x

Ripka Gergely

Oremus édes Szamorodni 2007.*

Szép világosan aranyló citromszín. Klasszikus tokaji illatok: vaníliás, kajszibarackos, aszalt trópusi gyümölcsök, illetve az illatos fajták sárga virágai vesznek le a lábunkról. Tele van üde, friss árnyalatokkal (a szamorodnit nem érdemes szerintem évekig tartogatni, bár ő még kétségtelenül fiatal).
Ízben kiváló édes érzet, nagyszerű egyensúly, melyet a remek savak billentenek helyre. Szinte vibrálnak savai (a forró nyár ellenére is), vezetik a kortyot. Hársas teásság, kellemes, muskotályos kesernye bukkan még föl a kortyban, s alkoholja bár fűt, de nem bánt. A pince legutóbbi szamorodnija, és (kétszer ennyibe kerülő) 2003-as 3 puttonyosa után egy klasszissal magasabb szinten áll ez a tetszetős szamorodni árban is, ihatóságban is. Sokkal jobban szerettem amazoknál. Bármikor, bárkinek szívesen bontanám. Vakon pedig simán mondanám fiatal 4-5 puttonyos aszúnak, de eszembe jut róla a szintén kivételes, 2007-es Áts Cuvée, vagy a pince 2000-es 3 puttonyosának, late harvest cuvée-jének vibráló szerkezete is. Mégis örömteli, hogy nem csak Szepsy István tért vissza a stílusbeli gyökerekhez, a szamorodnihoz. Talán új korszaka kezdődik e valóban fontos és természetes módon könnyed tokaji bortípusnak, ahol a legjobb belépőbor lehetne ez az Oremus. Okulva a 2000-es Szamorodni pályáján, én nem tartogatnám sokáig, most frissen lehet a legszebb! (7)

Ripka Gergely

Takács Lajos: Tokaj először, Somló utoljára

Új álmok Hegyalján, utolsó emlékek Somlóról

Takács Lajos a mai magyar borszíntér egyik legfurább, legsajátosabb figurája. Úgy beszél a borról, ahogy senki más: kicsit flegmán, kicsit naívan, kicsit lazán, kicsit szerényen, kicsit alázattal, de mindig kendőzetlenül és tömören. Nem misztifikál túl semmit, nincsenek lózungok és nagyotmondások, s a borai is ilyen tiszták és őszinték. Aki ismeri ezt az embert, tudja, milyen egyedi nyelvet is beszél. Ma már kevésbé van hírértéke a ténynek, hogy Takács Lajos, a somlói kultborász, elhagyta azt a termőhelyet, ahol együtt élt évekig a szőlőjével, s melyet ő épített, s mely talán őt is halhatatlanná tette. Nem érdekli már Somló. A területek szétszóródtak, a ház pedig gyermekeire vár, hogy majd örökségként döntsenek a sorsáról. Immár viszaköltözött szülőföldjére, Hegyaljára. De mit is csinál ott és milyenek ma ritkaság számba menő somlói borai? Elmeséljük szépen sorban.

Tovább
Új pince Erdőbényén - Préselő...poszt hamarosan ;)

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább