Gedeon Kékfrankos Rosé 2010
Így nyáron mi is kicsit pihenünk, kevesebb a nagyobb bejegyzés, de ebben a rovatban azért néha-néha kapnak helyet újdonságok is. Ilyenkor mi is inkább a magunk örömére borozgatunk, inkább a frissítőknek jut több szerep. Ilyen volt ez a könnyű kunsági rosé is az izsáki Gedeontól. Klasszikus lazacszín. Illatban hasonlóan megszokott tutti-frutti, erdei szamóca, fanyarkás jelleget sugalló, friss érzet. Ízben finom, citrusos savhangsúly, de mégis harmónikusabb (a Konyárihoz képest például). Nem áttetsző rosé, - a savak mellé kellő mélység, intenzitás, tartalom társul, amitől nem unalmas. Izgalmassá számomra az illatban is, ízben is megjelenő fűszeres, vágottfüves jegyek teszik (végre nem egy málnakivonat jellegű rosébor). Alkoholja kellően alacsony (11,5). Hossza is sejteti, hogy nem tucatosé, hanem annál kicsivel több, mely étel mellett is, magában is, fröccsben is megállja a helyét (függetlenül attól, hogy mennyire fajélesztős, mennyi palack készült belőle stb). 2008-ban Frittmannék, 2009-ben a Fonték, 2010-ben pedig Gedeonék is egyértelműen bizonyították nekem, hogy (Kékfrankos) Roséban az Alföld valóban fontos tényezőnek számít (amiért nem is kell nagyon költekezni sem).