Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Hajdú Roland Zengő 2017

Belövő Bükkből. Intenzív illat, tiszta és botritiszes túlzásoktól mentes (vakon hárs-muskotály cuvée-nek mondtam volna). Krémes íz, fiatal és fiatalos, kellemes late harvest hangulatot kelt. Egyszerű, könnyed édes bor. 5+

Buttner Late Harvest 2015

Badacsonytomaj. Barackos, szép illat, győgyfüvekkel, gyógynövényekkel, némi almás-körtés cefrésséggel. Elég semmilyen, bágyadt íze csak tovább tetézi az amúgy is gyenge élményt, s aki egy kicsit is jártas a műfajon belül, aligha talál benne szépséget. 4

Tokaj Nobilis Amicus 2008.*

Érett jegyek és színek, szúrós (enyhén illós) tokaji buké. Elegáns és klasszikus botritisz, definitív barackosság, pazar illat! Ízre csodaszép egyensúly, tokaji intenzítás minden irányból, az ember csak kapkodja a fejét. Finom, lendületes, krémes, de egyensúlyos, hosszú és szép gyümölcsösséggel 10 év után is (Saci egyik kedvenc évjáratából). Remekül érik. 7+

Chateau Doisy-Védrines Grand Cru Classé Sauternes 2009

Kevéssé jó év, de felismerhetően sauternes-i jelleg. Fa, illó és aszús jegyek szövik át orrban. Porosság, süteményesség, vanília, birsalma, minden porcikájában az édességet közvetíti. Ízben is édes az attack, a korty első felében mást se érezni csak a krémes, mézes, kissé émelygős, nagy testű borjelleget. Szépen felismerhető benne a termőhely és a stílus. 7

Kikelet Lónyai Szamorodni 2005.*

Itt viszont a felismerhetőség kevésbé mondható el. A tapasztalt csapat talán 1-2 tagja mormolgatta a bajsza alatt vakon Tokajt (nem voltam köztük, vállalom). Illatban sajátos érettségi jegyek: pörkölt földimogyoró, sósság, kissé bizarr illat, de fejlődik a levegőn és végülis zavarónak sem mondanám. Az illatban is vannak aztán furcsaságok: savas, de kesernyés is, érett jegyei előtérben mozognak, s a bor szerkezetében a kohézió, a kellő fókusz (mondjuk egy Amicushoz képest) kevéssé van meg. Visszakóstolva azért több gyümölcs, citrus és barack érezhető benne, s fejlődik a levegőn. 6+/7

Dr. Loosen Auslese Wehlener Sonnenuhr 2005.**

Azonnal felismerhető a fajta. - Illatban fanyar sárga gyümölcsök, botrányos fiatalosság, rajnais frissesség máig, petrol. Ízben az attackot itt a savak adják (tehát sauternes totális ellentéte). Feszes, de finom, egyensúlyos, definitív, tiszta auslese. Felejthetetlenek a savai, melyek a korty végén még inkább beerősítenek. Masszív 7+

Szepsy Botond 2006.*

Ugyan nem volt 100 %-os a palack, de ennek a kultikus bornak az erényeiből így is megvillantott sokmindent. Öregecske, határozottan oxidált illat, avarral, borostyános színnel, vaníliával (ennél azért sokkal több volt). Ízben baracklekvár, krémesség, sok cukor, sok sav, tömörség, teltség érzete, de minden hihetetlenül szépen együtt mozog a kortyban. Az alkohol érzete tekintélyt parancsol benne. 6+

Zull Beerenauslese 2006.**

Sajátos édesbor illat, vanília, izgalmas botritisz, fa, de visszafogottan (reméltem, hogy egy szép tokaji lesz). Finom, egyensúlyos, sok gyümölcsöt tartogató ízek, pedig egy korú a Botonddal. Krémes, hosszú, kompakt korty, inkább édes, de varratmentesen ölelkezik benne össze az a sokminden, ami benne van. Egyben van nagyon. 8

Oremus 6 puttonyos tokaji aszú 1981

Torma, káposzta, hibás illat. Diós, kesernyés, elöregedett íz, benne mindazzal, ami csak ártott Tokajnak, semmit nem használt az előző rendszerben... Bárcsak soha nem létezett volna ilyen aszú a piacon.

Tenuta Il Poggione Sant’ Antimo Vin Santo 1999

Technokol és sok illó, öregség, oxidáció. Nehéz bor, perzselő alkohollal, édességét tekintve leginkább likőrös texturával. Érdekes meg komplex, de köszönöm, ez nem az én édes borom, amit szívesen innék. 5+

Quinta do Noval Port 1994.***

A palack gazdája számára szerencsétlen, számunkra szerencsés tévedés folytán került ki belőle a dugó (egy hasonló vintage port még 23 évesen is gyerek, sok évtizedes potenciállal). Azért örültünk a véletlennek. Szinte megfogja a pohár falát. Sötét szín és az illat is leköveti ezt. Cassis, piros bogyós gyümölcsök, nugát, kávé, cappucino, rumos illatkavalkád. Ízben krémes, hosszú, leginkább szilvás, kompótos, nagy testű. Krémes, telt, vastag bor, nagyon édes, édes fűszeres, fahéjas, szegfűszeges karácsonyi hangulattal. Felejthetetlen simaság és ölelő karakter, igazi prémium téli ital. A portói! 8+

Barbadillo La Cilla PX.**

Szúrós buké. Hecsedlis, poros, festékre emlékeztető illat, szinte megfogja ez is a poharat, úgy tapad. Mély, krémes, meleg tónusú korty. Vitatkoztunk rajta, de gyakorlatilag olyan mélység és komplexitás van benne, ami már szinte az eszenciákat idézi, egy kis csokoládéval. Nyilván a szesz könyököl kissé (17.5 %), de mégis elképesztően komplex és végtelen hosszú bor. Igazi kuriózum. 8