Pár napja Demeter Zoltán aszúi kapcsán, februárban pedig Mészáros Lászlóval interjúban már beszéltünk róla, mennyire fontos Tokaj kapcsán az aszúval külön is foglalkozni. Szóba került az is, hogy ebben a műfajban több szempontból is hátrányos piaci pozícióból indul a borvidék: a száraz borok kapnak egyre nagyobb figyelmet, aktivitást, méltatlanul ritkán bontunk édes bort, s a borvidék élmezőnye ebben a kategóriában szinte mindig 90+ pont körüli szinten teljesít; viszont ha már ezek a borok ennyire komolyak, muszáj őket időről-időre bemutatni. A Holdvölgy pince mozgását nem volt könnyű nyomonkövetni a kezdetek óta. Demkó Pascal és mindenkori csapata sok fordulat után jelent meg a magyar piacon. Úgy kellett nyomoznom utánuk folyton. Berecz Stephaniet Gincsai Tamás váltotta borászfronton. Kezdetben a borok csak külföldön kerültek eladásra és a többség csak hallott valakiről, aki kóstolt már Moonvalley (majd később Holdvölgy) borokat. Mindenesetre a pince gyönyörű, a felszín fölött hipermodern mind építészetileg, mind pedig technológiailag; a földfelszín alatt pedig Mád egyik leghosszabb hagyományos érlelőpincéjét találjuk (melyen végig is vezetik a kíváncsi látogatót, he szeretné). Fontos továbbá megjegyezni, hogy a borvidék egyik legtapasztaltabb szőlésze is a csapatukat erősíti. Hogy az angol termékelnevezések a magyar piacon mennyire mentek át a fogyasztóknál, szintén nehéz megállapítani. De van nekik egy Culture márkanévre hallgató aszúboruk, melynek a 2006-os évjáratára évekkel ezelőtt kaptam föl a fejem. Az volt az első igazán maradandó élményem a Holdvölgytől.

Megrendített az a bor: úgy volt krémesen mádi karakterű és szinte felfoghatatlanul komplex, hogy közben elegáns és csiszolt is volt. Fiatal voltam én is, a bor is, de akkor oda meg vissza voltam. Azóta nem nagyon kóstoltam aszúikat, tehát épp itt volt az ideje felzárkózni: hisz 2006-ban sokan készítettek szép aszút, nem hiába a kedvenc évjáratunk. A szombathelyi Cuvée Borbárban szerveződött pár hete egy komoly vertikális a Holdvölgy eddigi összes aszújával. Természetesen hithű mádiakként ők is csak hatputtonyost készítenek. Az analitika szinte egyforma valamennyi bornál: maradékcukor 175 g/l körül. Savban és textúrában viszont az évjárat sokat alakít a képen.

A kóstoló egyik szervezője, Wawrzsák Laci és Nagy Zita révén kerültek hozzám a palackok az utolsó ujjnyi aszúkkal (jól elkunyeráltam, dehát muszáj volt). Meg kell jegyeznem, hogy a borok nem ideális állapotban kerültek a poharamba: 3 napig darabban voltak, majd Szombathely-Sárvár-Csopak-Budapest vonalon való zötykölődést követően kóstoltam őket (noha aszúknál hetekig vagy akár még tovább sem nagyon szokott lenni semmiféle megingás). A tételek közül háromnál volt némi oxidációs íz (az mondjuk önmagában is jelzésértékű, hogy a többinél viszont semmilyen bizonytalanság nem volt tapasztalható). A pontszámoknál és csillagok kiosztásánál viszont igyekeztem ezeket figyelmbevéve értékelni a borokat otthon, nyugodt körülmények közt megvizsgálva a nem mindennapi sort (mely egyébként a pince weboldalán fadobozban együtt is megrendelhető).

2011.***

Még nem forgalmi tétel. Döbbenetes aszúillat, amitől az ember azonnal letérdel. Atütően tiszta, fiatalos, prémium aszúk jegyei egy helyen, gyönyörűen definiálva. - Fehércsokikrém, birsalmasajt, sütemény, száraz aszalt gyümölcsök, dzsemesség, mélység, mindez hipermodern köntösben. Luxi aszú, gyerek-köntösben. Ízre szinte bébiaszús, mintha hodóból kóstolná az ember (ezt az élményt ilyen szépen még talán soha nem láttam palackba átmentve). Egyben van, krémes textúrával indul, sok-sok cukorral, de példás egyensúlyt adó savakkal. Végtelen hosszú korty. Eszméletlenül édes, határtalan zamatok. Vastagság, széles, mindez egy hömpölygő lefutású kortyba öntve, intenzív és eszméletlen finom barackossággal búcsúzva. Pfú... A műfaj rajongóinak érdemes lesz rá várni. 9+

2010.**

A két legfiatalabb évjáratot már Gincsai Tamás fejezte be. Pár nappal a bontás után jelen van az oxidáció enyhén sherrys, szamorodnis hangulata is, grillázzsal, gombás jegyekkel. Ízben fejtörést okoz, pedig a tehetsége meglenne (bizonyára szép kiindulási alapanyaggal). Nehezen megfejthető szerkezet. – Mert pl vibrálóbbak a savak, citrusos ízekkel, de a 11-es után egyértelműen rövidebb. Izmos, vitális savai viszik alapvetően a kortyot, miközben a kor is megjelenik már a kortyban.. Kicsit ellentmondásos az egész bor, zavaros a kép, nincs meg igazán az egység, a fókusz, ami a sor legszebbjein azonnal átsüt. Azt hiszem ezen is múlik, egy évjárat nagysága: megvan-e a borban az egység vagy csak van egy nagy bor, komoly paraméterekkel, de azok lógnak szanaszét a levegőben (?). Tartok tőle, hogy jobb egyébként már nem lesz. 7+

2009.***

Nagy egyéniség már illatban is. Fejlődő az illat, majdnem annyira, mint a 11-esnél. Sárga virágok, sárga gyümölcsök, babapiskóta, egészen rendhagyó dolgok. Méz, ölelő kedvesség, aztán propolisz, ami kicsit szúrós is. Nektáros édességet sugall az illat. Ízre is elképesztően sokrétű: hosszú és feszes, és a 10-es után jóval testesebb is. Mégis inkább édes, eszméletlen komoly beltartalommal. Megvan benne a fókusz és megvan az átütő egyediség is. Egyszerre krémesen hömpölygő és izmos savú. Döbbenet, ahogy betölti a szájat egészen. Nagyon fiatal még ez is, dús, túláradó, vastag, haraphatóan gyümölcsös. Ebből bizony bevásárolnék, ha komoly gyűjtő lennék. 8+

2008.**

Remek savú, szép aszús évjárat. Viszonylag késői, 2012-es palackozás. A fedett sherrys, szamorodnis oxidáció itt is felbukkan egyfajta rusztikusabb, grillázsos illatot kiadva, gombával, dohánnyal (lappangó, szúrós illóval). A kortyban határtalan lendületet érezni, virgonc mozgás szájban. Ahogy a hűvös 2010, ugyanúgy áll szemben 2008 a szomszédos meleg évjáratokkal. Hegyesebb savak, feszesség, élénkség, sok friss, harapható gyümölcs. Érzetre ez az egyik legsavasabb a sorban, de van benne mégis hömpölygés és hacsak nyomokban, de mézes karakter is. Érezhetően elképesztő beltartalom lehet itt is, ami betölti a szájat. 7+

2007.**

Mozgása is lassabb, színe is mélyebb. Ismerjük az évjáratot: nem a könnyen iható aszúk éve. Forró meleg, erős töppedésre érkező erős aszúsodás, kevés sav, magas cukrok. Illata érett aszús, grillázzsal, dohánnyal, avarral és sok gombás jeggyel. Nagyon édes a korty, elejétől a végéig: meleg, krémes tapintású. Hömpölyögve folyik ez is, elbírna több savat, de mégis elképesztően mély, komplex, hosszú aszú. Narancshéj, méz és a legvégén nyomokban diós érettség. Évjárathű bor, mely ugyancsak szépen betölti a szájat, még csúcsa közelében lehet. 7+

2006.***

Gyönyörűen érett, klasszikus, barackos aszúcsoda. Jóval élőbb és összetettebb világ az előző kettő után. Ez az évjárat adta Hegyalján szerintem a legszebb aszús illatokat (ever). - Finom botritiszes aromák, gomba, tea, sárga színekkel, birssel, érettsége nemességgel párosul és nem oxidációval (ennyi bontás utánis stressz után is). Továbbá van még az illatában egy csipkebogyós aroma, ami sokkal inkább esszenciák jegye szokott lenni. El lehet tehát veszni a 2006-os aszúk csodás illatában. Eszméletlen, tíz fölötti savai vannak (a 8-asra hasonlít ebben). Szinte száraz lecsengésű aszú. Hosszú ízek, melyet a sav ural, de akad mellé még mindig finom gyümölcs, narancshéj, intenzív édes attack, melyet a penge sav mos tisztára a végtelen korty végén. Most van kész formában, érdemes addig meginni, amíg ilyen szép. 8+

Köszönöm a Cuvée Borbárnak, Wawrzsák úrnak, Zitának a lehetőséget, közreműködést!