x

Ripka Gergely

Fehér csúcsok a nagyvilágból

Tanulságok és stílusok a legnagyobbaktól

Hogyan lesz valamiből a világ legjobb száraz fehérbora? Egy termőhelyből, aztán egy brandből, esetleg a fajtából? Egyáltalán hogyan lehet bekerülni az élvonalba, mit kell ahhoz tudnia egy bornak? Mielőtt ma  végigvennénk néhányat a világ fehér csúcsborai közül, akaratlanul is számba veszi az ember, milyen erényekkel bírnak az előttünk járók. - Sauvignon/Loire: fűszeres, de moderált, csiszolt, feszes; sauvignon/Bordó: fás, de intelligensen, miközben élő savú és gyümölcsös is; sauvignon/Új-Zéland: mindenben intenzív - erős illat, ízben gyümölcsözön; rajnai/német: savvezérelt, de közben komplex, feszes, csiszolt; rajnai/osztrák: könnyebb, egyensúlyos, sima, mégis egyenes, élő savú; és végül chardonnay/burgundia: minőségi fa, végtelen komplexitás, termőhelyiség, vitalitás. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezeket az erényeket a legtöbb évjáratban és a legtöbb termelőnél megtaláljuk az adott régióban. Ugyancsak fontos, hogy ezek a régiók noha általában fajtaborokat készítenek, ahogy fent is látjuk, ám alapvetően mégsem fajtáról kommunikálnak, hanem sokkal inkább termőhelyről (többnyire a dűlőt is megnevezve, franciáknál a besorolással együtt). Ez azért fontos, mert hazánkban ez nem tűnik közmegegyezés tárgyának ennyi év után sem (sajnos), hanem sokan még mindig fajták (indokolatlan?) kiemelésén munkálkodnak.

Alphonse Mellot La Moussiere Sancerre 2014

Gazos, paprikás, mákos vegetális illatjegyek jellemzik. Elég összetett és részletgazdag illat, de kicsit sem mondanám mondjuk kedvesnek, sokkal inkább bizarrnak, némileg tolakodónak. Sós, intenzív, fűszeres, borsos íz. Kemény, citrusos savak feszülnek aztán neki. A komplexitáson túl kevés szépséget találtam benne. Talán kicsit már kopott a fénye 3 év alatt. De az biztos, hogy tud Sancerre ennél sokkal többet is. 5+

 

Chateau Carbonnieux Pessac Leognan Grand Cru Classe de Graves Bordeaux 2012.*

Nagyjából 30 %-a Semillon, a többi Sauvignon. Izgalmas és egyben szokatlan illat ettől a fajtától: vanília, kókusz, puncs és parfüm. Van benne egyfajta emelkedett nemesség orrban, amit kevés hasonló, hordós fehérbor tudhat magáénak. Vastag, szélesen szétterülő a korty is. Nagy test, de van szépen sava is. Ez is komplex, izgalmas, és mindenekelőtt jól áll neki a kicsit markánsabb, vagány hordó. 6+

 

Pegasus Bay 2011.*

Vakon bevallom, eléggé talajt vesztettem. Még abban sem voltam biztos, hogy a bor milyen fajta lehet és melyik földrészről származik. Halvány redukció lengi körül az egyébként csodás és hiperintenzív illatot. Sárga déli gyümölcsök és vegetális jegyek vannak jelen egyszerre. Ez a fajta intenzitás mondjuk egyértelműen inkább új-zélandi jegy. Ízben sok citrus (nem csak sauvignonosak), de a vegetális jelleg erősíti a sauvignon-gyanút. A korty mozgékony, vidám, közepes hosszúságú, hideg tapintású és szárító végű. 6+/7

 

Domaine Didier Dagueneau Pouilly Fumé SILEX 2011

Egyszerre vegetális és krémes az illata. Ízre selymes, lineáris, sima bor, de ha az előző bor mozgékony és vitális volt, ez a legkevésbé sem az. Alapvetően megvannak az erényei, de mégsem érzek szárnyalást, tüzijátékot. Kicsit lapos és lusta, ennél azért sokkal többet vártam a nagy ikontól. Loire ma nem hozta a formáját... 6

 

Leitz Berg Schlossberg 2012.

Meleg évjárat riesling-ikonja. Már a palackbuké alapján sem tartogatnám soká. Érett az illat elsőre, másodikra citrusos, aztán szellőzve lesz krétás, petrolos. Ízben szép komplexitását őrzi, sós ízek találkoznak édes citrusokkal. Mégis érzek már hézagokat, lyukakat a kortyban, s hiányolom a pincére jellemző feszességet is, dehát 2012, az 2012... Akinek van még belőle, szerintem lassan nyissa ki, mert most még szép. 6+

 

Schmelz Dürnsteiner Freiheit Smaragd Riesling 2013.*

Palackérett ez is, benne késői szüretes, botritiszes/túlérett illatokkal (de inkább 3 botritiszes riesling, mint 1 botritiszes száraz tokaji). A Leitzhez képest osztrákosan puhább, lágyabb riesling. Mégis képes robbanni szájban citrusokkal vegyes édes ízekkel, talán még a CO2 is ott motoszkál a háttérben. Szerettem, igaz  kicsit egyedül maradtam vele. 7

 

Veyder Malberg Buschenberg Riesling Wachau 2015.*

Virágos, tropikális, tiszta, illatos riesling. Mindenekelőtt makulátlanságával hódította meg a társaságot. Ízre is szép, feszes, elképesztően elegáns bor mindvégig. Könnyedsége erényként fogható fel. Ahogy osztrák fehéreknél ez megszokott, nem a hosszról szól vagy a húsosságról, hanem inkább a légies eleganciáról, hűvös lecsengéssel. Fiatal még. 7

 

Dönnhoff Hermannshöhle 2013.*

Behízelgő fehér gyümölcsökkel hódít orrban, főleg körtével. Szinte édeskés az illat, melyre egy kis botritisz is rátesz. Ízben megkapjuk a rieslinges tüzijátékot is: friss, szinte ez is virgoncan pezseg, zizeg, miközben édeskés is. A botritisz ízben is megvan, de a korty vége szép száraz, díszes, citrusos. Nekem így is nagyon tetszett. 7

 

Hirtzberger Singerriedel Wachau 2012.*

Szép érettség jellemzi a bort. Első szippantásra nekem volt valami idegen/váratlan háztájiság az illatban (de csak nekem). Pohárban aztán ez eltűnt (aztán visszakóstoláskor megint éreztem rieslinghez nem illő, lappangó bizonytalanságot benne). Pörgetve cukorkabolt, vegetális jegyek, zöld gyümölcsök és barack bukkannak fel illatában. Ízben nagy formátum. Zamatos, behízelgő korty, sima felszín és kedvesség. Kerek, sós ízek (a fenti kis megingással). Ha az nem kísértett volna (hacsak tudat alatt is), akkor lehetett volna ez a sor legszebbje is akár... 7

 

Kreinbacher Juhfark 2015

Érett gyümölcsösség illatban, vanília és hordó, kissé felismerhetően magyaros formában. Sokallom a hordót rajta, de a kortyot megmentik a szép somlói savak. Elég színtelen bor volt ebben a sorban, de ha az ember jobban figyel, megvannak a maga erényei, részletei is. 6

 

Alain Chavy Chassagne Motrachet 1er Cru Macherelles 2009.**

Tiszta, neutrális illat, melyben erősödik a mogyorós, tölgyes hordó, aztán más olajos magok is megjelennek benne. Ízre sós, de kerek, arányos, varratmentesen felépülő, csodásan tiszta chardonnay. Van benne egy modern burgundiság is. Elegáns és még messze nem öreg. 7+

 

Jean Chartron Grand Cru Clos des Chevaliers Chevalier Montrachet 2010.**

Egy remek évjárat fehérburgundija zárta az estét. Füstös, prémium hordós illat (pici szalonnás füstösséggel). Krémes hordós ízek, de közben hihtetelen tömör és komplex is. Hosszú, meleg tónusú, hosszasan mesél a termőhelyről. Emelkedettség, nemesség árad szét ebben a borban, azt az intellektuális trroir-kultúrát közvetíti tisztán és világosan, amelyben ez a bor megszületett. Valahol itt lesz egy fehérbor világraszólóan 'Nagy élmény'. 7+

 

Kössz, dagadtos a meghívást!

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább