább ki lehet fogni már jóval olcsóbban is izgalmasabb furmintokat. Bízom benne, hogy ebben a műfajban is még sok igényes Oremust kóstolhatunk, s nem lesz belőle a pincénél kallódó mostohatestvér a sok szép „édestesó” közt.)